dbo:abstract
|
- A Kamakura-kor (鎌倉時代, Kamakura dzsidai) Japán törtĂ©nelmĂ©nek egyik korszaka (1185–1333) a Heian-kort követĹ‘en, amely nagyjábĂłl egybeesik a Kamakura-bakufu uralmával. A Taira–Minamoto-háborĂşban gyĹ‘ztes Minamoto no Joritomo a kiotĂłi császári udvar intrikáitĂłl távol, a kelet-honsĂşi halászfaluban, Kamakurában Ă©pĂtette ki hatalmi központját, 1192-ben megkapván a szeii taisĂłgun ('barbárokat legyĹ‘zĹ‘ nagy hadvezĂ©r') cĂmet. Vazallusait három rendbe sorolta: a gokeninek voltak a legrangosabbak, Ĺ‘ket követtĂ©k a kĂ©sĹ‘bb devalválĂłdott rangĂş szamurájok, majd pedig a gyalogosok (zusza). A busi (busidĂł) összefoglalĂł nĂ©ven ismert harcosok kasztja az udvaroncokĂ©tĂłl elkĂĽlönĂĽlĹ‘ kultĂşrát teremtett, amelyben központi szerep jutott a harcművĂ©szeteknek, a hűsĂ©gnek, a becsĂĽletnek, a spártai Ă©letmĂłdnak. A HĂłdzsĂłk rĂ©genssĂ©ge alatt kerĂĽlt sor a mongol betörĂ©sekre (1274, 1281), amiket a bakufu visszavert ugyan, de hűbĂ©reseit kellĹ‘en megjutalmazni nem tudván, 1333-ban hatalmi ambĂciĂłin (s kĂ©t fĹ‘vezĂ©rĂ©nek, Asikaga Takaudzsinak Ă©s Nitta Josiszadának árulásán) elbukott. Ebben a korban szĂĽletett a vakaköltĂ©szetet megkoronázĂł antolĂłgia, ekkor működött a korai zuihicu (esszĂ©) műfaj kiválĂłsága, Kamo no CsĂłmei, de ekkor szereztĂ©k a regösök (biva hĂłsi) is a leghĂresebb háborĂşs krĂłnikákat, továbbá virágzott a jamato-e festĂ©szet Ă©s a kakemono műfaja, akárcsak a tusfestĂ©s eredetileg kĂnai hagyománya. (hu)
- A Kamakura-kor (鎌倉時代, Kamakura dzsidai) Japán törtĂ©nelmĂ©nek egyik korszaka (1185–1333) a Heian-kort követĹ‘en, amely nagyjábĂłl egybeesik a Kamakura-bakufu uralmával. A Taira–Minamoto-háborĂşban gyĹ‘ztes Minamoto no Joritomo a kiotĂłi császári udvar intrikáitĂłl távol, a kelet-honsĂşi halászfaluban, Kamakurában Ă©pĂtette ki hatalmi központját, 1192-ben megkapván a szeii taisĂłgun ('barbárokat legyĹ‘zĹ‘ nagy hadvezĂ©r') cĂmet. Vazallusait három rendbe sorolta: a gokeninek voltak a legrangosabbak, Ĺ‘ket követtĂ©k a kĂ©sĹ‘bb devalválĂłdott rangĂş szamurájok, majd pedig a gyalogosok (zusza). A busi (busidĂł) összefoglalĂł nĂ©ven ismert harcosok kasztja az udvaroncokĂ©tĂłl elkĂĽlönĂĽlĹ‘ kultĂşrát teremtett, amelyben központi szerep jutott a harcművĂ©szeteknek, a hűsĂ©gnek, a becsĂĽletnek, a spártai Ă©letmĂłdnak. A HĂłdzsĂłk rĂ©genssĂ©ge alatt kerĂĽlt sor a mongol betörĂ©sekre (1274, 1281), amiket a bakufu visszavert ugyan, de hűbĂ©reseit kellĹ‘en megjutalmazni nem tudván, 1333-ban hatalmi ambĂciĂłin (s kĂ©t fĹ‘vezĂ©rĂ©nek, Asikaga Takaudzsinak Ă©s Nitta Josiszadának árulásán) elbukott. Ebben a korban szĂĽletett a vakaköltĂ©szetet megkoronázĂł antolĂłgia, ekkor működött a korai zuihicu (esszĂ©) műfaj kiválĂłsága, Kamo no CsĂłmei, de ekkor szereztĂ©k a regösök (biva hĂłsi) is a leghĂresebb háborĂşs krĂłnikákat, továbbá virágzott a jamato-e festĂ©szet Ă©s a kakemono műfaja, akárcsak a tusfestĂ©s eredetileg kĂnai hagyománya. (hu)
|
rdfs:comment
|
- A Kamakura-kor (鎌倉時代, Kamakura dzsidai) Japán törtĂ©nelmĂ©nek egyik korszaka (1185–1333) a Heian-kort követĹ‘en, amely nagyjábĂłl egybeesik a Kamakura-bakufu uralmával. A Taira–Minamoto-háborĂşban gyĹ‘ztes Minamoto no Joritomo a kiotĂłi császári udvar intrikáitĂłl távol, a kelet-honsĂşi halászfaluban, Kamakurában Ă©pĂtette ki hatalmi központját, 1192-ben megkapván a szeii taisĂłgun ('barbárokat legyĹ‘zĹ‘ nagy hadvezĂ©r') cĂmet. Vazallusait három rendbe sorolta: a gokeninek voltak a legrangosabbak, Ĺ‘ket követtĂ©k a kĂ©sĹ‘bb devalválĂłdott rangĂş szamurájok, majd pedig a gyalogosok (zusza). A busi (busidĂł) összefoglalĂł nĂ©ven ismert harcosok kasztja az udvaroncokĂ©tĂłl elkĂĽlönĂĽlĹ‘ kultĂşrát teremtett, amelyben központi szerep jutott a harcművĂ©szeteknek, a hűsĂ©gnek, a becsĂĽletnek, a spártai Ă©letmĂłdnak. A HĂłdzsĂłk rĂ© (hu)
- A Kamakura-kor (鎌倉時代, Kamakura dzsidai) Japán törtĂ©nelmĂ©nek egyik korszaka (1185–1333) a Heian-kort követĹ‘en, amely nagyjábĂłl egybeesik a Kamakura-bakufu uralmával. A Taira–Minamoto-háborĂşban gyĹ‘ztes Minamoto no Joritomo a kiotĂłi császári udvar intrikáitĂłl távol, a kelet-honsĂşi halászfaluban, Kamakurában Ă©pĂtette ki hatalmi központját, 1192-ben megkapván a szeii taisĂłgun ('barbárokat legyĹ‘zĹ‘ nagy hadvezĂ©r') cĂmet. Vazallusait három rendbe sorolta: a gokeninek voltak a legrangosabbak, Ĺ‘ket követtĂ©k a kĂ©sĹ‘bb devalválĂłdott rangĂş szamurájok, majd pedig a gyalogosok (zusza). A busi (busidĂł) összefoglalĂł nĂ©ven ismert harcosok kasztja az udvaroncokĂ©tĂłl elkĂĽlönĂĽlĹ‘ kultĂşrát teremtett, amelyben központi szerep jutott a harcművĂ©szeteknek, a hűsĂ©gnek, a becsĂĽletnek, a spártai Ă©letmĂłdnak. A HĂłdzsĂłk rĂ© (hu)
|