| dbo:abstract
|
- <api batchcomplete="">A kei autó a japán autópályákon legálisan közlekedhető gépjárművek legkisebb kategóriája. A „kei” kifejezés a kei-dzsidósa (軽自動車; ejtsd: [keⴍʑidoː╚]; Hepburn: kei-jidōsha, ’könnyű gépkocsi’) rövidítése.A korlátozott méretek és motorspecifikผiók miatt a tulajdonosok alacsonyabb adó- és biztosítási díjakat élvezhetnek, ami alacsonyabb fenntartási költséget eredményez. Ezen járművek a legt vidéki területen mentesülnek a legális gépjárművásárláshoz kötött általános japán sako sómeiso (車庫証明書; Hepburn: shako shōmeisho, ’garázstanúsítvány’) parkolóhely-tulajdonlási kötelezettség alól is, mivel az utcai parkolás Japánban általánosságban korlátozott. A japán autógyártók mikrofurgonokat és kei teherautókat is gyártanak ezen kategórián belül. A kei autók megfizethetőségük és könnyű kezelhetőséguk miatt az idősebb és a fiatalabb korosztályok körn is népszerk.A kei kategóriát 1949-ben hozta létre a japán kormány, hogy ösztönözze a gépkocsi-tulajdonlást és ezzel a japán autóipar növekedését. Az előírásokat 1998-ig tször m༽osították, azonban 1998 oktre óta a törvény következetesen előírja, hogy a jármű maximális hossza legfeljebb 3,4 méter (11,2 ft), szélessége legfeljebb 1,48 méter (4,9 ft), magassága legfeljebb 2,0 méter (6,6 ft), illetve a motor hengerűrtartalma legfeljebb 660 kntiméter lehet. Ezen felül a japán autógyártók és a törvényhozók között „úri megállapodás” született a 64 metrikus l༾rős (63 hp; 47 kW) maximális teljesítményről.A kei autók az 1960-as évek óta nagyon sikeresek Japánban, a 2016-os pénzügyi évben az újautó-eladások t mint egyharmadát tették ki, miután a 2013-as rekordmértékű 40 százalékos piaci részesedésről visszaesett. A kei autók piaci részesedésének csökkentése érdekn a japán kormány 2014-ben 50 százalékkal megemelte a kategóriára kivetett adókat. 2018-ban az országban a 10 legkelend modellből hét mégis kei autó volt, köztük az olyan tol༺jtós, magas tetős modellek, mint a Honda N-Box, a Suzuki Spacia, a Nissan Dayz és a Daihatsu Tanto.A kategória tagjai általánosságban túl kicsik és túl speciálisak ahhoz, hogy exporttermékként nyereségesek legyenek. Ennek ellenére azonban vannak említésre méltó kivételek, például a Suzuki Alto és a Daihatsu Cuore, amelyeket az 1980-as évek óta Japánon kívül is folyamatosan forgalmazzák. A Suzuki Jimny kiszélesített exportváltozata Japánon kívül is jelentős népszerűségre tett szert. A kei autók a megfizethetőségük és könnyű használhatóságuk miatt egyaránt népszerk az idősek, a fiatalok és a fiatalabb csalฝok körn is.Szinte az összes kei autót Japánban tervezték és gyártották, de vannak kivételek. Az első külföldi, kifejezetten kei autónak tervezett és Japánban is forgalmazott autó a 2013-ban megjelent Caterham 7 130. Ezen felül a Smart Fortwo-ból a japán importőr rövid ideig egy lekeskenyített, kei autónak minősített változatot is árusított, illetve a keiautó-előírásoknak megfelelő, azonban Japánban hivatalosan nem forgalmazott importált járműveket is kei autókként veszik forgalomba. (hu)
- <api batchcomplete="">A kei autó a japán autópályákon legálisan közlekedhető gépjárművek legkisebb kategóriája. A „kei” kifejezés a kei-dzsidósa (軽自動車; ejtsd: [keːdʑidoːɕa]; Hepburn: kei-jidōsha, ’könnyű gépkocsi’) rövidítése.A korlátozott méretek és motorspecifikációk miatt a tulajdonosok alacsonyabb adó- és biztosítási díjakat élvezhetnek, ami alacsonyabb fenntartási költséget eredményez. Ezen járművek a legtöbb vidéki területen mentesülnek a legális gépjárművásárláshoz kötött általános japán sako sómeiso (車庫証明書; Hepburn: shako shōmeisho, ’garázstanúsítvány’) parkolóhely-tulajdonlási kötelezettség alól is, mivel az utcai parkolás Japánban általánosságban korlátozott. A japán autógyártók mikrofurgonokat és kei teherautókat is gyártanak ezen kategórián belül. A kei autók megfizethetőségük és könnyű kezelhetőséguk miatt az idősebb és a fiatalabb korosztályok körében is népszerűek.A kei kategóriát 1949-ben hozta létre a japán kormány, hogy ösztönözze a gépkocsi-tulajdonlást és ezzel a japán autóipar növekedését. Az előírásokat 1998-ig többször módosították, azonban 1998 októbere óta a törvény következetesen előírja, hogy a jármű maximális hossza legfeljebb 3,4 méter (11,2 ft), szélessége legfeljebb 1,48 méter (4,9 ft), magassága legfeljebb 2,0 méter (6,6 ft), illetve a motor hengerűrtartalma legfeljebb 660 köbcentiméter lehet. Ezen felül a japán autógyártók és a törvényhozók között „úri megállapodás” született a 64 metrikus lóerős (63 hp; 47 kW) maximális teljesítményről.A kei autók az 1960-as évek óta nagyon sikeresek Japánban, a 2016-os pénzügyi évben az újautó-eladások több mint egyharmadát tették ki, miután a 2013-as rekordmértékű 40 százalékos piaci részesedésről visszaesett. A kei autók piaci részesedésének csökkentése érdekében a japán kormány 2014-ben 50 százalékkal megemelte a kategóriára kivetett adókat. 2018-ban az országban a 10 legkelendőbb modellből hét mégis kei autó volt, köztük az olyan tolóajtós, magas tetős modellek, mint a Honda N-Box, a Suzuki Spacia, a Nissan Dayz és a Daihatsu Tanto.A kategória tagjai általánosságban túl kicsik és túl speciálisak ahhoz, hogy exporttermékként nyereségesek legyenek. Ennek ellenére azonban vannak említésre méltó kivételek, például a Suzuki Alto és a Daihatsu Cuore, amelyeket az 1980-as évek óta Japánon kívül is folyamatosan forgalmazzák. A Suzuki Jimny kiszélesített exportváltozata Japánon kívül is jelentős népszerűségre tett szert. A kei autók a megfizethetőségük és könnyű használhatóságuk miatt egyaránt népszerűek az idősek, a fiatalok és a fiatalabb családok körében is.Szinte az összes kei autót Japánban tervezték és gyártották, de vannak kivételek. Az első külföldi, kifejezetten kei autónak tervezett és Japánban is forgalmazott autó a 2013-ban megjelent Caterham 7 130. Ezen felül a Smart Fortwo-ból a japán importőr rövid ideig egy lekeskenyített, kei autónak minősített változatot is árusított, illetve a keiautó-előírásoknak megfelelő, azonban Japánban hivatalosan nem forgalmazott importált járműveket is kei autókként veszik forgalomba. (hu)
- <api batchcomplete="">A kei autó a japán autópályákon legálisan közlekedhető gépjárművek legkisebb kategóriája. A „kei” kifejezés a kei-dzsidósa (軽自動車; ejtsd: [keⴍʑidoː╚]; Hepburn: kei-jidōsha, ’könnyű gépkocsi’) rövidítése.A korlátozott méretek és motorspecifikผiók miatt a tulajdonosok alacsonyabb adó- és biztosítási díjakat élvezhetnek, ami alacsonyabb fenntartási költséget eredményez. Ezen járművek a legt vidéki területen mentesülnek a legális gépjárművásárláshoz kötött általános japán sako sómeiso (車庫証明書; Hepburn: shako shōmeisho, ’garázstanúsítvány’) parkolóhely-tulajdonlási kötelezettség alól is, mivel az utcai parkolás Japánban általánosságban korlátozott. A japán autógyártók mikrofurgonokat és kei teherautókat is gyártanak ezen kategórián belül. A kei autók megfizethetőségük és könnyű kezelhetőséguk miatt az idősebb és a fiatalabb korosztályok körn is népszerk.A kei kategóriát 1949-ben hozta létre a japán kormány, hogy ösztönözze a gépkocsi-tulajdonlást és ezzel a japán autóipar növekedését. Az előírásokat 1998-ig tször m༽osították, azonban 1998 oktre óta a törvény következetesen előírja, hogy a jármű maximális hossza legfeljebb 3,4 méter (11,2 ft), szélessége legfeljebb 1,48 méter (4,9 ft), magassága legfeljebb 2,0 méter (6,6 ft), illetve a motor hengerűrtartalma legfeljebb 660 kntiméter lehet. Ezen felül a japán autógyártók és a törvényhozók között „úri megállapodás” született a 64 metrikus l༾rős (63 hp; 47 kW) maximális teljesítményről.A kei autók az 1960-as évek óta nagyon sikeresek Japánban, a 2016-os pénzügyi évben az újautó-eladások t mint egyharmadát tették ki, miután a 2013-as rekordmértékű 40 százalékos piaci részesedésről visszaesett. A kei autók piaci részesedésének csökkentése érdekn a japán kormány 2014-ben 50 százalékkal megemelte a kategóriára kivetett adókat. 2018-ban az országban a 10 legkelend modellből hét mégis kei autó volt, köztük az olyan tol༺jtós, magas tetős modellek, mint a Honda N-Box, a Suzuki Spacia, a Nissan Dayz és a Daihatsu Tanto.A kategória tagjai általánosságban túl kicsik és túl speciálisak ahhoz, hogy exporttermékként nyereségesek legyenek. Ennek ellenére azonban vannak említésre méltó kivételek, például a Suzuki Alto és a Daihatsu Cuore, amelyeket az 1980-as évek óta Japánon kívül is folyamatosan forgalmazzák. A Suzuki Jimny kiszélesített exportváltozata Japánon kívül is jelentős népszerűségre tett szert. A kei autók a megfizethetőségük és könnyű használhatóságuk miatt egyaránt népszerk az idősek, a fiatalok és a fiatalabb csalฝok körn is.Szinte az összes kei autót Japánban tervezték és gyártották, de vannak kivételek. Az első külföldi, kifejezetten kei autónak tervezett és Japánban is forgalmazott autó a 2013-ban megjelent Caterham 7 130. Ezen felül a Smart Fortwo-ból a japán importőr rövid ideig egy lekeskenyített, kei autónak minősített változatot is árusított, illetve a keiautó-előírásoknak megfelelő, azonban Japánban hivatalosan nem forgalmazott importált járműveket is kei autókként veszik forgalomba. (hu)
- <api batchcomplete="">A kei autó a japán autópályákon legálisan közlekedhető gépjárművek legkisebb kategóriája. A „kei” kifejezés a kei-dzsidósa (軽自動車; ejtsd: [keːdʑidoːɕa]; Hepburn: kei-jidōsha, ’könnyű gépkocsi’) rövidítése.A korlátozott méretek és motorspecifikációk miatt a tulajdonosok alacsonyabb adó- és biztosítási díjakat élvezhetnek, ami alacsonyabb fenntartási költséget eredményez. Ezen járművek a legtöbb vidéki területen mentesülnek a legális gépjárművásárláshoz kötött általános japán sako sómeiso (車庫証明書; Hepburn: shako shōmeisho, ’garázstanúsítvány’) parkolóhely-tulajdonlási kötelezettség alól is, mivel az utcai parkolás Japánban általánosságban korlátozott. A japán autógyártók mikrofurgonokat és kei teherautókat is gyártanak ezen kategórián belül. A kei autók megfizethetőségük és könnyű kezelhetőséguk miatt az idősebb és a fiatalabb korosztályok körében is népszerűek.A kei kategóriát 1949-ben hozta létre a japán kormány, hogy ösztönözze a gépkocsi-tulajdonlást és ezzel a japán autóipar növekedését. Az előírásokat 1998-ig többször módosították, azonban 1998 októbere óta a törvény következetesen előírja, hogy a jármű maximális hossza legfeljebb 3,4 méter (11,2 ft), szélessége legfeljebb 1,48 méter (4,9 ft), magassága legfeljebb 2,0 méter (6,6 ft), illetve a motor hengerűrtartalma legfeljebb 660 köbcentiméter lehet. Ezen felül a japán autógyártók és a törvényhozók között „úri megállapodás” született a 64 metrikus lóerős (63 hp; 47 kW) maximális teljesítményről.A kei autók az 1960-as évek óta nagyon sikeresek Japánban, a 2016-os pénzügyi évben az újautó-eladások több mint egyharmadát tették ki, miután a 2013-as rekordmértékű 40 százalékos piaci részesedésről visszaesett. A kei autók piaci részesedésének csökkentése érdekében a japán kormány 2014-ben 50 százalékkal megemelte a kategóriára kivetett adókat. 2018-ban az országban a 10 legkelendőbb modellből hét mégis kei autó volt, köztük az olyan tolóajtós, magas tetős modellek, mint a Honda N-Box, a Suzuki Spacia, a Nissan Dayz és a Daihatsu Tanto.A kategória tagjai általánosságban túl kicsik és túl speciálisak ahhoz, hogy exporttermékként nyereségesek legyenek. Ennek ellenére azonban vannak említésre méltó kivételek, például a Suzuki Alto és a Daihatsu Cuore, amelyeket az 1980-as évek óta Japánon kívül is folyamatosan forgalmazzák. A Suzuki Jimny kiszélesített exportváltozata Japánon kívül is jelentős népszerűségre tett szert. A kei autók a megfizethetőségük és könnyű használhatóságuk miatt egyaránt népszerűek az idősek, a fiatalok és a fiatalabb családok körében is.Szinte az összes kei autót Japánban tervezték és gyártották, de vannak kivételek. Az első külföldi, kifejezetten kei autónak tervezett és Japánban is forgalmazott autó a 2013-ban megjelent Caterham 7 130. Ezen felül a Smart Fortwo-ból a japán importőr rövid ideig egy lekeskenyített, kei autónak minősített változatot is árusított, illetve a keiautó-előírásoknak megfelelő, azonban Japánban hivatalosan nem forgalmazott importált járműveket is kei autókként veszik forgalomba. (hu)
|