dbo:abstract
|
- Kurmandzsan Datka (kirgizül: Курманжан Датка, vagy Datqa Qurmanjan Mamatbai Qizi (Os régió, , 1811. − Os, , Orosz Birodalom, 1907. február 1.), más néven „Az Alaj cárnője” vagy „A Dél Királynője”, Kirgizisztán állami vezetője volt, aki kényszer hatására belenyugodott a régió Oroszországhoz csatolásába. Kurmandzsan a Mungus nemzetség gazdag családjában született, az Os régióban. 18 éves korában házasságot kellett kötnie egy férfival, akit csak esküvője napján látott először. Amikor megismerte, nem nyerte el a tetszését, és felrúgta a hagyományt – először a szomszédos Kínába menekült, majd később úgy döntött, hogy apjával, Mambatbajjal marad. 1832-ben a helyi földesúr, Alimbek, aki a "Datka" címet vette fel, és az Alaj kirgiz lakossága ura és parancsolója volt, szemet vetett a fiatal, életvidám nőre és feleségül vette. Az egyre inkább működésképtelen Kokand kánság élén álló lendületes politikust 1862-ben, egy palota puccs során meggyilkolták és özvegyét, Kurmandzsant mind a mind a kán elismerték az Alaj uralkodójának, és megkapta a „Datka” címet is. 1876-ban az Alaj régiót az Orosz Birodalom magához csatolta. Az ellenállás hiábavalóságát felismerve Kurmandzsan Datka rávette népét, hogy ismerje el az orosz fennhatóságot. Az ezt követő folyamatos nyugtalanságok és a helyi lakosság szórványos próbálkozásai az orosz elnyomás felszámolására, a fegyvertartás és -csempészet virágzó tevékenységgé vált, és Kurmandzsan két fiát és két unokáját csempészettel és vámtisztviselők meggyilkolásával vádolták. Amikor kedvenc fiát halálra ítélték, nem volt hajlandó követőit a megmentésre megbízni, mondván, hogy nem hagyja, hogy magán reményei és ambíciói okozzák népe szenvedését; majd részt vett fia nyilvános kivégzésén. A többi családtagját végül száműzték Szibériába és Kurmandzsan lényegében visszavonult a közéletből. 1906-ban meglátogatta báró Carl Gustaf Emil von Mannerheim (később Finnország elnöke), aki akkor az orosz hadsereg ezredese volt. Mannerheim lefényképezte Kurmandzsan Datkát. Hat hónappal később meghalt. Kurmandzsan Datka jóval túlélte a 90. életévét, két fia, két lánya, 31 unokája, 57 dédunokája és hat ükunokája élte túl. (hu)
- Kurmandzsan Datka (kirgizül: Курманжан Датка, vagy Datqa Qurmanjan Mamatbai Qizi (Os régió, , 1811. − Os, , Orosz Birodalom, 1907. február 1.), más néven „Az Alaj cárnője” vagy „A Dél Királynője”, Kirgizisztán állami vezetője volt, aki kényszer hatására belenyugodott a régió Oroszországhoz csatolásába. Kurmandzsan a Mungus nemzetség gazdag családjában született, az Os régióban. 18 éves korában házasságot kellett kötnie egy férfival, akit csak esküvője napján látott először. Amikor megismerte, nem nyerte el a tetszését, és felrúgta a hagyományt – először a szomszédos Kínába menekült, majd később úgy döntött, hogy apjával, Mambatbajjal marad. 1832-ben a helyi földesúr, Alimbek, aki a "Datka" címet vette fel, és az Alaj kirgiz lakossága ura és parancsolója volt, szemet vetett a fiatal, életvidám nőre és feleségül vette. Az egyre inkább működésképtelen Kokand kánság élén álló lendületes politikust 1862-ben, egy palota puccs során meggyilkolták és özvegyét, Kurmandzsant mind a mind a kán elismerték az Alaj uralkodójának, és megkapta a „Datka” címet is. 1876-ban az Alaj régiót az Orosz Birodalom magához csatolta. Az ellenállás hiábavalóságát felismerve Kurmandzsan Datka rávette népét, hogy ismerje el az orosz fennhatóságot. Az ezt követő folyamatos nyugtalanságok és a helyi lakosság szórványos próbálkozásai az orosz elnyomás felszámolására, a fegyvertartás és -csempészet virágzó tevékenységgé vált, és Kurmandzsan két fiát és két unokáját csempészettel és vámtisztviselők meggyilkolásával vádolták. Amikor kedvenc fiát halálra ítélték, nem volt hajlandó követőit a megmentésre megbízni, mondván, hogy nem hagyja, hogy magán reményei és ambíciói okozzák népe szenvedését; majd részt vett fia nyilvános kivégzésén. A többi családtagját végül száműzték Szibériába és Kurmandzsan lényegében visszavonult a közéletből. 1906-ban meglátogatta báró Carl Gustaf Emil von Mannerheim (később Finnország elnöke), aki akkor az orosz hadsereg ezredese volt. Mannerheim lefényképezte Kurmandzsan Datkát. Hat hónappal később meghalt. Kurmandzsan Datka jóval túlélte a 90. életévét, két fia, két lánya, 31 unokája, 57 dédunokája és hat ükunokája élte túl. (hu)
|