| dbo:abstract
|
- Krak des Chevaliers (egyes átírásokban Crac des Chevaliers néven említik) egy erőd Szíriában és a világon fennmaradt egyik legjelentősebb, középkori hadiépítészeti műemlék. Arabul Qalʿat al-Ḥosn (قلعة الحصن) (ejtsd: Kalaat al-Hoszn) a vár neve. A Krak szó (jelentése erőd) a szír karak szóból ered, melynek jelentése szintén erődítmény, az al-Hosn-t pedig a közeli Hoszn faluról kapta. Homsz várostól 60 km-re nyugatra, a libanoni határ közelében, a tengerparttól 35 km-re keletre egy 650 m magas vulkáni kúpon helyezkedik el, közigazgatásilag Homsz kormányzósághoz tartozik. Az erődítményt 1031-ben Homsz emírje építtette, hogy ellenőrzése alatt tartsa a tengerpartot a belső országrésszel összekötő utat. 1110-ben a keresztesek foglalták el a kurd erődöt és felismerve a magaslat kiemelkedő hadászati jelentőségét letelepedtek itt, és az erőd helyén új citadellát építettek az idők során. A 4000 embert befogadni képes Krak des Chevaliers legjelentősebb, legerősebb váruk lett. 1150 és 1250 közötti időszakban, a keresztes hadjáratok idején Krak des Chevaliers a johanniták főhadiszállása volt. A helyőrség még békeidőben is mintegy 2000 főt szállásolt el. Az erőd mintegy 3000 négyzetméteres alapterületét 3 méter vastag külső fal veszi körül 13 bástyával. II. András magyar király rendszeres adományával támogatta a vár építését és a vár védőinek ellátását miután ott járt 1218-ban. I. Eduárd angol király a idején, 1272-ben látta az erődöt és mintaként használta a saját, angliai és walesi várai építéséhez.A keresztesek 162 éves uralma után 1271-ben Az-Záher Baibarsz mameluk szultán seregei foglalták el kapuról kapura, toronyról toronyra harcolva. Az arabok a várat helyreállították, és új tornyokkal is megerősítették. Crak a szultán helyettesének székhelye lett, ahol jelentős katonai erők állomásoztak. A 14. század elején Ibn Battuta a híres arab utazó is járt a várban, itteni vendégeskedéséről könyvében is említést tett. A franciák a 19. század vége felé ismét „fölfedezték”, és elnevezték Crak de Chevaliers-nak, azaz a „Lovagok Erődjének”. Az erődöt T. E. Lawrence (Arábiai Lawrence) így írta le: „talán a legjobb állapotban konzervált és teljességével a legcsodálatraméltóbb vár a világon”. Az erőd egyike azon kevés helyeknek, ahol a keresztes lovagok művészi alkotásai fennmaradtak (freskók formájában). A következő évszázadokban a hely egyre vesztett jelentőségéből. Előbb faluvá sorvadt, majd 1934-ben az is elnéptelenedett. A magányos erődítmény ma a turisták és a régészek szíriai Mekkája. 2006-ban az erőd kulturális világörökségi helyszínné vált a Szaladin-citadellával együtt, tulajdonosa a szír állam. (hu)
- Krak des Chevaliers (egyes átírásokban Crac des Chevaliers néven említik) egy erőd Szíriában és a világon fennmaradt egyik legjelentősebb, középkori hadiépítészeti műemlék. Arabul Qalʿat al-Ḥosn (قلعة الحصن) (ejtsd: Kalaat al-Hoszn) a vár neve. A Krak szó (jelentése erőd) a szír karak szóból ered, melynek jelentése szintén erődítmény, az al-Hosn-t pedig a közeli Hoszn faluról kapta. Homsz várostól 60 km-re nyugatra, a libanoni határ közelében, a tengerparttól 35 km-re keletre egy 650 m magas vulkáni kúpon helyezkedik el, közigazgatásilag Homsz kormányzósághoz tartozik. Az erődítményt 1031-ben Homsz emírje építtette, hogy ellenőrzése alatt tartsa a tengerpartot a belső országrésszel összekötő utat. 1110-ben a keresztesek foglalták el a kurd erődöt és felismerve a magaslat kiemelkedő hadászati jelentőségét letelepedtek itt, és az erőd helyén új citadellát építettek az idők során. A 4000 embert befogadni képes Krak des Chevaliers legjelentősebb, legerősebb váruk lett. 1150 és 1250 közötti időszakban, a keresztes hadjáratok idején Krak des Chevaliers a johanniták főhadiszállása volt. A helyőrség még békeidőben is mintegy 2000 főt szállásolt el. Az erőd mintegy 3000 négyzetméteres alapterületét 3 méter vastag külső fal veszi körül 13 bástyával. II. András magyar király rendszeres adományával támogatta a vár építését és a vár védőinek ellátását miután ott járt 1218-ban. I. Eduárd angol király a idején, 1272-ben látta az erődöt és mintaként használta a saját, angliai és walesi várai építéséhez.A keresztesek 162 éves uralma után 1271-ben Az-Záher Baibarsz mameluk szultán seregei foglalták el kapuról kapura, toronyról toronyra harcolva. Az arabok a várat helyreállították, és új tornyokkal is megerősítették. Crak a szultán helyettesének székhelye lett, ahol jelentős katonai erők állomásoztak. A 14. század elején Ibn Battuta a híres arab utazó is járt a várban, itteni vendégeskedéséről könyvében is említést tett. A franciák a 19. század vége felé ismét „fölfedezték”, és elnevezték Crak de Chevaliers-nak, azaz a „Lovagok Erődjének”. Az erődöt T. E. Lawrence (Arábiai Lawrence) így írta le: „talán a legjobb állapotban konzervált és teljességével a legcsodálatraméltóbb vár a világon”. Az erőd egyike azon kevés helyeknek, ahol a keresztes lovagok művészi alkotásai fennmaradtak (freskók formájában). A következő évszázadokban a hely egyre vesztett jelentőségéből. Előbb faluvá sorvadt, majd 1934-ben az is elnéptelenedett. A magányos erődítmény ma a turisták és a régészek szíriai Mekkája. 2006-ban az erőd kulturális világörökségi helyszínné vált a Szaladin-citadellával együtt, tulajdonosa a szír állam. (hu)
|
