| dbo:abstract
|
- A Kategóriák, régebbies, de a hagyomány alapján ma is használt írással Katégoriák Arisztotelész antik görög filozófus fennmaradt logikai művei gyűjteményének, az Organonnak az első része. Megjegyezük, hogy e művek elnevezései, „Organon” és „Katégoriák”; nem hitelesen Arisztotelésztől származnak, sőt sokáig azt is sokan kétségbe vonták, hogy a Katégoriákat Arisztotelész írta volna; mára ezek a kétségek többnyire eloszlottak, és csak az utolsó fejezeteket (10.-15.) tartjuk más peripatetikus írók, tanítványok (Theophrasztosz vagy Eudémosz) művének. A Kategóriákat az Organon más fejezeteihez képest korán megírt, kezdetlegesebb és/vagy kezdők számára írt részének tekintjük általában (a tudomány mai állása szerint, bár a mű helye és szerepe Arisztotelész életművében sok tekintetben vitatott). Bővebb részletekkel az ilyen, filológiai jellegű problémákkal kapcsolatban az Organon szócikk történeti részei szolgálnak. A „katégoria” (görög) szó eredetileg vádat jelentett, vagyis olyan kijelentéseket, melyek (egy gyanúsítottról) állíthatóak, és ez utóbbi értelme miatt, többesszámban kezdték a peripatetikusok a „κατηγορίαι του ờντος” , vagyis „a lét állítmányai” értelemben használni. A mű témája tényleg nagyjából ez; azaz hogy a (görög) nyelvben mely nevek melyekről állíthatóak, s ez valószínűleg azért jelentős kérdés, mert az Arisztotelész logikájában az olyan nevek a legfontosabbak, melyek állíthatóak valamiről s melyekről valami állítható (ilyenek lehetnek ún. középfogalmak az ún. szillogizmusokban). A kategória filozófiai fogalom, a következőképp szokták értelmezni: Arisztotelész bizonyára három csoportra osztotta a nyelv szavait. Azon nevek, melyek semmiről sem állíthatóak (önmagukat kivéve), de róluk sok minden állítható, az egyedi nevek; azok, melyek ellenben állíthatóak valamiről, és szintén sok minden állítható róluk, olyan nevek, melyeket általánosnak nevezhetünk, végül azok a dolgok, melyekről viszont a két előzővel ellentétben semmi nem állítható (nyilván néhány triviális kijelentést kivéve, hogy léteznek, meg hogy egyenlőek önmagukkal stb.), noha ők maguk sok mindenről állíthatóak, épp a kategóriák. Arisztotelész tíz kategóriát különböztet meg (szubsztancia, birtoklás, minőség, mennyiség, viszony, helyzet, hely, idő, cselekvés, elszenvedés); későbbi műveiben ezek közül néhányat elhagy, néhányat összevon, úgyhogy kategóriáinak számát vélhetően négy-ötre, de maximum nyolcra zsugorította. A nem szubsztanciális kategóriákat (vagyis az elsőt kivéve mindegyiket) később akcidentálisnak vagy attribútumoknak nevezték. Vannak egyébként e hármas csoporton felül olyan állítmányként mondható nevek is, melyek több kategóriáról (bár nem feltétlenül az összesről) is állíthatóak, s melyeket később, a középkorban posztpredikamentumoknak neveztek. Vannak a kategóriákat még jobban meghaladó, még általánosabb nyelvi kifejezések, ezeket később transzcendentáléknak nevezték (ilyen a Lét, az Igazság stb.), de az Organon velük nem foglalkozik. Megjegyezzük még, a nyelv neveinek fenti hármas csoportra osztása Arisztotelésznél nincs meg kifejezetten (például beszél „egyedi” nevekről, meg „állíthatóakról”, de „kategóriákról” egyáltalán nem), ámbár a műből kiolvasható (ti. ha el akarjuk dönteni, hogy mi lenne az ezekről szóló bekezdések értelme, akkor más megoldás nemigen kínálkozik). Arisztotelész nemcsak hogy nem definiálja a kategória fogalmát – talán nem véletlenül – de a címet kivéve, mint külön értelmezett fogalmat, nem is használja ezt a szót. Erről ld. a „kritikai megjegyzéseinket” tartalmazó lentebbi részt. A Katégoriák megjelent magyarul, az Organon két másik írásával együtt is (Herméneutika, Első analitika), de önállóan is. Ld. itt (hu)
- A Kategóriák, régebbies, de a hagyomány alapján ma is használt írással Katégoriák Arisztotelész antik görög filozófus fennmaradt logikai művei gyűjteményének, az Organonnak az első része. Megjegyezük, hogy e művek elnevezései, „Organon” és „Katégoriák”; nem hitelesen Arisztotelésztől származnak, sőt sokáig azt is sokan kétségbe vonták, hogy a Katégoriákat Arisztotelész írta volna; mára ezek a kétségek többnyire eloszlottak, és csak az utolsó fejezeteket (10.-15.) tartjuk más peripatetikus írók, tanítványok (Theophrasztosz vagy Eudémosz) művének. A Kategóriákat az Organon más fejezeteihez képest korán megírt, kezdetlegesebb és/vagy kezdők számára írt részének tekintjük általában (a tudomány mai állása szerint, bár a mű helye és szerepe Arisztotelész életművében sok tekintetben vitatott). Bővebb részletekkel az ilyen, filológiai jellegű problémákkal kapcsolatban az Organon szócikk történeti részei szolgálnak. A „katégoria” (görög) szó eredetileg vádat jelentett, vagyis olyan kijelentéseket, melyek (egy gyanúsítottról) állíthatóak, és ez utóbbi értelme miatt, többesszámban kezdték a peripatetikusok a „κατηγορίαι του ờντος” , vagyis „a lét állítmányai” értelemben használni. A mű témája tényleg nagyjából ez; azaz hogy a (görög) nyelvben mely nevek melyekről állíthatóak, s ez valószínűleg azért jelentős kérdés, mert az Arisztotelész logikájában az olyan nevek a legfontosabbak, melyek állíthatóak valamiről s melyekről valami állítható (ilyenek lehetnek ún. középfogalmak az ún. szillogizmusokban). A kategória filozófiai fogalom, a következőképp szokták értelmezni: Arisztotelész bizonyára három csoportra osztotta a nyelv szavait. Azon nevek, melyek semmiről sem állíthatóak (önmagukat kivéve), de róluk sok minden állítható, az egyedi nevek; azok, melyek ellenben állíthatóak valamiről, és szintén sok minden állítható róluk, olyan nevek, melyeket általánosnak nevezhetünk, végül azok a dolgok, melyekről viszont a két előzővel ellentétben semmi nem állítható (nyilván néhány triviális kijelentést kivéve, hogy léteznek, meg hogy egyenlőek önmagukkal stb.), noha ők maguk sok mindenről állíthatóak, épp a kategóriák. Arisztotelész tíz kategóriát különböztet meg (szubsztancia, birtoklás, minőség, mennyiség, viszony, helyzet, hely, idő, cselekvés, elszenvedés); későbbi műveiben ezek közül néhányat elhagy, néhányat összevon, úgyhogy kategóriáinak számát vélhetően négy-ötre, de maximum nyolcra zsugorította. A nem szubsztanciális kategóriákat (vagyis az elsőt kivéve mindegyiket) később akcidentálisnak vagy attribútumoknak nevezték. Vannak egyébként e hármas csoporton felül olyan állítmányként mondható nevek is, melyek több kategóriáról (bár nem feltétlenül az összesről) is állíthatóak, s melyeket később, a középkorban posztpredikamentumoknak neveztek. Vannak a kategóriákat még jobban meghaladó, még általánosabb nyelvi kifejezések, ezeket később transzcendentáléknak nevezték (ilyen a Lét, az Igazság stb.), de az Organon velük nem foglalkozik. Megjegyezzük még, a nyelv neveinek fenti hármas csoportra osztása Arisztotelésznél nincs meg kifejezetten (például beszél „egyedi” nevekről, meg „állíthatóakról”, de „kategóriákról” egyáltalán nem), ámbár a műből kiolvasható (ti. ha el akarjuk dönteni, hogy mi lenne az ezekről szóló bekezdések értelme, akkor más megoldás nemigen kínálkozik). Arisztotelész nemcsak hogy nem definiálja a kategória fogalmát – talán nem véletlenül – de a címet kivéve, mint külön értelmezett fogalmat, nem is használja ezt a szót. Erről ld. a „kritikai megjegyzéseinket” tartalmazó lentebbi részt. A Katégoriák megjelent magyarul, az Organon két másik írásával együtt is (Herméneutika, Első analitika), de önállóan is. Ld. itt (hu)
|
