| dbo:abstract
|
- A holdhal (Mola mola) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe, ezen belül a holdhalfélék (Molidae) családjába tartozó faj. A holdhal korábban a világ legnehezebb csontos halának számított. A kifejlett példány általában eléri az 1000 kilogrammos testtömeget, de a legutóbb felfedezett új faj, a Mola tecta még a rokonánál is nagyobbra nő, és két tonnás is lehet. A holdhal megtalálható a Föld összes trópusi és mérsékelt övi tengerében. Megjelenése egy nagy fejhez hasonlít, amelyhez egy farkat illesztettek. Az állat teste lapos. Mikor a hát- és hasúszóit kinyújtja, a holdhal éppen olyan magas, mint amilyen hosszú. E halfaj fő táplálékai a medúzák, de mivel ezeknek igen kicsi a tápértékük, nagy mennyiségben kell fogyasztania belőlük. Az összes gerinces állat közül a holdhal nősténye rakja a legtöbb petét (halak esetében ezt ikrának hívjuk). A holdhal ivadéka nagyon hasonlít egy miniatűr gömbhalra. Nagy mellúszói és farokúszója van, testét tüskék borítják, alig hasonlít a felnőtt egyedre. A kifejlett állatnak kevés a természetes ellensége, de a fülesfókafélék, a kardszárnyú delfinek és a nagyobb cápák időnként vadásznak rájuk. A világ egyes részein (például Japánban, a Koreai-félszigeten és Tajvanon) a holdhal ínyencfalatnak számít. Az Európai Unióban tilos a Molidae családhoz tartozó halak és a belőlük készült termékekforgalomba hozatala. A holdhal sokszor belegabalyodik a halászhajók hálóiba. A vízbe dobott hulladék is veszélyt jelent számára, mivel fogyaszthat belőlük, és ez az állat pusztulásához vezethet. Elsősorban a medúzához nagyon hasonlító, lebegő műanyag zacskók jelentenek nagy veszélyt rájuk. A holdhal tagja a gömbhalalakúak rendjének, amely magában foglalja többek között a gömbhalféléket, a sünhalféléket és a vérteshalféléket is, és ezekkel sok hasonlóságot mutat. Korábban a Tetraodon nembe helyezték, Tetraodon mola névvel, de később egy új nemet (Mola) alkottak számára, melybe a holdhal és egy másik halfaj, a Mola ramsayi is tartozik; az újonnan felfedezett harmadik fajt, a Mola tecta nevű halat is ide sorolták be. A holdhal a Mola mola tudományos nevével a halnem típusfaja. (hu)
- A holdhal (Mola mola) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe, ezen belül a holdhalfélék (Molidae) családjába tartozó faj. A holdhal korábban a világ legnehezebb csontos halának számított. A kifejlett példány általában eléri az 1000 kilogrammos testtömeget, de a legutóbb felfedezett új faj, a Mola tecta még a rokonánál is nagyobbra nő, és két tonnás is lehet. Ugyanakkor a hagyományos holdhalból is előkerült már kéttonnás példány. A holdhal megtalálható a Föld összes trópusi és mérsékelt övi tengerében. Megjelenése egy nagy fejhez hasonlít, amelyhez egy farkat illesztettek. Az állat teste lapos. Mikor a hát- és hasúszóit kinyújtja, a holdhal éppen olyan magas, mint amilyen hosszú. E halfaj fő táplálékai a medúzák, de mivel ezeknek igen kicsi a tápértékük, nagy mennyiségben kell fogyasztania belőlük. Az összes gerinces állat közül a holdhal nősténye rakja a legtöbb petét (halak esetében ezt ikrának hívjuk). A holdhal ivadéka nagyon hasonlít egy miniatűr gömbhalra. Nagy mellúszói és farokúszója van, testét tüskék borítják, alig hasonlít a felnőtt egyedre. A kifejlett állatnak kevés a természetes ellensége, de a fülesfókafélék, a kardszárnyú delfinek és a nagyobb cápák időnként vadásznak rájuk. A világ egyes részein (például Japánban, a Koreai-félszigeten és Tajvanon) a holdhal ínyencfalatnak számít. Az Európai Unióban tilos a Molidae családhoz tartozó halak és a belőlük készült termékekforgalomba hozatala. A holdhal sokszor belegabalyodik a halászhajók hálóiba. A vízbe dobott hulladék is veszélyt jelent számára, mivel fogyaszthat belőlük, és ez az állat pusztulásához vezethet. Elsősorban a medúzához nagyon hasonlító, lebegő műanyag zacskók jelentenek nagy veszélyt rájuk. A holdhal tagja a gömbhalalakúak rendjének, amely magában foglalja többek között a gömbhalféléket, a sünhalféléket és a vérteshalféléket is, és ezekkel sok hasonlóságot mutat. Korábban a Tetraodon nembe helyezték, Tetraodon mola névvel, de később egy új nemet (Mola) alkottak számára, melybe a holdhal és egy másik halfaj, a Mola ramsayi is tartozik; az újonnan felfedezett harmadik fajt, a Mola tecta nevű halat is ide sorolták be. A holdhal a Mola mola tudományos nevével a halnem típusfaja. (hu)
- <api batchcomplete="">A holdhal (Mola mola) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának gömbhalalakྪk (Tetraodontiformes) rendj, ezen belül a holdhalfélék (Molidae) csalฝj tartozó faj.A holdhal korn a világ legnehezebb csontos halának számított. A kifejlett példány általn eléri az 1000 kilogrammos testtömeget, de a legut felfedezett új faj, a Mola tecta még a rokonánál is nagyobbra nő, és két tonnás is lehet. Ugyanakkor a hagyományos holdhalból is előkerült már kéttonnás példány. A holdhal megtalálható a Föld összes trópusi és mérsékelt övi tengern. Megjelenése egy nagy fejhez hasonlít, amelyhez egy farkat illesztettek. Az állat teste lapos. Mikor a hát- és hasúszóit kinyújtja, a holdhal éppen olyan magas, mint amilyen hosszú.E halfaj fő táplálékai a medúzák, de mivel ezeknek igen kicsi a tápértékük, nagy mennyiségben kell fogyasztania belőlük. Az összes gerinces állat közül a holdhal nősténye rakja a legt petét (halak esetn ezt ikrának hívjuk). A holdhal ivadéka nagyon hasonlít egy miniatűr gömbhalra. Nagy mellúszói és farokúszója van, testét tüskék borítják, alig hasonlít a felnőtt egyedre.A kifejlett állatnak kevés a természetes ellensége, de a fülesfókafélék, a kardszárnyú delfinek és a nagyobb cápák időnként vadásznak rájuk. A világ egyes részein (például Japánban, a Koreai-félszigeten és Tajvanon) a holdhal ínyencfalatnak számít. Az Európai Unin tilos a Molidae csalฝhoz tartozó halak és a belőlük készült termékekforgalomba hozatala. A holdhal sokszor belegabalyodik a halászhajók hálóiba. A vízbe dobott hulladék is veszélyt jelent számára, mivel fogyaszthat belőlük, és ez az állat pusztulásához vezethet. Elsősorban a medúzához nagyon hasonlító, lebegő mnyag zacskók jelentenek nagy veszélyt rájuk.A holdhal tagja a gömbhalalakྪk rendjének, amely magn foglalja tk között a gömbhalféléket, a sünhalféléket és a vérteshalféléket is, és ezekkel sok hasonlóságot mutat. Korn a Tetraodon nembe helyezték, Tetraodon mola névvel, de kés egy új nemet (Mola) alkottak számára, melybe a holdhal és egy másik halfaj, a Mola ramsayi is tartozik; az újonnan felfedezett harmadik fajt, a Mola tecta nevű halat is ide sorolták be. A holdhal a Mola mola tudományos nevével a halnem típusfaja. (hu)
- <api batchcomplete="">A holdhal (Mola mola) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe, ezen belül a holdhalfélék (Molidae) családjába tartozó faj.A holdhal korábban a világ legnehezebb csontos halának számított. A kifejlett példány általában eléri az 1000 kilogrammos testtömeget, de a legutóbb felfedezett új faj, a Mola tecta még a rokonánál is nagyobbra nő, és két tonnás is lehet. Ugyanakkor a hagyományos holdhalból is előkerült már kéttonnás példány. A holdhal megtalálható a Föld összes trópusi és mérsékelt övi tengerében. Megjelenése egy nagy fejhez hasonlít, amelyhez egy farkat illesztettek. Az állat teste lapos. Mikor a hát- és hasúszóit kinyújtja, a holdhal éppen olyan magas, mint amilyen hosszú.E halfaj fő táplálékai a medúzák, de mivel ezeknek igen kicsi a tápértékük, nagy mennyiségben kell fogyasztania belőlük. Az összes gerinces állat közül a holdhal nősténye rakja a legtöbb petét (halak esetében ezt ikrának hívjuk). A holdhal ivadéka nagyon hasonlít egy miniatűr gömbhalra. Nagy mellúszói és farokúszója van, testét tüskék borítják, alig hasonlít a felnőtt egyedre.A kifejlett állatnak kevés a természetes ellensége, de a fülesfókafélék, a kardszárnyú delfinek és a nagyobb cápák időnként vadásznak rájuk. A világ egyes részein (például Japánban, a Koreai-félszigeten és Tajvanon) a holdhal ínyencfalatnak számít. Az Európai Unióban tilos a Molidae családhoz tartozó halak és a belőlük készült termékekforgalomba hozatala. A holdhal sokszor belegabalyodik a halászhajók hálóiba. A vízbe dobott hulladék is veszélyt jelent számára, mivel fogyaszthat belőlük, és ez az állat pusztulásához vezethet. Elsősorban a medúzához nagyon hasonlító, lebegő műanyag zacskók jelentenek nagy veszélyt rájuk.A holdhal tagja a gömbhalalakúak rendjének, amely magában foglalja többek között a gömbhalféléket, a sünhalféléket és a vérteshalféléket is, és ezekkel sok hasonlóságot mutat. Korábban a Tetraodon nembe helyezték, Tetraodon mola névvel, de később egy új nemet (Mola) alkottak számára, melybe a holdhal és egy másik halfaj, a Mola ramsayi is tartozik; az újonnan felfedezett harmadik fajt, a Mola tecta nevű halat is ide sorolták be. A holdhal a Mola mola tudományos nevével a halnem típusfaja. (hu)
- A holdhal (Mola mola) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe, ezen belül a holdhalfélék (Molidae) családjába tartozó faj. A holdhal korábban a világ legnehezebb csontos halának számított. A kifejlett példány általában eléri az 1000 kilogrammos testtömeget, de a legutóbb felfedezett új faj, a Mola tecta még a rokonánál is nagyobbra nő, és két tonnás is lehet. A holdhal megtalálható a Föld összes trópusi és mérsékelt övi tengerében. Megjelenése egy nagy fejhez hasonlít, amelyhez egy farkat illesztettek. Az állat teste lapos. Mikor a hát- és hasúszóit kinyújtja, a holdhal éppen olyan magas, mint amilyen hosszú. E halfaj fő táplálékai a medúzák, de mivel ezeknek igen kicsi a tápértékük, nagy mennyiségben kell fogyasztania belőlük. Az összes gerinces állat közül a holdhal nősténye rakja a legtöbb petét (halak esetében ezt ikrának hívjuk). A holdhal ivadéka nagyon hasonlít egy miniatűr gömbhalra. Nagy mellúszói és farokúszója van, testét tüskék borítják, alig hasonlít a felnőtt egyedre. A kifejlett állatnak kevés a természetes ellensége, de a fülesfókafélék, a kardszárnyú delfinek és a nagyobb cápák időnként vadásznak rájuk. A világ egyes részein (például Japánban, a Koreai-félszigeten és Tajvanon) a holdhal ínyencfalatnak számít. Az Európai Unióban tilos a Molidae családhoz tartozó halak és a belőlük készült termékekforgalomba hozatala. A holdhal sokszor belegabalyodik a halászhajók hálóiba. A vízbe dobott hulladék is veszélyt jelent számára, mivel fogyaszthat belőlük, és ez az állat pusztulásához vezethet. Elsősorban a medúzához nagyon hasonlító, lebegő műanyag zacskók jelentenek nagy veszélyt rájuk. A holdhal tagja a gömbhalalakúak rendjének, amely magában foglalja többek között a gömbhalféléket, a sünhalféléket és a vérteshalféléket is, és ezekkel sok hasonlóságot mutat. Korábban a Tetraodon nembe helyezték, Tetraodon mola névvel, de később egy új nemet (Mola) alkottak számára, melybe a holdhal és egy másik halfaj, a Mola ramsayi is tartozik; az újonnan felfedezett harmadik fajt, a Mola tecta nevű halat is ide sorolták be. A holdhal a Mola mola tudományos nevével a halnem típusfaja. (hu)
- A holdhal (Mola mola) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe, ezen belül a holdhalfélék (Molidae) családjába tartozó faj. A holdhal korábban a világ legnehezebb csontos halának számított. A kifejlett példány általában eléri az 1000 kilogrammos testtömeget, de a legutóbb felfedezett új faj, a Mola tecta még a rokonánál is nagyobbra nő, és két tonnás is lehet. Ugyanakkor a hagyományos holdhalból is előkerült már kéttonnás példány. A holdhal megtalálható a Föld összes trópusi és mérsékelt övi tengerében. Megjelenése egy nagy fejhez hasonlít, amelyhez egy farkat illesztettek. Az állat teste lapos. Mikor a hát- és hasúszóit kinyújtja, a holdhal éppen olyan magas, mint amilyen hosszú. E halfaj fő táplálékai a medúzák, de mivel ezeknek igen kicsi a tápértékük, nagy mennyiségben kell fogyasztania belőlük. Az összes gerinces állat közül a holdhal nősténye rakja a legtöbb petét (halak esetében ezt ikrának hívjuk). A holdhal ivadéka nagyon hasonlít egy miniatűr gömbhalra. Nagy mellúszói és farokúszója van, testét tüskék borítják, alig hasonlít a felnőtt egyedre. A kifejlett állatnak kevés a természetes ellensége, de a fülesfókafélék, a kardszárnyú delfinek és a nagyobb cápák időnként vadásznak rájuk. A világ egyes részein (például Japánban, a Koreai-félszigeten és Tajvanon) a holdhal ínyencfalatnak számít. Az Európai Unióban tilos a Molidae családhoz tartozó halak és a belőlük készült termékekforgalomba hozatala. A holdhal sokszor belegabalyodik a halászhajók hálóiba. A vízbe dobott hulladék is veszélyt jelent számára, mivel fogyaszthat belőlük, és ez az állat pusztulásához vezethet. Elsősorban a medúzához nagyon hasonlító, lebegő műanyag zacskók jelentenek nagy veszélyt rájuk. A holdhal tagja a gömbhalalakúak rendjének, amely magában foglalja többek között a gömbhalféléket, a sünhalféléket és a vérteshalféléket is, és ezekkel sok hasonlóságot mutat. Korábban a Tetraodon nembe helyezték, Tetraodon mola névvel, de később egy új nemet (Mola) alkottak számára, melybe a holdhal és egy másik halfaj, a Mola ramsayi is tartozik; az újonnan felfedezett harmadik fajt, a Mola tecta nevű halat is ide sorolták be. A holdhal a Mola mola tudományos nevével a halnem típusfaja. (hu)
- <api batchcomplete="">A holdhal (Mola mola) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának gömbhalalakྪk (Tetraodontiformes) rendj, ezen belül a holdhalfélék (Molidae) csalฝj tartozó faj.A holdhal korn a világ legnehezebb csontos halának számított. A kifejlett példány általn eléri az 1000 kilogrammos testtömeget, de a legut felfedezett új faj, a Mola tecta még a rokonánál is nagyobbra nő, és két tonnás is lehet. Ugyanakkor a hagyományos holdhalból is előkerült már kéttonnás példány. A holdhal megtalálható a Föld összes trópusi és mérsékelt övi tengern. Megjelenése egy nagy fejhez hasonlít, amelyhez egy farkat illesztettek. Az állat teste lapos. Mikor a hát- és hasúszóit kinyújtja, a holdhal éppen olyan magas, mint amilyen hosszú.E halfaj fő táplálékai a medúzák, de mivel ezeknek igen kicsi a tápértékük, nagy mennyiségben kell fogyasztania belőlük. Az összes gerinces állat közül a holdhal nősténye rakja a legt petét (halak esetn ezt ikrának hívjuk). A holdhal ivadéka nagyon hasonlít egy miniatűr gömbhalra. Nagy mellúszói és farokúszója van, testét tüskék borítják, alig hasonlít a felnőtt egyedre.A kifejlett állatnak kevés a természetes ellensége, de a fülesfókafélék, a kardszárnyú delfinek és a nagyobb cápák időnként vadásznak rájuk. A világ egyes részein (például Japánban, a Koreai-félszigeten és Tajvanon) a holdhal ínyencfalatnak számít. Az Európai Unin tilos a Molidae csalฝhoz tartozó halak és a belőlük készült termékekforgalomba hozatala. A holdhal sokszor belegabalyodik a halászhajók hálóiba. A vízbe dobott hulladék is veszélyt jelent számára, mivel fogyaszthat belőlük, és ez az állat pusztulásához vezethet. Elsősorban a medúzához nagyon hasonlító, lebegő mnyag zacskók jelentenek nagy veszélyt rájuk.A holdhal tagja a gömbhalalakྪk rendjének, amely magn foglalja tk között a gömbhalféléket, a sünhalféléket és a vérteshalféléket is, és ezekkel sok hasonlóságot mutat. Korn a Tetraodon nembe helyezték, Tetraodon mola névvel, de kés egy új nemet (Mola) alkottak számára, melybe a holdhal és egy másik halfaj, a Mola ramsayi is tartozik; az újonnan felfedezett harmadik fajt, a Mola tecta nevű halat is ide sorolták be. A holdhal a Mola mola tudományos nevével a halnem típusfaja. (hu)
- <api batchcomplete="">A holdhal (Mola mola) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe, ezen belül a holdhalfélék (Molidae) családjába tartozó faj.A holdhal korábban a világ legnehezebb csontos halának számított. A kifejlett példány általában eléri az 1000 kilogrammos testtömeget, de a legutóbb felfedezett új faj, a Mola tecta még a rokonánál is nagyobbra nő, és két tonnás is lehet. Ugyanakkor a hagyományos holdhalból is előkerült már kéttonnás példány. A holdhal megtalálható a Föld összes trópusi és mérsékelt övi tengerében. Megjelenése egy nagy fejhez hasonlít, amelyhez egy farkat illesztettek. Az állat teste lapos. Mikor a hát- és hasúszóit kinyújtja, a holdhal éppen olyan magas, mint amilyen hosszú.E halfaj fő táplálékai a medúzák, de mivel ezeknek igen kicsi a tápértékük, nagy mennyiségben kell fogyasztania belőlük. Az összes gerinces állat közül a holdhal nősténye rakja a legtöbb petét (halak esetében ezt ikrának hívjuk). A holdhal ivadéka nagyon hasonlít egy miniatűr gömbhalra. Nagy mellúszói és farokúszója van, testét tüskék borítják, alig hasonlít a felnőtt egyedre.A kifejlett állatnak kevés a természetes ellensége, de a fülesfókafélék, a kardszárnyú delfinek és a nagyobb cápák időnként vadásznak rájuk. A világ egyes részein (például Japánban, a Koreai-félszigeten és Tajvanon) a holdhal ínyencfalatnak számít. Az Európai Unióban tilos a Molidae családhoz tartozó halak és a belőlük készült termékekforgalomba hozatala. A holdhal sokszor belegabalyodik a halászhajók hálóiba. A vízbe dobott hulladék is veszélyt jelent számára, mivel fogyaszthat belőlük, és ez az állat pusztulásához vezethet. Elsősorban a medúzához nagyon hasonlító, lebegő műanyag zacskók jelentenek nagy veszélyt rájuk.A holdhal tagja a gömbhalalakúak rendjének, amely magában foglalja többek között a gömbhalféléket, a sünhalféléket és a vérteshalféléket is, és ezekkel sok hasonlóságot mutat. Korábban a Tetraodon nembe helyezték, Tetraodon mola névvel, de később egy új nemet (Mola) alkottak számára, melybe a holdhal és egy másik halfaj, a Mola ramsayi is tartozik; az újonnan felfedezett harmadik fajt, a Mola tecta nevű halat is ide sorolták be. A holdhal a Mola mola tudományos nevével a halnem típusfaja. (hu)
|
| prop-hu:synonyms
|
- *Aledon capensis Castelnau, 1861
*Aledon storeri Castelnau, 1861
*Cephalus brevis Shaw, 1804
*Cephalus ortagoriscus Risso, 1827
*Cephalus pallasianus Shaw, 1804
*Diodon carinatus Mitchill, 1828
*Diodon mola Pallas, 1770
*Diodon nummularis Walbaum, 1792
*Diplanchias nasus Rafinesque, 1810
*Mola aculeata Koelreuter, 1766
*Mola aspera Nardo, 1827
*Mola hispida Nardo, 1827
*Mola rotunda Cuvier, 1798
*Molacanthus pallasii Swainson, 1839
*Orthagoriscus analis Ayres, 1859
*Orthragoriscus analis Ayres, 1859
*Orthragoriscus blochii Ranzani, 1839
*Orthragoriscus elegans Ranzani, 1839
*Orthragoriscus fasciatus Bloch & Schneider, 1801
*Orthragoriscus ghini Ranzani, 1839
*Orthragoriscus hispidus Bloch & Schneider, 1801
*Orthragoriscus lunaris Gronow, 1854
*Orthragoriscus mola
*Orthragoriscus redi Ranzani, 1839
*Orthragoriscus retzii Ranzani, 1839
*Orthragoriscus rondeletii Ranzani, 1839
*Orthragus luna Rafinesque, 1810
*Ozodura orsini Ranzani, 1839
*Pedalion gigas Guilding, 1838
*Tetraodon mola Linnaeus, 1758
*Trematopsis willugbei Ranzani, 1839
*Tympanomium planci Ranzani, 1839 (hu)
- *Aledon capensis Castelnau, 1861
*Aledon storeri Castelnau, 1861
*Cephalus brevis Shaw, 1804
*Cephalus ortagoriscus Risso, 1827
*Cephalus pallasianus Shaw, 1804
*Diodon carinatus Mitchill, 1828
*Diodon mola Pallas, 1770
*Diodon nummularis Walbaum, 1792
*Diplanchias nasus Rafinesque, 1810
*Mola aculeata Koelreuter, 1766
*Mola aspera Nardo, 1827
*Mola hispida Nardo, 1827
*Mola rotunda Cuvier, 1798
*Molacanthus pallasii Swainson, 1839
*Orthagoriscus analis Ayres, 1859
*Orthragoriscus analis Ayres, 1859
*Orthragoriscus blochii Ranzani, 1839
*Orthragoriscus elegans Ranzani, 1839
*Orthragoriscus fasciatus Bloch & Schneider, 1801
*Orthragoriscus ghini Ranzani, 1839
*Orthragoriscus hispidus Bloch & Schneider, 1801
*Orthragoriscus lunaris Gronow, 1854
*Orthragoriscus mola
*Orthragoriscus redi Ranzani, 1839
*Orthragoriscus retzii Ranzani, 1839
*Orthragoriscus rondeletii Ranzani, 1839
*Orthragus luna Rafinesque, 1810
*Ozodura orsini Ranzani, 1839
*Pedalion gigas Guilding, 1838
*Tetraodon mola Linnaeus, 1758
*Trematopsis willugbei Ranzani, 1839
*Tympanomium planci Ranzani, 1839 (hu)
|
