| dbo:abstract
|
- A hippodrom lófuttatás, görög és római földön versenytér a lóverseny és kocsiverseny számára. A hippodrom szó a görög hipposz (ló) és dromosz (futás, vágta) szóból ered. Tojásdadalakú tér volt, köröskörül magas fákkal körülültetve, hossza átlag 400, szélessége 125 méter. A kocsiversenynél ezt a pályát fiatal lovakkal nyolcszor, kifejlett paripákkal tizenkétszer kellett megkerülni. A leghíresebb volt az olimpiai hippodrom, melyet Pausanias leírásából ismerünk csupán, mert az ásatásoknál ennek nem tudtak nyomára akadni és valószínűnek tartják, hogy az Alpheios folyónak áldozatául esett. Annyi kétségtelen, hogy a szerencsésen kiásott Stadiontól keletre volt s egy felhányt sánc segítségül vételével az Alpheios partján terült el. A sorompók rézsút ékalakban voltak alkalmazva és egymásután nyíltak meg, hogy így az indulást a versenyzőknél kiegyenlítsék. A versenyfutás jobbra át történt és a tojásdad pálya egyik gócpontjában állott a „lóijesztő” (taraxippos), gömbölyű kőoltár, mely annál veszélyesebb volt a versenyzőkre, minél közelebb hajtva igyekeztek azt megkerülni. A másik gócpontban Hippodameia szobra volt. A rómaiaknál a hippodrom berendezése némi módosítással, mint cirkusz fordult elő. (hu)
- A hippodrom (ógörögül ἱππόδρομος hippodromos, „lófuttató”) az ókori Görögországban és a Bizánci Birodalomban használt, ló- és fogatversenyzésre szolgáló versenypálya elnevezése.Az ókori Rómában a hippodromus elnevezést egy kerti formára használták, míg az ottani lóversenypályát általában cirkusznak nevezték.A kora újkorban a hippodrom elnevezést olyan nagyméretű épületekre és vásári sátrakra használták, amelyekben közönség előtt, zenére, lovas akrobatikát (ugratást) mutattak be.A „hippodrom” szó az ókori görög ἵππος hippos, magyarul ló és δρόμος dromos, magyarul futás, vágta szavakból származik. A hippodromos és a hippodromus az ógörögben és a latinban hímnemű; A hippodrom alakja tojásdadalakú tér volt, köröskörül magas fákkal körülültetve, hossza átlag 400, szélessége 125 méter. A kocsiversenynél ezt a pályát fiatal lovakkal nyolcszor, kifejlett paripákkal tizenkétszer kellett megkerülni. A hippodromokról csak kevés régészeti bizonyíték maradt fenn; a legfontosabb információk írott forrásokból származnak. Úgy tűnik, hogy a különböző létesítmények mérete és műszaki felszereltsége nagymértékben különbözött egymástól. Még a leghíresebb görög hippodrom, az olimpiai sem maradt fenn, csupán Pausanias leírásából ismerjük. A tojásdad pálya egyik gócpontjában állott a „lóijesztő” (taraxippos, a rómaiaknál terma), azaz egy gömbölyű kőoltár, mely annál veszélyesebb volt a versenyzőkre, minél közelebb hajtva igyekeztek azt megkerülni. A másik gócpontban Hippodameia szobra volt. A rómaiaknál a hippodrom berendezése némi módosítással fordult elő. Az ókori Rómában a lóversenypályát latinul cirkusznak hívták. A görög hippodromtól való jellegzetes eltérésnek a spina tekinthető, egy hosszúkás fal, amelyet a verseny résztvevőinek meg kellett kerülniük, és amely a termát helyettesítette, vagy – a konstrukciótól függően – összekötötte őket egymással. A legkorábbi bizánci lóversenypálya nem a görög, hanem a római időkből származik, és a római szóhasználat szerint cirkusz (a római Keletről származó görög nyelvű források viszont általában hippodromnak neveztek minden lóversenypályát, azaz cirkuszt is). A kevés fennmaradt forrás arra utal, hogy a latin nyelvű világban a hippodromus alatt olyan kertkomplexumot értettek, amelynek alaprajza a görög hippodrom alaprajzát követte. A római Nyugat egyetlen olyan fennmaradt építménye, amelyet írásos forrás bizonyos bizonyossággal hippodromként azonosított, a római Palatinuson található Domus Augustana egy része (amelyet gyakran stadionként emlegetnek). A tipikus alaprajz itt eltéréseket mutat: A délnyugati keskeny oldal boltíve nem félköríves, és a burkolat határát egy összefüggő oszlopcsarnok alkotja. Nincsenek bejáratok, amelyeken keresztül lovakat lehetett volna behozni, így nem lehetett tényleges versenypálya. Az ifjabb Plinius leveleiben (V, 6, 32-40) részletesen leír egy "hippodrom" (itt "lovardának" fordítják) nevű kertet, amely a mai Città di Castello közelében lévő vidéki birtokához tartozott, és nem maradt fenn. Ez a komplexum is téglalap alakú, amelynek egyik oldalát egy kanyar helyettesíti. (hu)
- <api batchcomplete="">A hippodrom (ógörögül ἱππόδρομος hippodromos, „l༿uttató”) az ókori Görögországban és a Bizánci Birodalomban használt, ló- és fogatversenyzésre szolgáló versenypálya elnevezése.Az ókori Rómn a hippodromus kifejezést egy kerti formára használták, míg az ottani lóversenypályát általn circus-nak nevezték.A kora újkorban a hippodrom elnevezést olyan nagyméretű épületekre és vásári sátrakra használták, amelyekben közönség előtt, zenére, lovas akrobatikát (ugratást) mutattak be.A „hippodrom” szó az ókori görög ἵππος hippos, magyarul ló és δρόμος dromos, magyarul futás, vágta szavakból származik. A hippodromos és a hippodromus az ógörögben és a latinban hímnemű;A hippodrom alakja tojásdadalakú tér volt, köröskörül magas fákkal körülültetve, hossza átlag 400, szélessége 125 méter. A kocsiversenynél ezt a pályát fiatal lovakkal nyolcszor, kifejlett paripákkal tizenkétszer kellett megkerülni. A hippodromokról csak kevés régészeti bizonyíték maradt fenn; a legfontosabb informผiók írott forrásokból származnak. Úgy tűnik, hogy a különböző létesítmények mérete és műszaki felszereltsége nagymértékben különbözött egymástól. Még a leghíresebb görög hippodrom, az olimpiai sem maradt fenn, csupán Pausanias leírásปól ismerjük. A tojásdad pálya egyik g༼pontjn állott a „lóijesztő” (taraxippos, a rómaiaknál terma), azaz egy gömbölyű kőoltár, mely annál veszélyesebb volt a versenyzőkre, minél közelebb hajtva igyekeztek azt megkerülni. A másik g༼pontban Hippodameia szobra volt. A rómaiaknál a hippodrom berendezése némi m༽osítással fordult elő.Az ókori Rómn a lóversenypályát latinul cirkusznak hívták. A görög hippodromtól való jellegzetes eltérésnek a spina tekinthető, egy hosszúkás fal, amelyet a verseny résztvevőinek meg kellett kerülniük, és amely a termát helyettesítette, vagy – a konstrukciótól függᔞn – összekötötte őket egymással. A legkori bizánci lóversenypálya nem a görög, hanem a római időkből származik, és a római szóhasználat szerint cirkusz (a római Keletről származó görög nyelvű források viszont általn hippodromnak neveztek minden lóversenypályát, azaz cirkuszt is). A kevés fennmaradt forrás arra utal, hogy a latin nyelvű világban a hippodromus alatt olyan kertkomplexumot értettek, amelynek alaprajza a görög hippodrom alaprajzát követte.A római Nyugat egyetlen olyan fennmaradt építménye, amelyet írásos forrás bizonyos bizonyossággal hippodromként azonosított, a római Palatinuson található Domus Augustana egy része (amelyet gyakran stadionként emlegetnek). A tipikus alaprajz itt eltéréseket mutat: A délnyugati keskeny oldal boltíve nem félköríves, és a burkolat határát egy összefüggő oszlopcsarnok alkotja. Nincsenek bejáratok, amelyeken keresztül lovakat lehetett volna behozni, így nem lehetett tényleges versenypálya.Az ifjabb Plinius leveleiben (V, 6, 32-40) részletesen leír egy "hippodrom" (itt "lovardának" fordítják) nevű kertet, amely a mai Città di Castello közeln lévő vidéki birtokához tartozott, és nem maradt fenn. Ez a komplexum is téglalap alakú, amelynek egyik oldalát egy kanyar helyettesíti. (hu)
- <api batchcomplete="">A hippodrom (ógörögül ἱππόδρομος hippodromos, „lófuttató”) az ókori Görögországban és a Bizánci Birodalomban használt, ló- és fogatversenyzésre szolgáló versenypálya elnevezése.Az ókori Rómában a hippodromus kifejezést egy kerti formára használták, míg az ottani lóversenypályát általában circus-nak nevezték.A kora újkorban a hippodrom elnevezést olyan nagyméretű épületekre és vásári sátrakra használták, amelyekben közönség előtt, zenére, lovas akrobatikát (ugratást) mutattak be.A „hippodrom” szó az ókori görög ἵππος hippos, magyarul ló és δρόμος dromos, magyarul futás, vágta szavakból származik. A hippodromos és a hippodromus az ógörögben és a latinban hímnemű;A hippodrom alakja tojásdadalakú tér volt, köröskörül magas fákkal körülültetve, hossza átlag 400, szélessége 125 méter. A kocsiversenynél ezt a pályát fiatal lovakkal nyolcszor, kifejlett paripákkal tizenkétszer kellett megkerülni. A hippodromokról csak kevés régészeti bizonyíték maradt fenn; a legfontosabb információk írott forrásokból származnak. Úgy tűnik, hogy a különböző létesítmények mérete és műszaki felszereltsége nagymértékben különbözött egymástól. Még a leghíresebb görög hippodrom, az olimpiai sem maradt fenn, csupán Pausanias leírásából ismerjük. A tojásdad pálya egyik gócpontjában állott a „lóijesztő” (taraxippos, a rómaiaknál terma), azaz egy gömbölyű kőoltár, mely annál veszélyesebb volt a versenyzőkre, minél közelebb hajtva igyekeztek azt megkerülni. A másik gócpontban Hippodameia szobra volt. A rómaiaknál a hippodrom berendezése némi módosítással fordult elő.Az ókori Rómában a lóversenypályát latinul cirkusznak hívták. A görög hippodromtól való jellegzetes eltérésnek a spina tekinthető, egy hosszúkás fal, amelyet a verseny résztvevőinek meg kellett kerülniük, és amely a termát helyettesítette, vagy – a konstrukciótól függően – összekötötte őket egymással. A legkorábbi bizánci lóversenypálya nem a görög, hanem a római időkből származik, és a római szóhasználat szerint cirkusz (a római Keletről származó görög nyelvű források viszont általában hippodromnak neveztek minden lóversenypályát, azaz cirkuszt is). A kevés fennmaradt forrás arra utal, hogy a latin nyelvű világban a hippodromus alatt olyan kertkomplexumot értettek, amelynek alaprajza a görög hippodrom alaprajzát követte.A római Nyugat egyetlen olyan fennmaradt építménye, amelyet írásos forrás bizonyos bizonyossággal hippodromként azonosított, a római Palatinuson található Domus Augustana egy része (amelyet gyakran stadionként emlegetnek). A tipikus alaprajz itt eltéréseket mutat: A délnyugati keskeny oldal boltíve nem félköríves, és a burkolat határát egy összefüggő oszlopcsarnok alkotja. Nincsenek bejáratok, amelyeken keresztül lovakat lehetett volna behozni, így nem lehetett tényleges versenypálya.Az ifjabb Plinius leveleiben (V, 6, 32-40) részletesen leír egy "hippodrom" (itt "lovardának" fordítják) nevű kertet, amely a mai Città di Castello közelében lévő vidéki birtokához tartozott, és nem maradt fenn. Ez a komplexum is téglalap alakú, amelynek egyik oldalát egy kanyar helyettesíti. (hu)
- A hippodrom lófuttatás, görög és római földön versenytér a lóverseny és kocsiverseny számára. A hippodrom szó a görög hipposz (ló) és dromosz (futás, vágta) szóból ered. Tojásdadalakú tér volt, köröskörül magas fákkal körülültetve, hossza átlag 400, szélessége 125 méter. A kocsiversenynél ezt a pályát fiatal lovakkal nyolcszor, kifejlett paripákkal tizenkétszer kellett megkerülni. A leghíresebb volt az olimpiai hippodrom, melyet Pausanias leírásából ismerünk csupán, mert az ásatásoknál ennek nem tudtak nyomára akadni és valószínűnek tartják, hogy az Alpheios folyónak áldozatául esett. Annyi kétségtelen, hogy a szerencsésen kiásott Stadiontól keletre volt s egy felhányt sánc segítségül vételével az Alpheios partján terült el. A sorompók rézsút ékalakban voltak alkalmazva és egymásután nyíltak meg, hogy így az indulást a versenyzőknél kiegyenlítsék. A versenyfutás jobbra át történt és a tojásdad pálya egyik gócpontjában állott a „lóijesztő” (taraxippos), gömbölyű kőoltár, mely annál veszélyesebb volt a versenyzőkre, minél közelebb hajtva igyekeztek azt megkerülni. A másik gócpontban Hippodameia szobra volt. A rómaiaknál a hippodrom berendezése némi módosítással, mint cirkusz fordult elő. (hu)
- A hippodrom (ógörögül ἱππόδρομος hippodromos, „lófuttató”) az ókori Görögországban és a Bizánci Birodalomban használt, ló- és fogatversenyzésre szolgáló versenypálya elnevezése.Az ókori Rómában a hippodromus elnevezést egy kerti formára használták, míg az ottani lóversenypályát általában cirkusznak nevezték.A kora újkorban a hippodrom elnevezést olyan nagyméretű épületekre és vásári sátrakra használták, amelyekben közönség előtt, zenére, lovas akrobatikát (ugratást) mutattak be.A „hippodrom” szó az ókori görög ἵππος hippos, magyarul ló és δρόμος dromos, magyarul futás, vágta szavakból származik. A hippodromos és a hippodromus az ógörögben és a latinban hímnemű; A hippodrom alakja tojásdadalakú tér volt, köröskörül magas fákkal körülültetve, hossza átlag 400, szélessége 125 méter. A kocsiversenynél ezt a pályát fiatal lovakkal nyolcszor, kifejlett paripákkal tizenkétszer kellett megkerülni. A hippodromokról csak kevés régészeti bizonyíték maradt fenn; a legfontosabb információk írott forrásokból származnak. Úgy tűnik, hogy a különböző létesítmények mérete és műszaki felszereltsége nagymértékben különbözött egymástól. Még a leghíresebb görög hippodrom, az olimpiai sem maradt fenn, csupán Pausanias leírásából ismerjük. A tojásdad pálya egyik gócpontjában állott a „lóijesztő” (taraxippos, a rómaiaknál terma), azaz egy gömbölyű kőoltár, mely annál veszélyesebb volt a versenyzőkre, minél közelebb hajtva igyekeztek azt megkerülni. A másik gócpontban Hippodameia szobra volt. A rómaiaknál a hippodrom berendezése némi módosítással fordult elő. Az ókori Rómában a lóversenypályát latinul cirkusznak hívták. A görög hippodromtól való jellegzetes eltérésnek a spina tekinthető, egy hosszúkás fal, amelyet a verseny résztvevőinek meg kellett kerülniük, és amely a termát helyettesítette, vagy – a konstrukciótól függően – összekötötte őket egymással. A legkorábbi bizánci lóversenypálya nem a görög, hanem a római időkből származik, és a római szóhasználat szerint cirkusz (a római Keletről származó görög nyelvű források viszont általában hippodromnak neveztek minden lóversenypályát, azaz cirkuszt is). A kevés fennmaradt forrás arra utal, hogy a latin nyelvű világban a hippodromus alatt olyan kertkomplexumot értettek, amelynek alaprajza a görög hippodrom alaprajzát követte. A római Nyugat egyetlen olyan fennmaradt építménye, amelyet írásos forrás bizonyos bizonyossággal hippodromként azonosított, a római Palatinuson található Domus Augustana egy része (amelyet gyakran stadionként emlegetnek). A tipikus alaprajz itt eltéréseket mutat: A délnyugati keskeny oldal boltíve nem félköríves, és a burkolat határát egy összefüggő oszlopcsarnok alkotja. Nincsenek bejáratok, amelyeken keresztül lovakat lehetett volna behozni, így nem lehetett tényleges versenypálya. Az ifjabb Plinius leveleiben (V, 6, 32-40) részletesen leír egy "hippodrom" (itt "lovardának" fordítják) nevű kertet, amely a mai Città di Castello közelében lévő vidéki birtokához tartozott, és nem maradt fenn. Ez a komplexum is téglalap alakú, amelynek egyik oldalát egy kanyar helyettesíti. (hu)
- <api batchcomplete="">A hippodrom (ógörögül ἱππόδρομος hippodromos, „l༿uttató”) az ókori Görögországban és a Bizánci Birodalomban használt, ló- és fogatversenyzésre szolgáló versenypálya elnevezése.Az ókori Rómn a hippodromus kifejezést egy kerti formára használták, míg az ottani lóversenypályát általn circus-nak nevezték.A kora újkorban a hippodrom elnevezést olyan nagyméretű épületekre és vásári sátrakra használták, amelyekben közönség előtt, zenére, lovas akrobatikát (ugratást) mutattak be.A „hippodrom” szó az ókori görög ἵππος hippos, magyarul ló és δρόμος dromos, magyarul futás, vágta szavakból származik. A hippodromos és a hippodromus az ógörögben és a latinban hímnemű;A hippodrom alakja tojásdadalakú tér volt, köröskörül magas fákkal körülültetve, hossza átlag 400, szélessége 125 méter. A kocsiversenynél ezt a pályát fiatal lovakkal nyolcszor, kifejlett paripákkal tizenkétszer kellett megkerülni. A hippodromokról csak kevés régészeti bizonyíték maradt fenn; a legfontosabb informผiók írott forrásokból származnak. Úgy tűnik, hogy a különböző létesítmények mérete és műszaki felszereltsége nagymértékben különbözött egymástól. Még a leghíresebb görög hippodrom, az olimpiai sem maradt fenn, csupán Pausanias leírásปól ismerjük. A tojásdad pálya egyik g༼pontjn állott a „lóijesztő” (taraxippos, a rómaiaknál terma), azaz egy gömbölyű kőoltár, mely annál veszélyesebb volt a versenyzőkre, minél közelebb hajtva igyekeztek azt megkerülni. A másik g༼pontban Hippodameia szobra volt. A rómaiaknál a hippodrom berendezése némi m༽osítással fordult elő.Az ókori Rómn a lóversenypályát latinul cirkusznak hívták. A görög hippodromtól való jellegzetes eltérésnek a spina tekinthető, egy hosszúkás fal, amelyet a verseny résztvevőinek meg kellett kerülniük, és amely a termát helyettesítette, vagy – a konstrukciótól függᔞn – összekötötte őket egymással. A legkori bizánci lóversenypálya nem a görög, hanem a római időkből származik, és a római szóhasználat szerint cirkusz (a római Keletről származó görög nyelvű források viszont általn hippodromnak neveztek minden lóversenypályát, azaz cirkuszt is). A kevés fennmaradt forrás arra utal, hogy a latin nyelvű világban a hippodromus alatt olyan kertkomplexumot értettek, amelynek alaprajza a görög hippodrom alaprajzát követte.A római Nyugat egyetlen olyan fennmaradt építménye, amelyet írásos forrás bizonyos bizonyossággal hippodromként azonosított, a római Palatinuson található Domus Augustana egy része (amelyet gyakran stadionként emlegetnek). A tipikus alaprajz itt eltéréseket mutat: A délnyugati keskeny oldal boltíve nem félköríves, és a burkolat határát egy összefüggő oszlopcsarnok alkotja. Nincsenek bejáratok, amelyeken keresztül lovakat lehetett volna behozni, így nem lehetett tényleges versenypálya.Az ifjabb Plinius leveleiben (V, 6, 32-40) részletesen leír egy "hippodrom" (itt "lovardának" fordítják) nevű kertet, amely a mai Città di Castello közeln lévő vidéki birtokához tartozott, és nem maradt fenn. Ez a komplexum is téglalap alakú, amelynek egyik oldalát egy kanyar helyettesíti. (hu)
- <api batchcomplete="">A hippodrom (ógörögül ἱππόδρομος hippodromos, „lófuttató”) az ókori Görögországban és a Bizánci Birodalomban használt, ló- és fogatversenyzésre szolgáló versenypálya elnevezése.Az ókori Rómában a hippodromus kifejezést egy kerti formára használták, míg az ottani lóversenypályát általában circus-nak nevezték.A kora újkorban a hippodrom elnevezést olyan nagyméretű épületekre és vásári sátrakra használták, amelyekben közönség előtt, zenére, lovas akrobatikát (ugratást) mutattak be.A „hippodrom” szó az ókori görög ἵππος hippos, magyarul ló és δρόμος dromos, magyarul futás, vágta szavakból származik. A hippodromos és a hippodromus az ógörögben és a latinban hímnemű;A hippodrom alakja tojásdadalakú tér volt, köröskörül magas fákkal körülültetve, hossza átlag 400, szélessége 125 méter. A kocsiversenynél ezt a pályát fiatal lovakkal nyolcszor, kifejlett paripákkal tizenkétszer kellett megkerülni. A hippodromokról csak kevés régészeti bizonyíték maradt fenn; a legfontosabb információk írott forrásokból származnak. Úgy tűnik, hogy a különböző létesítmények mérete és műszaki felszereltsége nagymértékben különbözött egymástól. Még a leghíresebb görög hippodrom, az olimpiai sem maradt fenn, csupán Pausanias leírásából ismerjük. A tojásdad pálya egyik gócpontjában állott a „lóijesztő” (taraxippos, a rómaiaknál terma), azaz egy gömbölyű kőoltár, mely annál veszélyesebb volt a versenyzőkre, minél közelebb hajtva igyekeztek azt megkerülni. A másik gócpontban Hippodameia szobra volt. A rómaiaknál a hippodrom berendezése némi módosítással fordult elő.Az ókori Rómában a lóversenypályát latinul cirkusznak hívták. A görög hippodromtól való jellegzetes eltérésnek a spina tekinthető, egy hosszúkás fal, amelyet a verseny résztvevőinek meg kellett kerülniük, és amely a termát helyettesítette, vagy – a konstrukciótól függően – összekötötte őket egymással. A legkorábbi bizánci lóversenypálya nem a görög, hanem a római időkből származik, és a római szóhasználat szerint cirkusz (a római Keletről származó görög nyelvű források viszont általában hippodromnak neveztek minden lóversenypályát, azaz cirkuszt is). A kevés fennmaradt forrás arra utal, hogy a latin nyelvű világban a hippodromus alatt olyan kertkomplexumot értettek, amelynek alaprajza a görög hippodrom alaprajzát követte.A római Nyugat egyetlen olyan fennmaradt építménye, amelyet írásos forrás bizonyos bizonyossággal hippodromként azonosított, a római Palatinuson található Domus Augustana egy része (amelyet gyakran stadionként emlegetnek). A tipikus alaprajz itt eltéréseket mutat: A délnyugati keskeny oldal boltíve nem félköríves, és a burkolat határát egy összefüggő oszlopcsarnok alkotja. Nincsenek bejáratok, amelyeken keresztül lovakat lehetett volna behozni, így nem lehetett tényleges versenypálya.Az ifjabb Plinius leveleiben (V, 6, 32-40) részletesen leír egy "hippodrom" (itt "lovardának" fordítják) nevű kertet, amely a mai Città di Castello közelében lévő vidéki birtokához tartozott, és nem maradt fenn. Ez a komplexum is téglalap alakú, amelynek egyik oldalát egy kanyar helyettesíti. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- A hippodrom lófuttatás, görög és római földön versenytér a lóverseny és kocsiverseny számára. A hippodrom szó a görög hipposz (ló) és dromosz (futás, vágta) szóból ered. Tojásdadalakú tér volt, köröskörül magas fákkal körülültetve, hossza átlag 400, szélessége 125 méter. A kocsiversenynél ezt a pályát fiatal lovakkal nyolcszor, kifejlett paripákkal tizenkétszer kellett megkerülni. A leghíresebb volt az olimpiai hippodrom, melyet Pausanias leírásából ismerünk csupán, mert az ásatásoknál ennek nem tudtak nyomára akadni és valószínűnek tartják, hogy az Alpheios folyónak áldozatául esett. Annyi kétségtelen, hogy a szerencsésen kiásott Stadiontól keletre volt s egy felhányt sánc segítségül vételével az Alpheios partján terült el. A sorompók rézsút ékalakban voltak alkalmazva és egymásután nyílt (hu)
- <api batchcomplete="">A hippodrom (ógörögül ἱππόδρομος hippodromos, „l༿uttató”) az ókori Görögországban és a Bizánci Birodalomban használt, ló- és fogatversenyzésre szolgáló versenypálya elnevezése.Az ókori Rómn a hippodromus kifejezést egy kerti formára használták, míg az ottani lóversenypályát általn circus-nak nevezték.A kora újkorban a hippodrom elnevezést olyan nagyméretű épületekre és vásári sátrakra használták, amelyekben közönség előtt, zenére, lovas akrobatikát (ugratást) mutattak be.A „hippodrom” szó az ókori görög ἵππος hippos, magyarul ló és δρόμος dromos, magyarul futás, vágta szavakból származik. (hu)
- <api batchcomplete="">A hippodrom (ógörögül ἱππόδρομος hippodromos, „lófuttató”) az ókori Görögországban és a Bizánci Birodalomban használt, ló- és fogatversenyzésre szolgáló versenypálya elnevezése.Az ókori Rómában a hippodromus kifejezést egy kerti formára használták, míg az ottani lóversenypályát általában circus-nak nevezték.A kora újkorban a hippodrom elnevezést olyan nagyméretű épületekre és vásári sátrakra használták, amelyekben közönség előtt, zenére, lovas akrobatikát (ugratást) mutattak be.A „hippodrom” szó az ókori görög ἵππος hippos, magyarul ló és δρόμος dromos, magyarul futás, vágta szavakból származik. (hu)
- A hippodrom lófuttatás, görög és római földön versenytér a lóverseny és kocsiverseny számára. A hippodrom szó a görög hipposz (ló) és dromosz (futás, vágta) szóból ered. Tojásdadalakú tér volt, köröskörül magas fákkal körülültetve, hossza átlag 400, szélessége 125 méter. A kocsiversenynél ezt a pályát fiatal lovakkal nyolcszor, kifejlett paripákkal tizenkétszer kellett megkerülni. A leghíresebb volt az olimpiai hippodrom, melyet Pausanias leírásából ismerünk csupán, mert az ásatásoknál ennek nem tudtak nyomára akadni és valószínűnek tartják, hogy az Alpheios folyónak áldozatául esett. Annyi kétségtelen, hogy a szerencsésen kiásott Stadiontól keletre volt s egy felhányt sánc segítségül vételével az Alpheios partján terült el. A sorompók rézsút ékalakban voltak alkalmazva és egymásután nyílt (hu)
- <api batchcomplete="">A hippodrom (ógörögül ἱππόδρομος hippodromos, „l༿uttató”) az ókori Görögországban és a Bizánci Birodalomban használt, ló- és fogatversenyzésre szolgáló versenypálya elnevezése.Az ókori Rómn a hippodromus kifejezést egy kerti formára használták, míg az ottani lóversenypályát általn circus-nak nevezték.A kora újkorban a hippodrom elnevezést olyan nagyméretű épületekre és vásári sátrakra használták, amelyekben közönség előtt, zenére, lovas akrobatikát (ugratást) mutattak be.A „hippodrom” szó az ókori görög ἵππος hippos, magyarul ló és δρόμος dromos, magyarul futás, vágta szavakból származik. (hu)
- <api batchcomplete="">A hippodrom (ógörögül ἱππόδρομος hippodromos, „lófuttató”) az ókori Görögországban és a Bizánci Birodalomban használt, ló- és fogatversenyzésre szolgáló versenypálya elnevezése.Az ókori Rómában a hippodromus kifejezést egy kerti formára használták, míg az ottani lóversenypályát általában circus-nak nevezték.A kora újkorban a hippodrom elnevezést olyan nagyméretű épületekre és vásári sátrakra használták, amelyekben közönség előtt, zenére, lovas akrobatikát (ugratást) mutattak be.A „hippodrom” szó az ókori görög ἵππος hippos, magyarul ló és δρόμος dromos, magyarul futás, vágta szavakból származik. (hu)
|
