| dbo:abstract
|
- Az igenév igéből képezhető átmeneti szófaj, amely az ige sajátosságait más szófajok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szófaj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma többnyire nincs (hacsak a másik szófaj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). Alkalmas létrehozására. A magyarban négy fajtáját ismerjük:
* főnévi igenév (énekelni) – vö. infinitivus
* melléknévi igenév (éneklő, [el]énekelt, [el]énekelendő) – vö. participium
* határozói igenév ([el]énekelve, [el]énekelvén) – vö. gerundium
* igenévi ige (anyám énekelte dal) Elvétve egyes további, rögzült igenévi alakok is előfordulnak ‑tán/‑tén, ‑at/‑et és ‑t képzővel:
* Némelyek magukban is megállnak, és ragozhatatlanok (hazafelé menet, visszafelé jövet),
* mások kötelezően a tárgyra vonatkozó birtokos személyjelet viselnek, és szintén ragozhatatlanok (valami láttán, hallatán, olvastán),
* megint mások az alanyra vonatkozó birtokos személyjelet viselik, és opcionálisan vagy akár kötelezően ragokat hordoznak (jártamban-keltemben, ott jártunkkor, röptében kapja el a legyet, valaki főztje, valaki léptei, valaki tudtával vagy tudtán kívül),
* míg máskor a tárgyra utaló birtokos személyjel található a szó végén, s ezt szintén rag követi (feladata végeztével). (hu)
- <api batchcomplete="">Az igenév igປől képezhető átmeneti szj, amely az ige sajátosságait más szjok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, bővítményeit gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma tnyire nincs (hacsak a másik szj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). Alkalmas mondatrövidítő szerkezetek létrehozására.A magyarban négy fajtáját ismerjük:főnévi igenév (énekelni) – vö. infinitivusmelléknévi igenév (éneklő, [el]énekelt, [el]énekelendő) – vö. participiumhatározói igenév ([el]énekelve, [el]énekelvén) – vö. gerundiumigei igenév (anyám énekelte dal)Elvétve tovi olyan, igປől képzett főnevek is elᔟordulnak, amelyek gyakran az igenevekhez hasonló funkciót töltenek be (tk közt ‑tán/‑tén, 𠄚t/𠄞t és ‑t képzővel). Ezek igenévi besorolása nem lehetséges olyankor, ha nem őrzik meg eredeti igei vonzataikat (tárgy és/vagy határozó), hanem az igei tárgy birtokos jelző formájn kapcsol༽ik hozzájuk (vö. dalt énekelni, dalt éneklő, dalt énekelve, viszont a dal[nak a] hallatán), illetve ha -ás/-és képzős főnevekkel helyettesíthetők.Némelyek magukban is megállnak, ragozhatatlanok és határozói jelentésk (hazafelé menet, visszafelé jövet),mások kötelezᔞn a tárgyra vonatkozó birtokos személyjelet viselnek, és jellemzᔞn egyféle rag kapcsol༽ik hozzájuk (valami láttán, hallatán, olvastán, illetve feladata végeztével),megint mások pedig az alanyra vonatkozó birtokos személyjelet viselik, és opcionálisan vagy akár kötelezᔞn ragokat hordoznak (jártamban-keltemben, ott jártunkkor, röptn kapja el a legyet, valaki főztje, valaki léptei, valaki tudtával vagy tudtán kívül). (hu)
- <api batchcomplete="">Az igenév igéből képezhető átmeneti szófaj, amely az ige sajátosságait más szófajok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, bővítményeit gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szófaj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma többnyire nincs (hacsak a másik szófaj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). Alkalmas mondatrövidítő szerkezetek létrehozására.A magyarban négy fajtáját ismerjük:főnévi igenév (énekelni) – vö. infinitivusmelléknévi igenév (éneklő, [el]énekelt, [el]énekelendő) – vö. participiumhatározói igenév ([el]énekelve, [el]énekelvén) – vö. gerundiumigei igenév (anyám énekelte dal)Elvétve további olyan, igéből képzett főnevek is előfordulnak, amelyek gyakran az igenevekhez hasonló funkciót töltenek be (többek közt ‑tán/‑tén, ‑at/‑et és ‑t képzővel). Ezek igenévi besorolása nem lehetséges olyankor, ha nem őrzik meg eredeti igei vonzataikat (tárgy és/vagy határozó), hanem az igei tárgy birtokos jelző formájában kapcsolódik hozzájuk (vö. dalt énekelni, dalt éneklő, dalt énekelve, viszont a dal[nak a] hallatán), illetve ha -ás/-és képzős főnevekkel helyettesíthetők.Némelyek magukban is megállnak, ragozhatatlanok és határozói jelentésűek (hazafelé menet, visszafelé jövet),mások kötelezően a tárgyra vonatkozó birtokos személyjelet viselnek, és jellemzően egyféle rag kapcsolódik hozzájuk (valami láttán, hallatán, olvastán, illetve feladata végeztével),megint mások pedig az alanyra vonatkozó birtokos személyjelet viselik, és opcionálisan vagy akár kötelezően ragokat hordoznak (jártamban-keltemben, ott jártunkkor, röptében kapja el a legyet, valaki főztje, valaki léptei, valaki tudtával vagy tudtán kívül). (hu)
- Az igenév igéből képezhető átmeneti szófaj, amely az ige sajátosságait más szófajok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szófaj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma többnyire nincs (hacsak a másik szófaj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). Alkalmas létrehozására. A magyarban négy fajtáját ismerjük:
* főnévi igenév (énekelni) – vö. infinitivus
* melléknévi igenév (éneklő, [el]énekelt, [el]énekelendő) – vö. participium
* határozói igenév ([el]énekelve, [el]énekelvén) – vö. gerundium
* igenévi ige (anyám énekelte dal) Elvétve egyes további, rögzült igenévi alakok is előfordulnak ‑tán/‑tén, ‑at/‑et és ‑t képzővel:
* Némelyek magukban is megállnak, és ragozhatatlanok (hazafelé menet, visszafelé jövet),
* mások kötelezően a tárgyra vonatkozó birtokos személyjelet viselnek, és szintén ragozhatatlanok (valami láttán, hallatán, olvastán),
* megint mások az alanyra vonatkozó birtokos személyjelet viselik, és opcionálisan vagy akár kötelezően ragokat hordoznak (jártamban-keltemben, ott jártunkkor, röptében kapja el a legyet, valaki főztje, valaki léptei, valaki tudtával vagy tudtán kívül),
* míg máskor a tárgyra utaló birtokos személyjel található a szó végén, s ezt szintén rag követi (feladata végeztével). (hu)
- <api batchcomplete="">Az igenév igປől képezhető átmeneti szj, amely az ige sajátosságait más szjok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, bővítményeit gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma tnyire nincs (hacsak a másik szj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). Alkalmas mondatrövidítő szerkezetek létrehozására.A magyarban négy fajtáját ismerjük:főnévi igenév (énekelni) – vö. infinitivusmelléknévi igenév (éneklő, [el]énekelt, [el]énekelendő) – vö. participiumhatározói igenév ([el]énekelve, [el]énekelvén) – vö. gerundiumigei igenév (anyám énekelte dal)Elvétve tovi olyan, igປől képzett főnevek is elᔟordulnak, amelyek gyakran az igenevekhez hasonló funkciót töltenek be (tk közt ‑tán/‑tén, 𠄚t/𠄞t és ‑t képzővel). Ezek igenévi besorolása nem lehetséges olyankor, ha nem őrzik meg eredeti igei vonzataikat (tárgy és/vagy határozó), hanem az igei tárgy birtokos jelző formájn kapcsol༽ik hozzájuk (vö. dalt énekelni, dalt éneklő, dalt énekelve, viszont a dal[nak a] hallatán), illetve ha -ás/-és képzős főnevekkel helyettesíthetők.Némelyek magukban is megállnak, ragozhatatlanok és határozói jelentésk (hazafelé menet, visszafelé jövet),mások kötelezᔞn a tárgyra vonatkozó birtokos személyjelet viselnek, és jellemzᔞn egyféle rag kapcsol༽ik hozzájuk (valami láttán, hallatán, olvastán, illetve feladata végeztével),megint mások pedig az alanyra vonatkozó birtokos személyjelet viselik, és opcionálisan vagy akár kötelezᔞn ragokat hordoznak (jártamban-keltemben, ott jártunkkor, röptn kapja el a legyet, valaki főztje, valaki léptei, valaki tudtával vagy tudtán kívül). (hu)
- <api batchcomplete="">Az igenév igéből képezhető átmeneti szófaj, amely az ige sajátosságait más szófajok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, bővítményeit gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szófaj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma többnyire nincs (hacsak a másik szófaj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). Alkalmas mondatrövidítő szerkezetek létrehozására.A magyarban négy fajtáját ismerjük:főnévi igenév (énekelni) – vö. infinitivusmelléknévi igenév (éneklő, [el]énekelt, [el]énekelendő) – vö. participiumhatározói igenév ([el]énekelve, [el]énekelvén) – vö. gerundiumigei igenév (anyám énekelte dal)Elvétve további olyan, igéből képzett főnevek is előfordulnak, amelyek gyakran az igenevekhez hasonló funkciót töltenek be (többek közt ‑tán/‑tén, ‑at/‑et és ‑t képzővel). Ezek igenévi besorolása nem lehetséges olyankor, ha nem őrzik meg eredeti igei vonzataikat (tárgy és/vagy határozó), hanem az igei tárgy birtokos jelző formájában kapcsolódik hozzájuk (vö. dalt énekelni, dalt éneklő, dalt énekelve, viszont a dal[nak a] hallatán), illetve ha -ás/-és képzős főnevekkel helyettesíthetők.Némelyek magukban is megállnak, ragozhatatlanok és határozói jelentésűek (hazafelé menet, visszafelé jövet),mások kötelezően a tárgyra vonatkozó birtokos személyjelet viselnek, és jellemzően egyféle rag kapcsolódik hozzájuk (valami láttán, hallatán, olvastán, illetve feladata végeztével),megint mások pedig az alanyra vonatkozó birtokos személyjelet viselik, és opcionálisan vagy akár kötelezően ragokat hordoznak (jártamban-keltemben, ott jártunkkor, röptében kapja el a legyet, valaki főztje, valaki léptei, valaki tudtával vagy tudtán kívül). (hu)
|
| rdfs:comment
|
- Az igenév igéből képezhető átmeneti szófaj, amely az ige sajátosságait más szófajok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szófaj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma többnyire nincs (hacsak a másik szófaj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). Alkalmas létrehozására. A magyarban négy fajtáját ismerjük: Elvétve egyes további, rögzült igenévi alakok is előfordulnak ‑tán/‑tén, ‑at/‑et és ‑t képzővel: (hu)
- <api batchcomplete="">Az igenév igປől képezhető átmeneti szj, amely az ige sajátosságait más szjok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, bővítményeit gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma tnyire nincs (hacsak a másik szj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). (hu)
- <api batchcomplete="">Az igenév igéből képezhető átmeneti szófaj, amely az ige sajátosságait más szófajok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, bővítményeit gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szófaj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma többnyire nincs (hacsak a másik szófaj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). (hu)
- Az igenév igéből képezhető átmeneti szófaj, amely az ige sajátosságait más szófajok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szófaj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma többnyire nincs (hacsak a másik szófaj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). Alkalmas létrehozására. A magyarban négy fajtáját ismerjük: Elvétve egyes további, rögzült igenévi alakok is előfordulnak ‑tán/‑tén, ‑at/‑et és ‑t képzővel: (hu)
- <api batchcomplete="">Az igenév igປől képezhető átmeneti szj, amely az ige sajátosságait más szjok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, bővítményeit gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma tnyire nincs (hacsak a másik szj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). (hu)
- <api batchcomplete="">Az igenév igéből képezhető átmeneti szófaj, amely az ige sajátosságait más szófajok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, bővítményeit gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szófaj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma többnyire nincs (hacsak a másik szófaj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). (hu)
|
