| dbo:abstract
|
- A Kepler-űrtávcsövet a NASA bocsátotta fel a Discovery-program keretében azzal a céllal, hogy más csillagok körül keringő, földméretű bolygókat, exobolygókat keressen. A Johannes Kepler csillagászról elnevezett űrtávcsövet 2009. március 7-én állították Nap körüli pályára. Kilenc és fél év működést követően a távcső korrekciós rakétáinak hajtóanyaga kezdett kifogyni, ezért a NASA 2018. október 30-án bejelentette, hogy nyugdíjazza a műszert. A Kepler-űrtávcsövet arra tervezték, hogy földméretű exobolygók után kutasson fedési módszerrel az égbolt egy előre kiválasztott területén, a Cygnus (Hattyú) és a Lyra (Lant) csillagképek határán, és segítsen megbecsülni, hogy a Tejútrendszer többmilliárd csillaga közül hány rendelkezik hasonló bolygóval. Az 1,4 méter átmérőjű, 95 centiméteres korrekciós lencsével felszerelt, 105 négyzetfokos szerelt 42 CCD (egyenként 2200×1024 pixel, összesen 95 megapixel felbontással) mintegy 170 ezer, 9-15 magnitúdós csillag fényességét méri (mintegy 0,00001 magnitúdós pontossággal), hogy észlelje a fényességcsökkenést, amikor egy bolygó elhalad a csillaga előtt. A felfedezhető bolygók legkisebb tömege mintegy 0,5 , a csillagtól mért legnagyobb távolságuk 1 CsE. Indítására, többszöri halasztást követően 2009. március 7-én 03:49-kor (UTC) került sor, ezután Nap körüli, a Földet követő pályára állt, hogy a Föld ne zavarja a megfigyelésekben. Működése során mintegy félmillió csillag megfigyelését végezte el, és több ezer exobolygó fizikai jellemzőit határozta meg. 2009-ben, a Kepler indulásakor az ismert exobolygók száma körülbelül 400 volt, 2018-ra ez közel 4000-re emelkedett, nagyrészt a Kepler és a K2 küldetések következtében. (hu)
- A Kepler-űrtávcsövet a NASA bocsátotta fel a Discovery-program keretében azzal a céllal, hogy más csillagok körül keringő, földméretű bolygókat, exobolygókat keressen. A Johannes Kepler csillagászról elnevezett űrtávcsövet 2009. március 7-én állították Nap körüli pályára. Kilenc és fél év működést követően a távcső korrekciós rakétáinak hajtóanyaga kezdett kifogyni, ezért a NASA 2018. október 30-án bejelentette, hogy nyugdíjazza a műszert. A Kepler-űrtávcsövet arra tervezték, hogy földméretű exobolygók után kutasson fedési módszerrel az égbolt egy előre kiválasztott területén, a Cygnus (Hattyú) és a Lyra (Lant) csillagképek határán, és segítsen megbecsülni, hogy a Tejútrendszer többmilliárd csillaga közül hány rendelkezik hasonló bolygóval. Az 1,4 méter átmérőjű, 95 centiméteres korrekciós lencsével felszerelt, 105 négyzetfokos szerelt 42 CCD (egyenként 2200×1024 pixel, összesen 95 megapixel felbontással) mintegy 170 ezer, 9-15 magnitúdós csillag fényességét méri (mintegy 0,00001 magnitúdós pontossággal), hogy észlelje a fényességcsökkenést, amikor egy bolygó elhalad a csillaga előtt. A felfedezhető bolygók legkisebb tömege mintegy 0,5 , a csillagtól mért legnagyobb távolságuk 1 CsE. Indítására, többszöri halasztást követően 2009. március 7-én 03:49-kor (UTC) került sor, ezután Nap körüli, a Földet követő pályára állt, hogy a Föld ne zavarja a megfigyelésekben. Működése során mintegy félmillió csillag megfigyelését végezte el, és több ezer exobolygó fizikai jellemzőit határozta meg. 2009-ben, a Kepler indulásakor az ismert exobolygók száma körülbelül 400 volt, 2018-ra ez közel 4000-re emelkedett, nagyrészt a Kepler és a K2 küldetések következtében. (hu)
|
