| dbo:abstract
|
- Jules Verne Jégszfinx (A jég-sphinx, A jégsphinx) regénye először a Magasin d'éducation et de récréation folyóiratban jelent meg 1897. január 1. és december 15. között, majd Pierre-Jules Hetzel adta ki Le Sphinx des glaces címmel. Az I. kötet 1897. június 24-én, a II. kötet 1897. november 11-én jelent meg. A regény megírását Verne azóta tervezte, hogy olvasta Edgar Allan Poe (1838) elbeszélését. Verne fontos írónak tartotta Poe-t, akinek írásait Charles Baudelaire fordításából ismerte meg. Az amerikai író lenyűgözte, annyira, hogy az egyetlen írott irodalmi tanulmányát neki szentelte, ez 1864 áprilisában jelent meg a Musée des familles-ben Edgard Poe és művei címmel. Az írásban "nagy amerikai fantasztának" tartott írónál kifogásolja, hogy Poe oly keveset törődik a természettudomány törvényeivel és eredményeivel, nem akarja valószínűvé tenni fantáziája termékeit. Poe fantáziája költői, művész, Verne-é pozitív, tudósi fantázia. Számára a tudomány nem játékszer, hanem a jövő meghatározója. A Jégszfinxszel régi adósságot vált be Verne, befejezi Arthur Gordon Pym történetét. A jégszfinx a középkori mondák mágneshegye, a déli delejes pólus, amely annak idején fegyverénél fogva magához rántotta szegény Pymet. Néha szinte filológiai analízissel boncolja Poe könyvét, amely auktorrá, textussá válik számára. Könyvet továbbálmodni Verne-nek kedves feladat, aki Robinson Crusoe témáját is számtalan variációban írta meg. „Ki lesz olyan merész, hogy folytatja?" – kérdezte Verne Pym regényével kapcsolatban a már említett tanulmányban 1864 áprilisában. Ő volt az, harminchárom évvel később. (hu)
- Jules Verne Jégszfinx (A jég-sphinx, A jégsphinx) regénye először a Magasin d'éducation et de récréation folyóiratban jelent meg 1897. január 1. és december 15. között, majd Pierre-Jules Hetzel adta ki Le Sphinx des glaces címmel. Az I. kötet 1897. június 24-én, a II. kötet 1897. november 11-én jelent meg. A regény megírását Verne azóta tervezte, hogy olvasta Edgar Allan Poe (1838) elbeszélését. Verne fontos írónak tartotta Poe-t, akinek írásait Charles Baudelaire fordításából ismerte meg. Az amerikai író lenyűgözte, annyira, hogy az egyetlen írott irodalmi tanulmányát neki szentelte, ez 1864 áprilisában jelent meg a Musée des familles-ben Edgard Poe és művei címmel. Az írásban "nagy amerikai fantasztának" tartott írónál kifogásolja, hogy Poe oly keveset törődik a természettudomány törvényeivel és eredményeivel, nem akarja valószínűvé tenni fantáziája termékeit. Poe fantáziája költői, művész, Verne-é pozitív, tudósi fantázia. Számára a tudomány nem játékszer, hanem a jövő meghatározója. A Jégszfinxszel régi adósságot vált be Verne, befejezi Arthur Gordon Pym történetét. A jégszfinx a középkori mondák mágneshegye, a déli delejes pólus, amely annak idején fegyverénél fogva magához rántotta szegény Pymet. Néha szinte filológiai analízissel boncolja Poe könyvét, amely auktorrá, textussá válik számára. Könyvet továbbálmodni Verne-nek kedves feladat, aki Robinson Crusoe témáját is számtalan variációban írta meg. „Ki lesz olyan merész, hogy folytatja?" – kérdezte Verne Pym regényével kapcsolatban a már említett tanulmányban 1864 áprilisában. Ő volt az, harminchárom évvel később. (hu)
|
