| dbo:abstract
|
- A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) más fejlett villamos iparral rendelkező ország gyakorlatának megfelelően már 1924-ben megalkotta első szabványait, de vizsgáló állomás létrehozására anyagi lehetőségek hiányában akkor még nem került sor.Az Egyesület a Vizsgáló Állomás alapszabályzatát 1932-ben dolgozta ki, de az csak 1934 januárjában kezdte meg működését az Elektromos Művek Váci úti székházában rendelkezésre bocsátott helyiségben, a Művek és az érdekelt villamosipari cégek által szolgáltatott, a vizsgálatokhoz szükséges műszerekkel, berendezésekkel és egyéb felszerelési tárgyakkal.Az első ellenőrzési terület a szigetelt villamos vezetékek és kábelek, valamint a villamos szerelési anyagok vizsgálatára terjedt ki, de hamarosan sor került a sújtólég- és robbanásbiztos motorok és készülékek, valamint a hőtechnikai és motoros készülékek vizsgálatára is. 1949-ben az államosítások során a vizsgáló állomást szervezetileg a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetből átalakult Ipari Minőségellenőrző Intézet (IMEI) Villamos Osztályához csatolták, majd 1952-ben az IMEI feloszlatása után, amikor annak egyes osztályaiból különálló ipari ellenőrző intézményeket hoztak létre, a volt IMEI Elektromos Osztályából és a helyileg akkor az Elektromos Művek Visegrádi utcai telephelyén funkcionáló volt Vizsgáló Állomásból alakult meg a Villamosipari Vizsgáló Állomás, amely 1957 és 2010 között Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet néven folytatta működését. Jelentős esemény volt az intézet történetében a helyiségproblémák 1955-ben történt rendezése. Az intézet ekkor költözhetett be új helyére, XIII., Váci út 48/a-b számú épületbe, a volt IMEI József krt.-i Elektromos Osztálya kivételével. Az épület jelentős beruházással került kialakításra laboratóriumi célokra, és beszerzésre került számos hazai és külföldi vizsgáló készülék, műszer és berendezés. A Váci úti épület hamarosan szűknek bizonyult. Miután 1959-ben a villamossági termékekre Magyarországon is kötelező előzetes jóváhagyási rendszer került bevezetésre, valamint az elektronikai ipar jelentős fejlesztésre került, az intézet, lépést tartva a villamosipar és kereskedelem vizsgálati igényeivel, mind a vizsgáló személyzet, mind alapterület tekintetében a Kohó- és Gépipari Minisztérium segítségével jelentős fejlődésen ment keresztül. 1964-ben került megszervezésre a Híradástechnikai Főosztály, a József krt.-on helyezték el a Híradástechnikai Készülék és a Híradástechnikai Alkatrész Osztályt, míg az Illatos útra került az Orvosi és Ipari Elektronikus Készülék Osztály. Ez utóbbi telephelyet a MEDICOR Művek bocsátotta rendelkezésre. Az Erősáramú Főosztályhoz ekkor a Kábel és Műanyag, a Kisfeszültségű Készülék, a Háztartási Motoros és Hőtechnikai Készülék, valamint a Sújtólég és Robbanásbiztos Készülék Osztály tartozott, illetve a József krt-i telephelyről, mint újonnan szervezett Osztályok, ide kerültek az Akkumulátor és Szárazelem valamint a Fénytechnikai Osztály, a. Váci úti központi épület melletti külön telken álló épületrészbe.1964-ben kapta meg az intézet a XIII., Dévai u. 13. sz. alatti telephelyet, ahová a Kábel és Műanyag Osztály és a Fejlesztési Osztály költözött. 1972-ben az intézet megvásárolta a XIII., Béke u. 43. sz. alatti ingatlant, ahol az Elektronikus Alkatrész Osztály és néhány más intézeti Osztály nyert elhelyezést. 1983-ban kezdődött meg a Váci úti központi székház birtokba vétele, miután az épület alapterületének mintegy 40%-at elfoglaló Villamos Automatika Intézet egyes részlegeinek sikerült más helyen alapterületet biztosítani. 1983-ban új osztály létesült, a Mikroelektronikai Vállalattól átvett és passzív elektronikus alkatrészek vizsgálatával foglalkozó Megbízhatósági Vizsgálati Osztály. Az 1960-as évek az intézet tevékenységében elsősorban a mennyiségi fejlődés, a vizsgálati kapacitások mennyiségi megsokszorozásának évei voltak. 1967. január 1-től az intézet az addigi költségvetési finanszírozásból áttért a vállalati gazdálkodási rend szerint működő kutató-fejlesztő intézeti gazdálkodásra. Ez a körülmény lehetővé tette a jól átgondolt koncepció alapján történő műszaki és minőségi fejlődést. Az egyes mérési területeken neves külföldi és hazai gyártóktól korszerű mérőműszereket, vizsgáló eszközöket, igénybevételi berendezéseket sikerült beszerezni és 1977 óta a számítógépes és mikroprocesszoros automata mérőberendezések beszerzése és fejlesztése terén is jelentősen előbbre léptek. (hu)
- A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) más fejlett villamos iparral rendelkező ország gyakorlatának megfelelően már 1924-ben megalkotta első szabványait, de vizsgáló állomás létrehozására anyagi lehetőségek hiányában akkor még nem került sor.Az Egyesület a Vizsgáló Állomás alapszabályzatát 1932-ben dolgozta ki, de az csak 1934 januárjában kezdte meg működését az Elektromos Művek Váci úti székházában rendelkezésre bocsátott helyiségben, a Művek és az érdekelt villamosipari cégek által szolgáltatott, a vizsgálatokhoz szükséges műszerekkel, berendezésekkel és egyéb felszerelési tárgyakkal.Az első ellenőrzési terület a szigetelt villamos vezetékek és kábelek, valamint a villamos szerelési anyagok vizsgálatára terjedt ki, de hamarosan sor került a sújtólég- és robbanásbiztos motorok és készülékek, valamint a hőtechnikai és motoros készülékek vizsgálatára is. 1949-ben az államosítások során a vizsgáló állomást szervezetileg a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetből átalakult Ipari Minőségellenőrző Intézet (IMEI) Villamos Osztályához csatolták, majd 1952-ben az IMEI feloszlatása után, amikor annak egyes osztályaiból különálló ipari ellenőrző intézményeket hoztak létre, a volt IMEI Elektromos Osztályából és a helyileg akkor az Elektromos Művek Visegrádi utcai telephelyén funkcionáló volt Vizsgáló Állomásból alakult meg a Villamosipari Vizsgáló Állomás, amely 1957 és 2010 között Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet néven folytatta működését. Jelentős esemény volt az intézet történetében a helyiségproblémák 1955-ben történt rendezése. Az intézet ekkor költözhetett be új helyére, XIII., Váci út 48/a-b számú épületbe, a volt IMEI József krt.-i Elektromos Osztálya kivételével. Az épület jelentős beruházással került kialakításra laboratóriumi célokra, és beszerzésre került számos hazai és külföldi vizsgáló készülék, műszer és berendezés. A Váci úti épület hamarosan szűknek bizonyult. Miután 1959-ben a villamossági termékekre Magyarországon is kötelező előzetes jóváhagyási rendszer került bevezetésre, valamint az elektronikai ipar jelentős fejlesztésre került, az intézet, lépést tartva a villamosipar és kereskedelem vizsgálati igényeivel, mind a vizsgáló személyzet, mind alapterület tekintetében a Kohó- és Gépipari Minisztérium segítségével jelentős fejlődésen ment keresztül. 1964-ben került megszervezésre a Híradástechnikai Főosztály, a József krt.-on helyezték el a Híradástechnikai Készülék és a Híradástechnikai Alkatrész Osztályt, míg az Illatos útra került az Orvosi és Ipari Elektronikus Készülék Osztály. Ez utóbbi telephelyet a MEDICOR Művek bocsátotta rendelkezésre. Az Erősáramú Főosztályhoz ekkor a Kábel és Műanyag, a Kisfeszültségű Készülék, a Háztartási Motoros és Hőtechnikai Készülék, valamint a Sújtólég és Robbanásbiztos Készülék Osztály tartozott, illetve a József krt-i telephelyről, mint újonnan szervezett Osztályok, ide kerültek az Akkumulátor és Szárazelem valamint a Fénytechnikai Osztály, a. Váci úti központi épület melletti külön telken álló épületrészbe.1964-ben kapta meg az intézet a XIII., Dévai u. 13. sz. alatti telephelyet, ahová a Kábel és Műanyag Osztály és a Fejlesztési Osztály költözött. 1972-ben az intézet megvásárolta a XIII., Béke u. 43. sz. alatti ingatlant, ahol az Elektronikus Alkatrész Osztály és néhány más intézeti Osztály nyert elhelyezést. 1983-ban kezdődött meg a Váci úti központi székház birtokba vétele, miután az épület alapterületének mintegy 40%-at elfoglaló Villamos Automatika Intézet egyes részlegeinek sikerült más helyen alapterületet biztosítani. 1983-ban új osztály létesült, a Mikroelektronikai Vállalattól átvett és passzív elektronikus alkatrészek vizsgálatával foglalkozó Megbízhatósági Vizsgálati Osztály. Az 1960-as évek az intézet tevékenységében elsősorban a mennyiségi fejlődés, a vizsgálati kapacitások mennyiségi megsokszorozásának évei voltak. 1967. január 1-től az intézet az addigi költségvetési finanszírozásból áttért a vállalati gazdálkodási rend szerint működő kutató-fejlesztő intézeti gazdálkodásra. Ez a körülmény lehetővé tette a jól átgondolt koncepció alapján történő műszaki és minőségi fejlődést. Az egyes mérési területeken neves külföldi és hazai gyártóktól korszerű mérőműszereket, vizsgáló eszközöket, igénybevételi berendezéseket sikerült beszerezni és 1977 óta a számítógépes és mikroprocesszoros automata mérőberendezések beszerzése és fejlesztése terén is jelentősen előbbre léptek. (hu)
|
