| dbo:abstract
|
- A mediterrán éghajlatú területek többségén az ember kiirtotta az eredeti növényzetet, és a keménylombú erdők helyén, a nem művelt területeken 1-3 (ritkábban akár 5–8) m magas, szúrós, örökzöld bozót alakult ki. A sűrű, szinte áthatolatlan magas cserjésben gyakoriak a tüskés, illóolaj-tartalmú, színpompás virágokat fejlesztő növények. E bozót közismert olasz neve a macchia (ejtsd: makkia) (franciául: maquis). A hasonló növényzet neve Kaliforniában chaparral. Magyaros átírásban makkia formában is előfordul. Mivel az erózió a védtelenül maradt talaj jó részét lepusztította, az elvékonyodott termőrétegben csenevész, eltörpült fák próbálnak gyökereikkel megkapaszkodni a rájuk rendszeresen felkúszó bokrok között. Ezek egy része az eredeti növénytakaróból (az erdő aljnövényzetéből) visszamaradt faj, más része özönnövény. Ebből adódóan ezen biom fajösszetétele igen változékony. Egyfajta „szokványosnak” tekinthető macchia az alábbi fajokból állhat:
* szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua),
* krisztustövis (Paliurus spina-christi),
* szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus),
* mirtusz (Myrtus sp.),
* paratölgy (Quercus suber),
* karmazsintölgy (Quercus coccifera),
* olajfa (Olea europaea),
* füge (Ficus carica),
* (Smilax aspera),
* leander,
* magyal,
* cédrusfélék,
* ciprusfélék,
* ecetfa (Rhus spp.). Az egyedi jelleg azokon a szigeteken a legerősebb, ahová nem hurcoltak be invazív fajokat: az ilyen helyeken a macchia tisztán a reliktum fajok letörpült példányaiból áll. Máltán például fő fajai:
* paratölgy (Quercus suber),
* pisztácia (Pistacia sp.),
* olajfa (Olea europaea),
* füge (Ficus carica),
* krisztustövis (Paliurus spina-christi),
* szuhar (avagy bodorrózsa – (Cistus sp.),
* hangafélék (nyugati szamócafa (Arbutus unedo), cserjés hanga (Erica arborea),
* babér,
* mirtusz (Myrtus sp.). (hu)
- A mediterrán éghajlatú területek többségén az ember kiirtotta az eredeti növényzetet, és a keménylombú erdők helyén, a nem művelt területeken 1-3 (ritkábban akár 5–8) m magas, szúrós, örökzöld bozót alakult ki. A sűrű, szinte áthatolatlan magas cserjésben gyakoriak a tüskés, illóolaj-tartalmú, színpompás virágokat fejlesztő növények. E bozót közismert olasz neve a macchia (ejtsd: makkia) (franciául: maquis). A hasonló növényzet neve Kaliforniában chaparral. Magyaros átírásban makkia formában is előfordul. Mivel az erózió a védtelenül maradt talaj jó részét lepusztította, az elvékonyodott termőrétegben csenevész, eltörpült fák próbálnak gyökereikkel megkapaszkodni a rájuk rendszeresen felkúszó bokrok között. Ezek egy része az eredeti növénytakaróból (az erdő aljnövényzetéből) visszamaradt faj, más része özönnövény. Ebből adódóan ezen biom fajösszetétele igen változékony. Egyfajta „szokványosnak” tekinthető macchia az alábbi fajokból állhat:
* szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua),
* krisztustövis (Paliurus spina-christi),
* szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus),
* mirtusz (Myrtus sp.),
* paratölgy (Quercus suber),
* karmazsintölgy (Quercus coccifera),
* olajfa (Olea europaea),
* füge (Ficus carica),
* (Smilax aspera),
* leander,
* magyal,
* cédrusfélék,
* ciprusfélék,
* ecetfa (Rhus spp.). Az egyedi jelleg azokon a szigeteken a legerősebb, ahová nem hurcoltak be invazív fajokat: az ilyen helyeken a macchia tisztán a reliktum fajok letörpült példányaiból áll. Máltán például fő fajai:
* paratölgy (Quercus suber),
* pisztácia (Pistacia sp.),
* olajfa (Olea europaea),
* füge (Ficus carica),
* krisztustövis (Paliurus spina-christi),
* szuhar (avagy bodorrózsa – (Cistus sp.),
* hangafélék (nyugati szamócafa (Arbutus unedo), cserjés hanga (Erica arborea),
* babér,
* mirtusz (Myrtus sp.). (hu)
|
