| dbo:abstract
|
- I. (Harcos) Alfonz (1073 vagy 1074 – 1134. szeptember 7.) aragóniai és navarrai király 1104-től haláláig. Sancho király fiaként született, és bátyja, I. Péter halála után jutott trónra. VI. Alfonz kasztíliai király rávette, hogy vegye feleségül leányát, és örökösét özvegyét, Urracát. Így, miután 1109-ben VI. Alfonz elhunyt, Aragónia, Navarra, Kasztília és León névleg egyesült, I. Alfonz pedig felvette asa címeit. Az egyesítés mindazonáltal kudarca fúlt, mert León és Kasztília ellenséges volt Alfonzzal szemben, mert Urraca nem kedvelte második férjét, és mert Toledo francia érseke, Bernard saját védencét, Alfonzo Ramírezt (Urraca első házasságából való fiát) kívánta trónra juttatni. Bernard sürgetésére a pápa érvénytelennek nyilvánította Alfonz és Urraca házasságát. Alfonz továbbra is szerepet játszott León–Kasztília belső villongásaiban, csak Urraca 1126-ban bekövetkezett halála után mondott le trónigényéről mostohafia javára. E bonyodalmakkal párhuzamosan több jelentős győzelmet aratott a mórok felett: 1118-ban elfoglalta Zaragozát, 1125-ben pedig vakmerő katonai expedíciót vezetett mélyen Andalúzia déli részébe. Hadjárataihoz értékes támogatást kapott a Pireneusoktól északra fekvő grófságok uralkodóitól, így Aragónia dél-franciaországi ügykebe is belekeveredett. Alfonz 1134-ben, a halálos sebet kapott. Mélyen vallásos emberként királyságát a templomos- és az ispotályos lovagokra hagyta, de alattvalói végül fivérét, II. Ramirot tették meg Aragónia örökösévé. Navarra elszakadt Aragóniától, és királya a néhai V. García dédunokája, VI. García lett. (hu)
- I. (Harcos) Alfonz (1073 vagy 1074 – 1134. szeptember 7.) aragóniai és navarrai király 1104-től haláláig. Sancho király fiaként született, és bátyja, I. Péter halála után jutott trónra. VI. Alfonz kasztíliai király rávette, hogy vegye feleségül leányát, és örökösét özvegyét, Urracát. Így, miután 1109-ben VI. Alfonz elhunyt, Aragónia, Navarra, Kasztília és León névleg egyesült, I. Alfonz pedig felvette asa címeit. Az egyesítés mindazonáltal kudarca fúlt, mert León és Kasztília ellenséges volt Alfonzzal szemben, mert Urraca nem kedvelte második férjét, és mert Toledo francia érseke, Bernard saját védencét, Alfonzo Ramírezt (Urraca első házasságából való fiát) kívánta trónra juttatni. Bernard sürgetésére a pápa érvénytelennek nyilvánította Alfonz és Urraca házasságát. Alfonz továbbra is szerepet játszott León–Kasztília belső villongásaiban, csak Urraca 1126-ban bekövetkezett halála után mondott le trónigényéről mostohafia javára. E bonyodalmakkal párhuzamosan több jelentős győzelmet aratott a mórok felett: 1118-ban elfoglalta Zaragozát, 1125-ben pedig vakmerő katonai expedíciót vezetett mélyen Andalúzia déli részébe. Hadjárataihoz értékes támogatást kapott a Pireneusoktól északra fekvő grófságok uralkodóitól, így Aragónia dél-franciaországi ügykebe is belekeveredett. Alfonz 1134-ben, a halálos sebet kapott. Mélyen vallásos emberként királyságát a templomos- és az ispotályos lovagokra hagyta, de alattvalói végül fivérét, II. Ramirot tették meg Aragónia örökösévé. Navarra elszakadt Aragóniától, és királya a néhai V. García dédunokája, VI. García lett. (hu)
|
