dbo:abstract
|
- A lőre vagy csiger a borhoz hasonló, rosszabb minőségű ital, amely úgy készül, hogy a törkölyt (a szőlőfürtök kipréselése után visszamaradt szilárd szár-, héj- és magrészeket) leöntik vízzel, majd néhány óra múlva ismét újra kisajtolják, és az így nyert levet kierjesztik – ma már gyakran cukor hozzáadásával. Ha a kisajtolt léhez annyi cukrot adunk, hogy a cukortartalma erjedés előtt 18% körül legyen, akkor már nem lőrét, hanem törkölybort kapunk. A lőre sok magyarországi borvidéken, például Egerben vagy Hegyalján a szőlősgazdák közönséges, mindennapos itala volt, a napszámosoknak, fejenként 1 liter/nap ilyen ital járt a kialkudott béren felül, ezért azt kapásbornak is nevezik. Az ilyen "bort" a kereskedelemben tilos értékesíteni. Magyarországon a 14-15. század körül terjedt el. Sokáig a törkölypálinkát sem közvetlenül törkölyből, hanem csigerből főzték, mert a szabályozható kemencék, illetve a duplafenekű üstök elterjedéséig a szilárd részek gyakran odaégtek szeszfőzés közben. (hu)
- A lőre vagy csiger a borhoz hasonló, rosszabb minőségű ital, amely úgy készül, hogy a törkölyt (a szőlőfürtök kipréselése után visszamaradt szilárd szár-, héj- és magrészeket) leöntik vízzel, majd néhány óra múlva ismét újra kisajtolják, és az így nyert levet kierjesztik – ma már gyakran cukor hozzáadásával. Ha a kisajtolt léhez annyi cukrot adunk, hogy a cukortartalma erjedés előtt 18% körül legyen, akkor már nem lőrét, hanem törkölybort kapunk. A lőre sok magyarországi borvidéken, például Egerben vagy Hegyalján a szőlősgazdák közönséges, mindennapos itala volt, a napszámosoknak, fejenként 1 liter/nap ilyen ital járt a kialkudott béren felül, ezért azt kapásbornak is nevezik. Az ilyen "bort" a kereskedelemben tilos értékesíteni. Magyarországon a 14-15. század körül terjedt el. Sokáig a törkölypálinkát sem közvetlenül törkölyből, hanem csigerből főzték, mert a szabályozható kemencék, illetve a duplafenekű üstök elterjedéséig a szilárd részek gyakran odaégtek szeszfőzés közben. (hu)
|