| dbo:abstract
|
- A maszlag (Datura) a burgonyavirágúak rendjének (Solanales), a burgonyafélék családjának (Solanaceae) egy nemzetsége. Magyarországon egyetlen vadon élő – de nem őshonos – faja a csattanó maszlag (Datura stramonium), mely főleg a kapáskultúrákban, kissé jobb talajokon gyorsan megjelenik és elszaporodik. Európába csak a 16. század folyamán került. A maszlagok főképp a bennük lévő kémiai anyagokról nevezetesek. Több földrész népi gyógyászatában – egymástól függetlenül – is igen jelentősek voltak ezek a növények. A Datura-fajok elterjedése igen érdekes. Pl. a Dél-Ázsiában honos, elterjedt és termesztett D. metel legközelebbi rokona Amerika trópusi–szubtrópusi területein honos, míg egy másik közeli rokon faj – nevezetesen a D. leichhardtii – Ausztráliában él. Ugyancsak ebbe a szekcióba tartozik D. ferox, mely azonban Kína hűvösebb, mérsékelt övi területein él. A csattanó maszlagot az eddig fajoktól eltérően egy másik szekcióba osztják be, melyektől pl. a termés felnyílásának módja különíti el. Míg a csattanó maszlag és rokon fajainak termése négy kopáccsal nyílik fel, addig a fentebb említett maszlagfajok termése kis szövetdarabokra hullik szét, mert az érés folyamán a sejtek közötti összeköttetés fellazul, s laza, habszerű szövetté alakulnak. A magok terjesztését sok esetben hangyák végzik ebben a nemzetségben. Ugyanis a magok egyszerűen csak a földre potyognak a termés felnyílása után. Azonban rajtuk egy szövetduzzanatot, ún. karankulát (carancula) találunk, mely magas tápanyagtartalmú sejtekből áll. A hangyák éppen a tápanyagtartalom miatt összegyűjtik, s messzire szállítják ezeket a magvakat, melyek aztán az új élőhelyen . A Datura nemzetség kétségkívül leglátványosabb fajai a Közép- és Dél-Amerikára korlátozódó fatermetű alakok. Ezek termése – a többi maszlagfélével ellentétben – nem tok, hanem bogyó. Virágaik rendkívül látványosak, trombita alakúak, elérhetik a 25–30 cm-es hosszúságot is – éppen ezért alkalmasak dísznövénynek. A indiánok már régóta termesztik is őket, mert bódító hatású anyagokat adnak. A maszlagok anyagai mérgek, , a központi idegrendszerre ható anyagok, élvezetük transzszerű állapotot idéz elő. Főképp a bennszülött-törzsek orvos-varázslói használták előszeretettel ezeket a növényeket. A hazánkban is élő csattanó maszlag levele pl. a népi gyógyászatban az asztma ellenszere. Ma ezekből a fajokból nyerik szkopolamin nevű alkaloidot, továbbá a hioszciamint és atropint is, amelyek különféle gyógyszerkészítmények hatóanyagai. A mérsékelt égövben éppen ezért termesztik a csattanó maszlagot, míg a szubtrópusokon a hatalmas virágú, igen látványos D. innoxiát. (hu)
- A maszlag (Datura) a burgonyavirágúak rendjének (Solanales), a burgonyafélék családjának (Solanaceae) egy nemzetsége. Magyarországon egyetlen vadon élő – de nem őshonos – faja a csattanó maszlag (Datura stramonium), mely főleg a kapáskultúrákban, kissé jobb talajokon gyorsan megjelenik és elszaporodik. Európába csak a 16. század folyamán került. A maszlagok főképp a bennük lévő kémiai anyagokról nevezetesek. Több földrész népi gyógyászatában – egymástól függetlenül – is igen jelentősek voltak ezek a növények. A Datura-fajok elterjedése igen érdekes. Pl. a Dél-Ázsiában honos, elterjedt és termesztett D. metel legközelebbi rokona Amerika trópusi–szubtrópusi területein honos, míg egy másik közeli rokon faj – nevezetesen a D. leichhardtii – Ausztráliában él. Ugyancsak ebbe a szekcióba tartozik D. ferox, mely azonban Kína hűvösebb, mérsékelt övi területein él. A csattanó maszlagot az eddig fajoktól eltérően egy másik szekcióba osztják be, melyektől pl. a termés felnyílásának módja különíti el. Míg a csattanó maszlag és rokon fajainak termése négy kopáccsal nyílik fel, addig a fentebb említett maszlagfajok termése kis szövetdarabokra hullik szét, mert az érés folyamán a sejtek közötti összeköttetés fellazul, s laza, habszerű szövetté alakulnak. A magok terjesztését sok esetben hangyák végzik ebben a nemzetségben. Ugyanis a magok egyszerűen csak a földre potyognak a termés felnyílása után. Azonban rajtuk egy szövetduzzanatot, ún. karankulát (carancula) találunk, mely magas tápanyagtartalmú sejtekből áll. A hangyák éppen a tápanyagtartalom miatt összegyűjtik, s messzire szállítják ezeket a magvakat, melyek aztán az új élőhelyen . A Datura nemzetség kétségkívül leglátványosabb fajai a Közép- és Dél-Amerikára korlátozódó fatermetű alakok. Ezek termése – a többi maszlagfélével ellentétben – nem tok, hanem bogyó. Virágaik rendkívül látványosak, trombita alakúak, elérhetik a 25–30 cm-es hosszúságot is – éppen ezért alkalmasak dísznövénynek. A indiánok már régóta termesztik is őket, mert bódító hatású anyagokat adnak. A maszlagok anyagai mérgek, , a központi idegrendszerre ható anyagok, élvezetük transzszerű állapotot idéz elő. Főképp a bennszülött-törzsek orvos-varázslói használták előszeretettel ezeket a növényeket. A hazánkban is élő csattanó maszlag levele pl. a népi gyógyászatban az asztma ellenszere. Ma ezekből a fajokból nyerik a szkopolamin nevű alkaloidot, továbbá a hioszciamint és atropint is, amelyek különféle gyógyszerkészítmények hatóanyagai. A mérsékelt égövben éppen ezért termesztik a csattanó maszlagot, míg a szubtrópusokon a hatalmas virágú, igen látványos D. innoxiát. (hu)
- <api batchcomplete="">A maszlag (Datura) a burgonyavirágྪk rendjének (Solanales), a burgonyafélék csalฝjának (Solanaceae) egy nemzetsége. Magyarországon egyetlen vadon élő – de nem őshonos – faja a csattanó maszlag (Datura stramonium), mely főleg a kapáskultúrákban, kissé jobb talajokon gyorsan megjelenik és elszaporodik. Európ csak a 16. század folyamán került. A maszlagok főképp a bennük lévő kémiai anyagokról nevezetesek. T földrész népi gyógyászatn – egymástól függetlenül – is igen jelentősek voltak ezek a növények.A Datura-fajok elterjedése igen érdekes. Pl. a Dél-Ázsin honos, elterjedt és termesztett D. metel legközelebbi rokona Amerika trópusi–szubtrópusi területein honos, míg egy másik közeli rokon faj – nevezetesen a D. leichhardtii – Ausztrálin él. Ugyancsak ebbe a szekci tartozik D. ferox, mely azonban Kína hűvösebb, mérsékelt övi területein él. A csattanó maszlagot az eddig fajoktól eltérᔞn egy másik szekci osztják be, melyektől pl. a termés felnyílásának m༽ja különíti el. Míg a csattanó maszlag és rokon fajainak termése négy kopsal nyílik fel, addig a fentebb említett maszlagfajok termése kis szövetdarabokra hullik szét, mert az érés folyamán a sejtek közötti összeköttetés fellazul, s laza, habszerű szövetté alakulnak.A magok terjesztését sok esetben hangyák végzik ebben a nemzetségben. Ugyanis a magok egyszern csak a földre potyognak a termés felnyílása után. Azonban rajtuk egy szövetduzzanatot, ún. karankulát (carancula) találunk, mely magas tápanyagtartalmú sejtekből áll. A hangyák éppen a tápanyagtartalom miatt összegyűjtik, s messzire szállítják ezeket a magvakat, melyek aztán az új élőhelyen kicsíráznak.A Datura nemzetség kétségkívül leglátványosabb fajai a Közép- és Dél-Amerikára korlátoz༽ó fatermetű alakok. Ezek termése – a ti maszlagfélével ellentétben – nem tok, hanem bogyó. Virágaik rendkívül látványosak, trombita alakྪk, elérhetik a 25 cm-es hosszúságot is – éppen ezért alkalmasak dísznövénynek. A indiánok már régóta termesztik is őket, mert b༽ító hatású anyagokat adnak.A maszlagok anyagai mérgek, hallucinogének, a központi idegrendszerre ható anyagok, élvezetük transzszerű állapotot idéz elő. Főképp a bennszülött-törzsek orvos-varázslói használták előszeretettel ezeket a növényeket. A hazánkban is élő csattanó maszlag levele pl. a népi gyógyászatban az asztma ellenszere. Ma ezekből a fajokból nyerik a szkopolamin nevű alkaloidot, tová a hioszciamint és atropint is, amelyek különféle gyógyszerkészítmények hat༺nyagai. A mérsékelt égövben éppen ezért termesztik a csattanó maszlagot, míg a szubtrópusokon a hatalmas virágú, igen látványos D. innoxiát. (hu)
- <api batchcomplete="">A maszlag (Datura) a burgonyavirágúak rendjének (Solanales), a burgonyafélék családjának (Solanaceae) egy nemzetsége. Magyarországon egyetlen vadon élő – de nem őshonos – faja a csattanó maszlag (Datura stramonium), mely főleg a kapáskultúrákban, kissé jobb talajokon gyorsan megjelenik és elszaporodik. Európába csak a 16. század folyamán került. A maszlagok főképp a bennük lévő kémiai anyagokról nevezetesek. Több földrész népi gyógyászatában – egymástól függetlenül – is igen jelentősek voltak ezek a növények.A Datura-fajok elterjedése igen érdekes. Pl. a Dél-Ázsiában honos, elterjedt és termesztett D. metel legközelebbi rokona Amerika trópusi–szubtrópusi területein honos, míg egy másik közeli rokon faj – nevezetesen a D. leichhardtii – Ausztráliában él. Ugyancsak ebbe a szekcióba tartozik D. ferox, mely azonban Kína hűvösebb, mérsékelt övi területein él. A csattanó maszlagot az eddig fajoktól eltérően egy másik szekcióba osztják be, melyektől pl. a termés felnyílásának módja különíti el. Míg a csattanó maszlag és rokon fajainak termése négy kopáccsal nyílik fel, addig a fentebb említett maszlagfajok termése kis szövetdarabokra hullik szét, mert az érés folyamán a sejtek közötti összeköttetés fellazul, s laza, habszerű szövetté alakulnak.A magok terjesztését sok esetben hangyák végzik ebben a nemzetségben. Ugyanis a magok egyszerűen csak a földre potyognak a termés felnyílása után. Azonban rajtuk egy szövetduzzanatot, ún. karankulát (carancula) találunk, mely magas tápanyagtartalmú sejtekből áll. A hangyák éppen a tápanyagtartalom miatt összegyűjtik, s messzire szállítják ezeket a magvakat, melyek aztán az új élőhelyen kicsíráznak.A Datura nemzetség kétségkívül leglátványosabb fajai a Közép- és Dél-Amerikára korlátozódó fatermetű alakok. Ezek termése – a többi maszlagfélével ellentétben – nem tok, hanem bogyó. Virágaik rendkívül látványosak, trombita alakúak, elérhetik a 25–30 cm-es hosszúságot is – éppen ezért alkalmasak dísznövénynek. A indiánok már régóta termesztik is őket, mert bódító hatású anyagokat adnak.A maszlagok anyagai mérgek, hallucinogének, a központi idegrendszerre ható anyagok, élvezetük transzszerű állapotot idéz elő. Főképp a bennszülött-törzsek orvos-varázslói használták előszeretettel ezeket a növényeket. A hazánkban is élő csattanó maszlag levele pl. a népi gyógyászatban az asztma ellenszere. Ma ezekből a fajokból nyerik a szkopolamin nevű alkaloidot, továbbá a hioszciamint és atropint is, amelyek különféle gyógyszerkészítmények hatóanyagai. A mérsékelt égövben éppen ezért termesztik a csattanó maszlagot, míg a szubtrópusokon a hatalmas virágú, igen látványos D. innoxiát. (hu)
- A maszlag (Datura) a burgonyavirágúak rendjének (Solanales), a burgonyafélék családjának (Solanaceae) egy nemzetsége. Magyarországon egyetlen vadon élő – de nem őshonos – faja a csattanó maszlag (Datura stramonium), mely főleg a kapáskultúrákban, kissé jobb talajokon gyorsan megjelenik és elszaporodik. Európába csak a 16. század folyamán került. A maszlagok főképp a bennük lévő kémiai anyagokról nevezetesek. Több földrész népi gyógyászatában – egymástól függetlenül – is igen jelentősek voltak ezek a növények. A Datura-fajok elterjedése igen érdekes. Pl. a Dél-Ázsiában honos, elterjedt és termesztett D. metel legközelebbi rokona Amerika trópusi–szubtrópusi területein honos, míg egy másik közeli rokon faj – nevezetesen a D. leichhardtii – Ausztráliában él. Ugyancsak ebbe a szekcióba tartozik D. ferox, mely azonban Kína hűvösebb, mérsékelt övi területein él. A csattanó maszlagot az eddig fajoktól eltérően egy másik szekcióba osztják be, melyektől pl. a termés felnyílásának módja különíti el. Míg a csattanó maszlag és rokon fajainak termése négy kopáccsal nyílik fel, addig a fentebb említett maszlagfajok termése kis szövetdarabokra hullik szét, mert az érés folyamán a sejtek közötti összeköttetés fellazul, s laza, habszerű szövetté alakulnak. A magok terjesztését sok esetben hangyák végzik ebben a nemzetségben. Ugyanis a magok egyszerűen csak a földre potyognak a termés felnyílása után. Azonban rajtuk egy szövetduzzanatot, ún. karankulát (carancula) találunk, mely magas tápanyagtartalmú sejtekből áll. A hangyák éppen a tápanyagtartalom miatt összegyűjtik, s messzire szállítják ezeket a magvakat, melyek aztán az új élőhelyen . A Datura nemzetség kétségkívül leglátványosabb fajai a Közép- és Dél-Amerikára korlátozódó fatermetű alakok. Ezek termése – a többi maszlagfélével ellentétben – nem tok, hanem bogyó. Virágaik rendkívül látványosak, trombita alakúak, elérhetik a 25–30 cm-es hosszúságot is – éppen ezért alkalmasak dísznövénynek. A indiánok már régóta termesztik is őket, mert bódító hatású anyagokat adnak. A maszlagok anyagai mérgek, , a központi idegrendszerre ható anyagok, élvezetük transzszerű állapotot idéz elő. Főképp a bennszülött-törzsek orvos-varázslói használták előszeretettel ezeket a növényeket. A hazánkban is élő csattanó maszlag levele pl. a népi gyógyászatban az asztma ellenszere. Ma ezekből a fajokból nyerik szkopolamin nevű alkaloidot, továbbá a hioszciamint és atropint is, amelyek különféle gyógyszerkészítmények hatóanyagai. A mérsékelt égövben éppen ezért termesztik a csattanó maszlagot, míg a szubtrópusokon a hatalmas virágú, igen látványos D. innoxiát. (hu)
- A maszlag (Datura) a burgonyavirágúak rendjének (Solanales), a burgonyafélék családjának (Solanaceae) egy nemzetsége. Magyarországon egyetlen vadon élő – de nem őshonos – faja a csattanó maszlag (Datura stramonium), mely főleg a kapáskultúrákban, kissé jobb talajokon gyorsan megjelenik és elszaporodik. Európába csak a 16. század folyamán került. A maszlagok főképp a bennük lévő kémiai anyagokról nevezetesek. Több földrész népi gyógyászatában – egymástól függetlenül – is igen jelentősek voltak ezek a növények. A Datura-fajok elterjedése igen érdekes. Pl. a Dél-Ázsiában honos, elterjedt és termesztett D. metel legközelebbi rokona Amerika trópusi–szubtrópusi területein honos, míg egy másik közeli rokon faj – nevezetesen a D. leichhardtii – Ausztráliában él. Ugyancsak ebbe a szekcióba tartozik D. ferox, mely azonban Kína hűvösebb, mérsékelt övi területein él. A csattanó maszlagot az eddig fajoktól eltérően egy másik szekcióba osztják be, melyektől pl. a termés felnyílásának módja különíti el. Míg a csattanó maszlag és rokon fajainak termése négy kopáccsal nyílik fel, addig a fentebb említett maszlagfajok termése kis szövetdarabokra hullik szét, mert az érés folyamán a sejtek közötti összeköttetés fellazul, s laza, habszerű szövetté alakulnak. A magok terjesztését sok esetben hangyák végzik ebben a nemzetségben. Ugyanis a magok egyszerűen csak a földre potyognak a termés felnyílása után. Azonban rajtuk egy szövetduzzanatot, ún. karankulát (carancula) találunk, mely magas tápanyagtartalmú sejtekből áll. A hangyák éppen a tápanyagtartalom miatt összegyűjtik, s messzire szállítják ezeket a magvakat, melyek aztán az új élőhelyen . A Datura nemzetség kétségkívül leglátványosabb fajai a Közép- és Dél-Amerikára korlátozódó fatermetű alakok. Ezek termése – a többi maszlagfélével ellentétben – nem tok, hanem bogyó. Virágaik rendkívül látványosak, trombita alakúak, elérhetik a 25–30 cm-es hosszúságot is – éppen ezért alkalmasak dísznövénynek. A indiánok már régóta termesztik is őket, mert bódító hatású anyagokat adnak. A maszlagok anyagai mérgek, , a központi idegrendszerre ható anyagok, élvezetük transzszerű állapotot idéz elő. Főképp a bennszülött-törzsek orvos-varázslói használták előszeretettel ezeket a növényeket. A hazánkban is élő csattanó maszlag levele pl. a népi gyógyászatban az asztma ellenszere. Ma ezekből a fajokból nyerik a szkopolamin nevű alkaloidot, továbbá a hioszciamint és atropint is, amelyek különféle gyógyszerkészítmények hatóanyagai. A mérsékelt égövben éppen ezért termesztik a csattanó maszlagot, míg a szubtrópusokon a hatalmas virágú, igen látványos D. innoxiát. (hu)
- <api batchcomplete="">A maszlag (Datura) a burgonyavirágྪk rendjének (Solanales), a burgonyafélék csalฝjának (Solanaceae) egy nemzetsége. Magyarországon egyetlen vadon élő – de nem őshonos – faja a csattanó maszlag (Datura stramonium), mely főleg a kapáskultúrákban, kissé jobb talajokon gyorsan megjelenik és elszaporodik. Európ csak a 16. század folyamán került. A maszlagok főképp a bennük lévő kémiai anyagokról nevezetesek. T földrész népi gyógyászatn – egymástól függetlenül – is igen jelentősek voltak ezek a növények.A Datura-fajok elterjedése igen érdekes. Pl. a Dél-Ázsin honos, elterjedt és termesztett D. metel legközelebbi rokona Amerika trópusi–szubtrópusi területein honos, míg egy másik közeli rokon faj – nevezetesen a D. leichhardtii – Ausztrálin él. Ugyancsak ebbe a szekci tartozik D. ferox, mely azonban Kína hűvösebb, mérsékelt övi területein él. A csattanó maszlagot az eddig fajoktól eltérᔞn egy másik szekci osztják be, melyektől pl. a termés felnyílásának m༽ja különíti el. Míg a csattanó maszlag és rokon fajainak termése négy kopsal nyílik fel, addig a fentebb említett maszlagfajok termése kis szövetdarabokra hullik szét, mert az érés folyamán a sejtek közötti összeköttetés fellazul, s laza, habszerű szövetté alakulnak.A magok terjesztését sok esetben hangyák végzik ebben a nemzetségben. Ugyanis a magok egyszern csak a földre potyognak a termés felnyílása után. Azonban rajtuk egy szövetduzzanatot, ún. karankulát (carancula) találunk, mely magas tápanyagtartalmú sejtekből áll. A hangyák éppen a tápanyagtartalom miatt összegyűjtik, s messzire szállítják ezeket a magvakat, melyek aztán az új élőhelyen kicsíráznak.A Datura nemzetség kétségkívül leglátványosabb fajai a Közép- és Dél-Amerikára korlátoz༽ó fatermetű alakok. Ezek termése – a ti maszlagfélével ellentétben – nem tok, hanem bogyó. Virágaik rendkívül látványosak, trombita alakྪk, elérhetik a 25 cm-es hosszúságot is – éppen ezért alkalmasak dísznövénynek. A indiánok már régóta termesztik is őket, mert b༽ító hatású anyagokat adnak.A maszlagok anyagai mérgek, hallucinogének, a központi idegrendszerre ható anyagok, élvezetük transzszerű állapotot idéz elő. Főképp a bennszülött-törzsek orvos-varázslói használták előszeretettel ezeket a növényeket. A hazánkban is élő csattanó maszlag levele pl. a népi gyógyászatban az asztma ellenszere. Ma ezekből a fajokból nyerik a szkopolamin nevű alkaloidot, tová a hioszciamint és atropint is, amelyek különféle gyógyszerkészítmények hat༺nyagai. A mérsékelt égövben éppen ezért termesztik a csattanó maszlagot, míg a szubtrópusokon a hatalmas virágú, igen látványos D. innoxiát. (hu)
- <api batchcomplete="">A maszlag (Datura) a burgonyavirágúak rendjének (Solanales), a burgonyafélék családjának (Solanaceae) egy nemzetsége. Magyarországon egyetlen vadon élő – de nem őshonos – faja a csattanó maszlag (Datura stramonium), mely főleg a kapáskultúrákban, kissé jobb talajokon gyorsan megjelenik és elszaporodik. Európába csak a 16. század folyamán került. A maszlagok főképp a bennük lévő kémiai anyagokról nevezetesek. Több földrész népi gyógyászatában – egymástól függetlenül – is igen jelentősek voltak ezek a növények.A Datura-fajok elterjedése igen érdekes. Pl. a Dél-Ázsiában honos, elterjedt és termesztett D. metel legközelebbi rokona Amerika trópusi–szubtrópusi területein honos, míg egy másik közeli rokon faj – nevezetesen a D. leichhardtii – Ausztráliában él. Ugyancsak ebbe a szekcióba tartozik D. ferox, mely azonban Kína hűvösebb, mérsékelt övi területein él. A csattanó maszlagot az eddig fajoktól eltérően egy másik szekcióba osztják be, melyektől pl. a termés felnyílásának módja különíti el. Míg a csattanó maszlag és rokon fajainak termése négy kopáccsal nyílik fel, addig a fentebb említett maszlagfajok termése kis szövetdarabokra hullik szét, mert az érés folyamán a sejtek közötti összeköttetés fellazul, s laza, habszerű szövetté alakulnak.A magok terjesztését sok esetben hangyák végzik ebben a nemzetségben. Ugyanis a magok egyszerűen csak a földre potyognak a termés felnyílása után. Azonban rajtuk egy szövetduzzanatot, ún. karankulát (carancula) találunk, mely magas tápanyagtartalmú sejtekből áll. A hangyák éppen a tápanyagtartalom miatt összegyűjtik, s messzire szállítják ezeket a magvakat, melyek aztán az új élőhelyen kicsíráznak.A Datura nemzetség kétségkívül leglátványosabb fajai a Közép- és Dél-Amerikára korlátozódó fatermetű alakok. Ezek termése – a többi maszlagfélével ellentétben – nem tok, hanem bogyó. Virágaik rendkívül látványosak, trombita alakúak, elérhetik a 25–30 cm-es hosszúságot is – éppen ezért alkalmasak dísznövénynek. A indiánok már régóta termesztik is őket, mert bódító hatású anyagokat adnak.A maszlagok anyagai mérgek, hallucinogének, a központi idegrendszerre ható anyagok, élvezetük transzszerű állapotot idéz elő. Főképp a bennszülött-törzsek orvos-varázslói használták előszeretettel ezeket a növényeket. A hazánkban is élő csattanó maszlag levele pl. a népi gyógyászatban az asztma ellenszere. Ma ezekből a fajokból nyerik a szkopolamin nevű alkaloidot, továbbá a hioszciamint és atropint is, amelyek különféle gyógyszerkészítmények hatóanyagai. A mérsékelt égövben éppen ezért termesztik a csattanó maszlagot, míg a szubtrópusokon a hatalmas virágú, igen látványos D. innoxiát. (hu)
|
