| dbo:abstract
|
- Az IA-64 (Intel Architecture 64) egy az Intel és a Hewlett-Packard által közösen kifejlesztett utasításkészlet-architektúra (instruction set architecture, ISA; az utasításkészlet-architektúra az utasításokon kívül a felépítés több más elemét is meghatározza, pl. az adatformátumokat, regisztereket, címzési módokat, memóriafelépítést, a megszakítás- és csapdakezelést, valamint a kapcsolatot a külvilág felé – I/O). Az Itanium és processzorokban került megvalósításra. Az architektúra alapját a VLIW, avagy az Intel-HP terminológia szerint (explicitly parallel instruction computing, explicit párhuzamos utasításfeldolgozás) paradigma képezi, amellyel a processzor átlépheti az órajelciklusonként egy utasítás határt, és egy órajelciklus alatt több utasítást hajt végre – ez az utasításszintű párhuzamosság egyik gyakorlati megvalósítása. Az IA-64 utasításkészlet nem kompatibilis az x86 utasításkészlettel. de az Itanium processzorok korai változatai képesek voltak az x86 (486) utasítások bizonyos körülmények között történő végrehajtására is egy, a processzorba épített x86 utasításdekódoló révén, de ezt a későbbi modellek már nem támogatták. Az asztali gépekben történő felhasználását is megcélozták, de az AMD 64 bites AMD64 architektúrájának megjelenése után – ami megőrzi az x86-os kompatibilitást –, az IA-64 architektúra jelentősége csökkent, és főleg a kiszolgálókban történő felhasználásra korlátozódott. Történtek kísérletek az asztali gépekben való meghonosításra, pl. 2001-ben a Microsoft megjelentette a IA-64 processzorra készült változatát, 2003-ban pedig az Itanium2-höz készült változatot, de ezek forgalmazását 2005-ben beszüntették. Az IA-64 architektúrára portolták még a HP OpenVMS operációs rendszerét is. (hu)
- Az IA-64 (Intel Architecture 64) egy az Intel és a Hewlett-Packard által közösen kifejlesztett utasításkészlet-architektúra (instruction set architecture, ISA; az utasításkészlet-architektúra az utasításokon kívül a felépítés több más elemét is meghatározza, pl. az adatformátumokat, regisztereket, címzési módokat, memóriafelépítést, a megszakítás- és csapdakezelést, valamint a kapcsolatot a külvilág felé – I/O). Az Itanium és processzorokban került megvalósításra. Az architektúra alapját a VLIW, avagy az Intel-HP terminológia szerint (explicitly parallel instruction computing, explicit párhuzamos utasításfeldolgozás) paradigma képezi, amellyel a processzor átlépheti az órajelciklusonként egy utasítás határt, és egy órajelciklus alatt több utasítást hajt végre – ez az utasításszintű párhuzamosság egyik gyakorlati megvalósítása. Az IA-64 utasításkészlet nem kompatibilis az x86 utasításkészlettel. de az Itanium processzorok korai változatai képesek voltak az x86 (486) utasítások bizonyos körülmények között történő végrehajtására is egy, a processzorba épített x86 utasításdekódoló révén, de ezt a későbbi modellek már nem támogatták. Az asztali gépekben történő felhasználását is megcélozták, de az AMD 64 bites AMD64 architektúrájának megjelenése után – ami megőrzi az x86-os kompatibilitást –, az IA-64 architektúra jelentősége csökkent, és főleg a kiszolgálókban történő felhasználásra korlátozódott. Történtek kísérletek az asztali gépekben való meghonosításra, pl. 2001-ben a Microsoft megjelentette a IA-64 processzorra készült változatát, 2003-ban pedig az Itanium2-höz készült változatot, de ezek forgalmazását 2005-ben beszüntették. Az IA-64 architektúrára portolták még a HP OpenVMS operációs rendszerét is. (hu)
|
