| dbo:abstract
|
- A kriptográfiában a McEliece-féle titkosító rendszer, egy aszimmetrikus titkosító algoritmus, melyet , amerikai matematikus fejlesztett ki 1978-ban. Ez volt az első olyan algoritmus, ahol a titkosítási folyamatban véletlen-számokat használtak.Az algoritmus soha nem keltett különös figyelmet a titkosítással foglalkozó közösségben, de ez a módszer “jelölt” lehet a ‘’ módszerek között, mivel immunis támadásokra, a Shor-algoritmust felhasználva, és – még általánosabban – mellékosztály állapotokat használ Fourier mintavétellel. Egy közelmúltban nyilvánosságra került tanulmány szerint a kvantumszámítógépek alkalmazásakor a titkosító kulcsok mérete megnégyszereződik.Az algoritmus az ). elméleten alapul. A magán kulcs leírására egy hibajavító kódot választottak, mely elég hatékony dekódolási algoritmusként ismert, és képes a hibákat kijavítani. Az eredeti algoritmus a bináris használja; ezeket könnyű dekódolni a Patterson-féle algoritmus miatt.A nyilvános kulcs a magán kulcsból származtatható azzal, hogy elrejtik a kódot, mint általános lineáris kód. Ezért generátor mátrix permutálásával, két véletlenszerűen kiválasztott invertált és mátrix-szal. Számos titkosító rendszer létezik, különféle kódokkal. A legtöbb nem biztonságos; strukturális dekódolással könnyen feltörhető. A McEliece, a Goppa kóddal ellenáll a kriptoanalízisnek.A következőkben ismertetjük a támadást és annak kivédését. A McEliece-féle titkosító rendszernek van néhány előnye, például az RSA-hoz képest.A titkosítás és a titkosítás feloldása gyorsabb, és a kulcs méretének növelésekor a biztonság még gyorsabban nő. Sokáig azt gondolták, hogy a McEliece-féle titkosító rendszer nem használható digitális aláírásra. Azonban a sémára épülő aláírás megvalósítható, mely a McEliece duális változata. A McEliece-féle titkosító rendszer fő hátránya az, hogy a nyilvános és a magán kulcsok is nagy mátrixok. A nyilvános kulcs 512 kilobit hosszú. Ez azért van így, mert a gyakorlatban ritkán használják. Van egy kivétel, a Freenet-féle entrópia alkalmazás. (hu)
- A kriptográfiában a McEliece-féle titkosító rendszer, egy aszimmetrikus titkosító algoritmus, melyet , amerikai matematikus fejlesztett ki 1978-ban. Ez volt az első olyan algoritmus, ahol a titkosítási folyamatban véletlen-számokat használtak.Az algoritmus soha nem keltett különös figyelmet a titkosítással foglalkozó közösségben, de ez a módszer “jelölt” lehet a ‘’ módszerek között, mivel immunis támadásokra, a Shor-algoritmust felhasználva, és – még általánosabban – mellékosztály állapotokat használ Fourier mintavétellel. Egy közelmúltban nyilvánosságra került tanulmány szerint a kvantumszámítógépek alkalmazásakor a titkosító kulcsok mérete megnégyszereződik.Az algoritmus az ). elméleten alapul. A magán kulcs leírására egy hibajavító kódot választottak, mely elég hatékony dekódolási algoritmusként ismert, és képes a hibákat kijavítani. Az eredeti algoritmus a bináris használja; ezeket könnyű dekódolni a Patterson-féle algoritmus miatt.A nyilvános kulcs a magán kulcsból származtatható azzal, hogy elrejtik a kódot, mint általános lineáris kód. Ezért generátor mátrix permutálásával, két véletlenszerűen kiválasztott invertált és mátrix-szal. Számos titkosító rendszer létezik, különféle kódokkal. A legtöbb nem biztonságos; strukturális dekódolással könnyen feltörhető. A McEliece, a Goppa kóddal ellenáll a kriptoanalízisnek.A következőkben ismertetjük a támadást és annak kivédését. A McEliece-féle titkosító rendszernek van néhány előnye, például az RSA-hoz képest.A titkosítás és a titkosítás feloldása gyorsabb, és a kulcs méretének növelésekor a biztonság még gyorsabban nő. Sokáig azt gondolták, hogy a McEliece-féle titkosító rendszer nem használható digitális aláírásra. Azonban a sémára épülő aláírás megvalósítható, mely a McEliece duális változata. A McEliece-féle titkosító rendszer fő hátránya az, hogy a nyilvános és a magán kulcsok is nagy mátrixok. A nyilvános kulcs 512 kilobit hosszú. Ez azért van így, mert a gyakorlatban ritkán használják. Van egy kivétel, a Freenet-féle entrópia alkalmazás. (hu)
|
