| dbo:abstract
|
- A kannabisz, más néven marihuána vagy „fű” a kendernövény, főként az indiai kender (Cannabis indica) és a hasznos kender (Cannabis sativa) szárított, megtermékenyítetlen (termős) kendervirágzata, melyet a múltban, időnként, (tévesen) neveztek vadkendernek is, annak ellenére, hogy azzal nem azonos. A növény virágzatán és a kísérőleveleken nagy számban található mirigyek által termelt gyantát elválasztva a többi növényi résztől „kief”-nek nevezik. Farmakológiai szempontból a marihuána fő pszichoaktív összetevője a tetrahidrokannabinol (THC), ami az egyik az összesen 483 ismert vegyület közül, amelyek a marihuánában találhatók. A kannabinoidok főleg a kender gyantájában vannak jelen. A legtöbbet vizsgált kannabinoid a THC, melyen kívül a marihuána még legalább 113 különböző kannabinoidot tartalmaz, ilyenek például a kannabidiol (CBD), a kannabinol (CBN), a tetrahidrokannabivarin (THCV), valamint a kannabigerol (CBG). A marihuána használatával kapcsolatos legkorábbi feljegyzések az időszámítás előtti 3. évezredre tehetők. A 19. század közepétől az 1940-es évek közepéig Amerikában és Európában is gyógyszerként és gyógynövényként tartották számon. Mivel a 20. század elején kezdődő, és az 1970-es évekig tartó folyamat során a világ számos országában jogilag korlátozták a marihuána birtoklását, kikapcsolódási célú vagy orvosi kísérletek során történő használatát, a pszichoaktív kannabinoidokat tartalmazó készítmények használata a világ számos országában illegálissá vált, majd (főként a '90-es évektől kezdődő folyamat során) néhány országban a gyógyászati célú vagy a kikapcsolódási célra történő használatát is újra engedélyezték, üldözésével felhagytak. A kannabisz jelenleg teljes mértékben legális élvezeti szerként használható többek között Dél-Afrikában és Kanadában. Bár a gyógyhatásait modern korban vizsgáló kutatók az 1970-es években is mutattak fel eredményeket, a törvényi szigorítások miatt a kísérletek megfeneklettek, és érdemben csak a 2000-es éveket követően folytatódtak, miután a politika, valamint a törvényhozás területén korábban kialakult marihuánával kapcsolatos kemény fellépés enyhült. Hatóanyagainak állatkísérletekben megfigyelt, rákellenes hatását Munson és munkatársai már 1974-ben felfedezték, ezt más kutatók legkorábban csak az 1990-es évek során, rákbeteg emberek esetében pedig legkorábban csak 2006-ban vizsgálták tovább, és erősítették meg. Ennek ellenére, kellőképpen nagy beteglétszámú vizsgálatokkal a kannabisz rákellenes hatását sohasem vizsgálták klinikai körülmények között, ugyanakkor azt, hogy a kannabisz különféle betegségek esetén gyógyhatással rendelkezik, a klinikai próbák igazolták. Az orvosi marihuána vagy orvosi kannabisz elnevezés arra utal, hogy a kender növény virágzatát, vagy annak kivonatát orvosok által előírt gyógyszer-, vagy gyógynövény-terápia részeként használják többek között Kanadában, Hollandiában, valamint az Európai Unió és az Egyesült Államok több államában, főként a sclerosis multiplex betegség tüneti kezelésére, mely esetén hatásosnak bizonyult, a görcsösség, a remegés, az alvászavar, a rendellenes hólyagműködés esetében, valamint a betegség progressziójának lassításában, rákos betegek esetében fájdalomcsillapító, állapotjavító, támogató kezelésében, valamint a kemoterápia mellékhatásainak enyhítésére, Ausztráliában az epilepsziás gyermekek gyógykezelésére is engedélyezett. Mivel a 2010-es években több mint 500-beteg részvételével végzett több mint három ellenőrzött klinikai próba során bizonyítást nyert, hogy a kannabisz vagy kivonatai jelentős mértékű gyógyhatással rendelkeznek bizonyos - a hagyományos terápiákkal nem kezelhető - súlyos lefolyású gyermekkori epilepsziás megbetegedés esetén, ezért az amerikai droghatóság, az FDA 2018-ban engedélyezte a kannabisz egy hatóanyagának használatát, bizonyos epilepsziás állapotok kezelésére. Mára a kannabiszt a világ számos országában használják illegális szabadidős drogként, néhány országában legális élvezeti szerként, több országában gyógynövényként, gyógyszerként vagy gyógyszeralapanyagként, néhány országban pedig vallási vagy spirituális szertartások részeként. A marihuánát használói gyakran a pszichoaktív és élettani hatásai miatt használják, amelyek közül a legfőbbek a hangulatjavító, a nyugtató, szorongásoldó és a kellemetlen emlékek hatását csökkentő, valamint az étvágyfokozó hatás. A világszerte használt pszichoaktív szerek között a kannabisz népszerűségét tekintve az ötödik helyen áll a dohány, a koffein, az alkohol és a bételpálma után. Az illegális drogok között Európában és Magyarországon is a leggyakrabban használt pszichoaktív szer. Az ENSZ 1997-es adatai szerint világszerte megközelítőleg 141 millióra tehető a rendszeres kannabiszhasználók száma (ez a világ népességének 2,45%-a). Indiában ma is élő szokás a kannabisz különböző preparátumainak használata. (hu)
- A kannabisz, más néven marihuána vagy „fű” a kendernövény, főként az indiai kender (Cannabis indica) és a hasznos kender (Cannabis sativa) szárított, megtermékenyítetlen (termős) kendervirágzata, melyet a múltban, időnként, (tévesen) neveztek vadkendernek is, annak ellenére, hogy azzal nem azonos. A növény virágzatán és a kísérőleveleken nagy számban található mirigyek által termelt gyantát elválasztva a többi növényi résztől „kief”-nek nevezik. Farmakológiai szempontból a marihuána fő pszichoaktív összetevője a tetrahidrokannabinol (THC), ami az egyik az összesen 483 ismert vegyület közül, amelyek a marihuánában találhatók. A kannabinoidok főleg a kender gyantájában vannak jelen. A legtöbbet vizsgált kannabinoid a THC, melyen kívül a marihuána még legalább 113 különböző kannabinoidot tartalmaz, ilyenek például a kannabidiol (CBD), a kannabinol (CBN), a tetrahidrokannabivarin (THCV), valamint a kannabigerol (CBG). A marihuána használatával kapcsolatos legkorábbi feljegyzések az időszámítás előtti 3. évezredre tehetők. A 19. század közepétől az 1940-es évek közepéig Amerikában és Európában is gyógyszerként és gyógynövényként tartották számon. Mivel a 20. század elején kezdődő, és az 1970-es évekig tartó folyamat során a világ számos országában jogilag korlátozták a marihuána birtoklását, kikapcsolódási célú vagy orvosi kísérletek során történő használatát, a pszichoaktív kannabinoidokat tartalmazó készítmények használata a világ számos országában illegálissá vált, majd (főként a '90-es évektől kezdődő folyamat során) néhány országban a gyógyászati célú vagy a kikapcsolódási célra történő használatát is újra engedélyezték, üldözésével felhagytak. A kannabisz jelenleg teljes mértékben legális élvezeti szerként használható többek között Dél-Afrikában és Kanadában. Bár a gyógyhatásait modern korban vizsgáló kutatók az 1970-es években is mutattak fel eredményeket, a törvényi szigorítások miatt a kísérletek megfeneklettek, és érdemben csak a 2000-es éveket követően folytatódtak, miután a politika, valamint a törvényhozás területén korábban kialakult marihuánával kapcsolatos kemény fellépés enyhült. Hatóanyagainak állatkísérletekben megfigyelt, rákellenes hatását Munson és munkatársai már 1974-ben felfedezték, ezt más kutatók legkorábban csak az 1990-es évek során, rákbeteg emberek esetében pedig legkorábban csak 2006-ban vizsgálták tovább, és erősítették meg. Ennek ellenére, kellőképpen nagy beteglétszámú vizsgálatokkal a kannabisz rákellenes hatását sohasem vizsgálták klinikai körülmények között, ugyanakkor azt, hogy a kannabisz különféle betegségek esetén gyógyhatással rendelkezik, a klinikai próbák igazolták. Az orvosi marihuána vagy orvosi kannabisz elnevezés arra utal, hogy a kender növény virágzatát, vagy annak kivonatát orvosok által előírt gyógyszer-, vagy gyógynövény-terápia részeként használják többek között Kanadában, Hollandiában, valamint az Európai Unió és az Egyesült Államok több államában, főként a sclerosis multiplex betegség tüneti kezelésére, mely esetén hatásosnak bizonyult, a görcsösség, a remegés, az alvászavar, a rendellenes hólyagműködés esetében, valamint a betegség progressziójának lassításában, rákos betegek esetében fájdalomcsillapító, állapotjavító, támogató kezelésében, valamint a kemoterápia mellékhatásainak enyhítésére, Ausztráliában az epilepsziás gyermekek gyógykezelésére is engedélyezett. Mivel a 2010-es években több mint 500-beteg részvételével végzett több mint három ellenőrzött klinikai próba során bizonyítást nyert, hogy a kannabisz vagy kivonatai jelentős mértékű gyógyhatással rendelkeznek bizonyos - a hagyományos terápiákkal nem kezelhető - súlyos lefolyású gyermekkori epilepsziás megbetegedés esetén, ezért az amerikai droghatóság, az FDA 2018-ban engedélyezte a kannabisz egy hatóanyagának használatát, bizonyos epilepsziás állapotok kezelésére. Mára a kannabiszt a világ számos országában használják illegális szabadidős drogként, néhány országában legális élvezeti szerként, több országában gyógynövényként, gyógyszerként vagy gyógyszeralapanyagként, néhány országban pedig vallási vagy spirituális szertartások részeként. A marihuánát használói gyakran a pszichoaktív és élettani hatásai miatt használják, amelyek közül a legfőbbek a hangulatjavító, a nyugtató, szorongásoldó és a kellemetlen emlékek hatását csökkentő, valamint az étvágyfokozó hatás. A világszerte használt pszichoaktív szerek között a kannabisz népszerűségét tekintve az ötödik helyen áll a dohány, a koffein, az alkohol és a bételpálma után. Az illegális drogok között Európában és Magyarországon is a leggyakrabban használt pszichoaktív szer. Az ENSZ 1997-es adatai szerint világszerte megközelítőleg 141 millióra tehető a rendszeres kannabiszhasználók száma (ez a világ népességének 2,45%-a). Indiában ma is élő szokás a kannabisz különböző preparátumainak használata. (hu)
|
