| dbo:abstract
|
- A Mailüfterl volt az első, teljesen tranzisztoros felépítésű számítógép az európai kontinensen. 1958 májusában mutatták be, Ausztriában. Hivatalos megnevezése: Binär dezimaler Volltransistor-Rechenautomat, magyarul bináris decimális teljesen tranzisztoros számítógép. A világ első ilyen típusú, tranzisztoros számítógépei a TRADIC, Harwell CADET és a TX-0 voltak. A Mailüfterl gépet és társai építették 1955-ben a .Az építők csoportjába tartozott többek között , Georg J. Leser, Viktor Kudielka, Kurt Walk, , Kurt Bandat és Norbert Teufelhart. A gép elnevezése – Mailüfterl, jelentése: májusi szellő – egy tréfás szójátékból keletkezett, mikor az építők az USA-ban üzemelő elnevezését és sebességét latolgatták: ez a gép valószínűleg nem fogja elérni a vagy a Typhoon sebességét, ezekkel a szélviharokkal összehasonlítva a gép teljesítményét egy bécsi „májusi szellő” jellemezheti. A számítógépet 3000 tranzisztor, 5000 dióda, 1000 áramköri lap, 100 000 forrasztási pont, 15 000 ellenállás, 5000 kondenzátor és 20 000 méter összekötő vezeték alkotja. Súlya körülbelül 500 kilogramm, szélessége 4 méter, magassága 2,5 méter és mélysége 50 centiméter, tehát a korabeli elektroncsöves számítógépekhez képest viszonylag kicsi. A Mailüfterl órajele 132 kHz, ami jelentős volt a saját idejében. Zemanek később azt nyilatkozta a projektről, hogy az nem volt más, mint egy alacsony beosztású főiskolai asszisztens félig illegális vállalkozása, hivatalos engedély és az egyetem anyagi támogatása nélkül, amit egy diákcsoporttal valósított meg. 1954-ben a Philips céghez utazott Hollandiába, hogy ott nem pénzbeli hozzájárulást (adományt) kérjen a tervhez. A több ezerre rúgó tranzisztormennyiséget és azok felhasználási célját nem volt könnyű meggyőzően előadni, mindössze hét évvel a tranzisztor feltalálása után. Zemanek sikeresen tárgyalt a céggel, és ígéretet kapott több mint 1000 meglehetősen lassú hallókészülék-tranzisztorra. Végül a Philipstől összesen 4000 kiváló minőségű tranzisztort kapott (mindössze négy volt hibás, azok valószínűleg a forrasztásnál sérültek meg) A hardver felépítése után a csoport 1958-tól 1961-ig a programozásnak szentelte magát. 1958 május 27-én a Mailüfterl 66 perc alatt kiszámolta a 5 073 548 261-es prímszámot. A programfutás ritmusát egy rádión keresztül lehetett hallgatni. Ha csak egy egyenletes hang hallatszott, a technikusok erről tudták, hogy valami nincs rendben. Ezt az ellenőrzőhangot használták arra, hogy távolról (otthonról), telefonvonalon keresztül ellenőrizzék a gép működését az éjszakába nyúló összetett számítási feladatok alatt. 1961-ben az IBM úgy döntött, hogy felépít egy laboratóriumot Bécsben és felajánlota a csatlakozást a számítógépes úttörőnek, mire Zemanek az egész csoportját bevitte a vállalatba. Az IBM az osztrák államtól megvásárolta a Mailüfterl gépet, hogy azt Zemanek és az általa 1976-ig vezetett laboratórium rendelkezésére bocsássa. Az IBM 1966-ban alaposan átvizsgálta a számítógépet és 1973-ban átadta a . 2013. október 1-én a Google egy blogon videót tett közzé a projekt tiszteletére. (hu)
- <api batchcomplete="">A Mailüfterl volt az első, teljesen tranzisztoros felépítésű számítógép az európai kontinensen. 1958 májusában mutatták be, Ausztriában. Hivatalos megnevezése: Binär dezimaler Volltransistor-Rechenautomat, magyarul bináris decimális teljesen tranzisztoros számítógép. A világ első ilyen típusú, tranzisztoros számítógépei a TRADIC, Harwell CADET és a TX-0 voltak.A Mailüfterl gépet Heinz Zemanek és társai építették 1955-ben a Bécsi Műszaki Egyetemen (TU Wien).Az építők csoportjába tartozott többek között Peter Lucas, Georg J. Leser, Viktor Kudielka, Kurt Walk, Ernst Rothauser, Kurt Bandat és Norbert Teufelhart.A gép elnevezése – Mailüfterl, jelentése: májusi szellő – egy tréfás szójátékból keletkezett, mikor az építők az USA-ban üzemelő elektroncsöves számítógépek elnevezését és sebességét latolgatták: ez a gép valószínűleg nem fogja elérni a Whirlwind vagy a Typhoon sebességét, ezekkel a szélviharokkal összehasonlítva a gép teljesítményét egy bécsi „májusi szellő” jellemezheti.A számítógépet 3000 tranzisztor, 5000 dióda, 1000 áramköri lap, 100 000 forrasztási pont, 15 000 ellenállás, 5000 kondenzátor és 20 000 méter összekötő vezeték alkotja. Súlya körülbelül 500 kilogramm, szélessége 4 méter, magassága 2,5 méter és mélysége 50 centiméter, tehát a korabeli elektroncsöves számítógépekhez képest viszonylag kicsi. A Mailüfterl órajele 132 kHz, ami jelentős volt a saját idejében.Zemanek később azt nyilatkozta a projektről, hogy az nem volt más, mint egy alacsony beosztású főiskolai asszisztens félig illegális vállalkozása, hivatalos engedély és az egyetem anyagi támogatása nélkül, amit egy diákcsoporttal valósított meg. 1954-ben a Philips céghez utazott Hollandiába, hogy ott nem pénzbeli hozzájárulást (adományt) kérjen a tervhez. A több ezerre rúgó tranzisztormennyiséget és azok felhasználási célját nem volt könnyű meggyőzően előadni, mindössze hét évvel a tranzisztor feltalálása után.Zemanek sikeresen tárgyalt a céggel, és ígéretet kapott több mint 1000 meglehetősen lassú hallókészülék-tranzisztorra. Végül a Philipstől összesen 4000 kiváló minőségű tranzisztort kapott (mindössze négy volt hibás, azok valószínűleg a forrasztásnál sérültek meg).A hardver felépítése után a csoport 1958-tól 1961-ig a programozásnak szentelte magát. 1958 május 27-én a Mailüfterl 66 perc alatt kiszámolta az 5 073 548 261-es prímszámot.A programfutás ritmusát egy rádión keresztül lehetett hallgatni. Ha csak egy egyenletes hang hallatszott, a technikusok erről tudták, hogy valami nincs rendben. Ezt az ellenőrzőhangot használták arra, hogy távolról (otthonról), telefonvonalon keresztül ellenőrizzék a gép működését az éjszakába nyúló összetett számítási feladatok alatt.1961-ben az IBM úgy döntött, hogy felépít egy laboratóriumot Bécsben és felajánlota a csatlakozást a számítógépes úttörőnek, mire Zemanek az egész csoportját bevitte a vállalatba. Az IBM az osztrák államtól megvásárolta a Mailüfterl gépet, hogy azt Zemanek és az általa 1976-ig vezetett laboratórium rendelkezésére bocsássa. Az IBM 1966-ban alaposan átvizsgálta a számítógépet és 1973-ban átadta a Bécsi Műszaki Múzeumnak.2013. október 1-én a Google egy blogon videót tett közzé a projekt tiszteletére. (hu)
- A Mailüfterl volt az első, teljesen tranzisztoros felépítésű számítógép az európai kontinensen. 1958 májusában mutatták be, Ausztriában. Hivatalos megnevezése: Binär dezimaler Volltransistor-Rechenautomat, magyarul bináris decimális teljesen tranzisztoros számítógép. A világ első ilyen típusú, tranzisztoros számítógépei a TRADIC, Harwell CADET és a TX-0 voltak. A Mailüfterl gépet és társai építették 1955-ben a .Az építők csoportjába tartozott többek között , Georg J. Leser, Viktor Kudielka, Kurt Walk, , Kurt Bandat és Norbert Teufelhart. A gép elnevezése – Mailüfterl, jelentése: májusi szellő – egy tréfás szójátékból keletkezett, mikor az építők az USA-ban üzemelő elnevezését és sebességét latolgatták: ez a gép valószínűleg nem fogja elérni a vagy a Typhoon sebességét, ezekkel a szélviharokkal összehasonlítva a gép teljesítményét egy bécsi „májusi szellő” jellemezheti. A számítógépet 3000 tranzisztor, 5000 dióda, 1000 áramköri lap, 100 000 forrasztási pont, 15 000 ellenállás, 5000 kondenzátor és 20 000 méter összekötő vezeték alkotja. Súlya körülbelül 500 kilogramm, szélessége 4 méter, magassága 2,5 méter és mélysége 50 centiméter, tehát a korabeli elektroncsöves számítógépekhez képest viszonylag kicsi. A Mailüfterl órajele 132 kHz, ami jelentős volt a saját idejében. Zemanek később azt nyilatkozta a projektről, hogy az nem volt más, mint egy alacsony beosztású főiskolai asszisztens félig illegális vállalkozása, hivatalos engedély és az egyetem anyagi támogatása nélkül, amit egy diákcsoporttal valósított meg. 1954-ben a Philips céghez utazott Hollandiába, hogy ott nem pénzbeli hozzájárulást (adományt) kérjen a tervhez. A több ezerre rúgó tranzisztormennyiséget és azok felhasználási célját nem volt könnyű meggyőzően előadni, mindössze hét évvel a tranzisztor feltalálása után. Zemanek sikeresen tárgyalt a céggel, és ígéretet kapott több mint 1000 meglehetősen lassú hallókészülék-tranzisztorra. Végül a Philipstől összesen 4000 kiváló minőségű tranzisztort kapott (mindössze négy volt hibás, azok valószínűleg a forrasztásnál sérültek meg) A hardver felépítése után a csoport 1958-tól 1961-ig a programozásnak szentelte magát. 1958 május 27-én a Mailüfterl 66 perc alatt kiszámolta a 5 073 548 261-es prímszámot. A programfutás ritmusát egy rádión keresztül lehetett hallgatni. Ha csak egy egyenletes hang hallatszott, a technikusok erről tudták, hogy valami nincs rendben. Ezt az ellenőrzőhangot használták arra, hogy távolról (otthonról), telefonvonalon keresztül ellenőrizzék a gép működését az éjszakába nyúló összetett számítási feladatok alatt. 1961-ben az IBM úgy döntött, hogy felépít egy laboratóriumot Bécsben és felajánlota a csatlakozást a számítógépes úttörőnek, mire Zemanek az egész csoportját bevitte a vállalatba. Az IBM az osztrák államtól megvásárolta a Mailüfterl gépet, hogy azt Zemanek és az általa 1976-ig vezetett laboratórium rendelkezésére bocsássa. Az IBM 1966-ban alaposan átvizsgálta a számítógépet és 1973-ban átadta a . 2013. október 1-én a Google egy blogon videót tett közzé a projekt tiszteletére. (hu)
- <api batchcomplete="">A Mailüfterl volt az első, teljesen tranzisztoros felépítésű számítógép az európai kontinensen. 1958 májusában mutatták be, Ausztriában. Hivatalos megnevezése: Binär dezimaler Volltransistor-Rechenautomat, magyarul bináris decimális teljesen tranzisztoros számítógép. A világ első ilyen típusú, tranzisztoros számítógépei a TRADIC, Harwell CADET és a TX-0 voltak.A Mailüfterl gépet Heinz Zemanek és társai építették 1955-ben a Bécsi Műszaki Egyetemen (TU Wien).Az építők csoportjába tartozott többek között Peter Lucas, Georg J. Leser, Viktor Kudielka, Kurt Walk, Ernst Rothauser, Kurt Bandat és Norbert Teufelhart.A gép elnevezése – Mailüfterl, jelentése: májusi szellő – egy tréfás szójátékból keletkezett, mikor az építők az USA-ban üzemelő elektroncsöves számítógépek elnevezését és sebességét latolgatták: ez a gép valószínűleg nem fogja elérni a Whirlwind vagy a Typhoon sebességét, ezekkel a szélviharokkal összehasonlítva a gép teljesítményét egy bécsi „májusi szellő” jellemezheti.A számítógépet 3000 tranzisztor, 5000 dióda, 1000 áramköri lap, 100 000 forrasztási pont, 15 000 ellenállás, 5000 kondenzátor és 20 000 méter összekötő vezeték alkotja. Súlya körülbelül 500 kilogramm, szélessége 4 méter, magassága 2,5 méter és mélysége 50 centiméter, tehát a korabeli elektroncsöves számítógépekhez képest viszonylag kicsi. A Mailüfterl órajele 132 kHz, ami jelentős volt a saját idejében.Zemanek később azt nyilatkozta a projektről, hogy az nem volt más, mint egy alacsony beosztású főiskolai asszisztens félig illegális vállalkozása, hivatalos engedély és az egyetem anyagi támogatása nélkül, amit egy diákcsoporttal valósított meg. 1954-ben a Philips céghez utazott Hollandiába, hogy ott nem pénzbeli hozzájárulást (adományt) kérjen a tervhez. A több ezerre rúgó tranzisztormennyiséget és azok felhasználási célját nem volt könnyű meggyőzően előadni, mindössze hét évvel a tranzisztor feltalálása után.Zemanek sikeresen tárgyalt a céggel, és ígéretet kapott több mint 1000 meglehetősen lassú hallókészülék-tranzisztorra. Végül a Philipstől összesen 4000 kiváló minőségű tranzisztort kapott (mindössze négy volt hibás, azok valószínűleg a forrasztásnál sérültek meg).A hardver felépítése után a csoport 1958-tól 1961-ig a programozásnak szentelte magát. 1958 május 27-én a Mailüfterl 66 perc alatt kiszámolta az 5 073 548 261-es prímszámot.A programfutás ritmusát egy rádión keresztül lehetett hallgatni. Ha csak egy egyenletes hang hallatszott, a technikusok erről tudták, hogy valami nincs rendben. Ezt az ellenőrzőhangot használták arra, hogy távolról (otthonról), telefonvonalon keresztül ellenőrizzék a gép működését az éjszakába nyúló összetett számítási feladatok alatt.1961-ben az IBM úgy döntött, hogy felépít egy laboratóriumot Bécsben és felajánlota a csatlakozást a számítógépes úttörőnek, mire Zemanek az egész csoportját bevitte a vállalatba. Az IBM az osztrák államtól megvásárolta a Mailüfterl gépet, hogy azt Zemanek és az általa 1976-ig vezetett laboratórium rendelkezésére bocsássa. Az IBM 1966-ban alaposan átvizsgálta a számítógépet és 1973-ban átadta a Bécsi Műszaki Múzeumnak.2013. október 1-én a Google egy blogon videót tett közzé a projekt tiszteletére. (hu)
|
