| dbo:abstract
|
- Meir ben Báruk (héberül: מאיר בן ברוך מרוטנבורג), vagy Rothenburgi Meir (Worms, 1215/1220 körül – Wasserburg am Inn, 1293. május 2.) középkori zsidó hittudós, aki a Német-római Birodalom területén működött. Valószínűleg Worms városában született. Mestere volt. Tanulmányai elvégzése után ő maga is tanítani kezdett több német városban, így , Konstanzban, Wormsban, és Mainzban. Később el akarta hagyni a Császárság területét, azonban egy lombardiai városban felismerte őt egy zsidó hitehagyott, és elárulta I. Rudolf német királynak. Rudolf 1286-ban fogságba vetette Meirt, hogy szabadon engedése ürügyén megsarcolhassa a zsidó hitközségeket. A hittudós azonban maga tiltakozott kiváltása ellen, hogy az eset nehogy később ürügyül szolgáljon hasonló tettekre. Meir a börtönben hunyt el 1293-ban, és csak 1307-ben helyezték rendes körülmények közt nyugalomra testét, amikor drága pénzen mégis csak megvásárolta az engedélyt. Meirt a zsidó irodalom történetében „Máór” ('a Világító') névvel tartják számon (ez egyben szójáték is a nevével), mert bámulatosan termékeny életművével, és az európai zsidóság egészre ható tekintélyével mintegy beragyogta korát. Tószafótja kiterjed a 12 , néhányhoz külön novellákat is írt. Kommentárt írt a Misna Tohorót című részéhez, és a Talmudnak két széderjéhez. Összefoglalásokat készített a egyes tárgyköreiről, így például a benedikciókról, a gyásztörvényekről, a templomi szokásokról, a házassági törvényekről, a stb. Responzumai is fennmaradtak, amelyek tartalmazzák a régi zsidó hittudósok fejtegetéseit is, és jellemzőjük a szabatos nyelv, illetve a világos előadás, valamint a német zsidó tudósokra kevéssé jellemző helyes, tiszta stílus. Meir vallásos költeményei ugyancsak jelentősek, ezek egyike – az 1242. évi talmudégetésre írt elégia – később a zsidó liturgia részévé vált. Több tanítványa (hu)
- Meir ben Báruk (héberül: מאיר בן ברוך מרוטנבורג), vagy Rothenburgi Meir (Worms, 1215/1220 körül – Wasserburg am Inn, 1293. május 2.) középkori zsidó hittudós, aki a Német-római Birodalom területén működött. Valószínűleg Worms városában született. Mestere volt. Tanulmányai elvégzése után ő maga is tanítani kezdett több német városban, így , Konstanzban, Wormsban, és Mainzban. Később el akarta hagyni a Császárság területét, azonban egy lombardiai városban felismerte őt egy zsidó hitehagyott, és elárulta I. Rudolf német királynak. Rudolf 1286-ban fogságba vetette Meirt, hogy szabadon engedése ürügyén megsarcolhassa a zsidó hitközségeket. A hittudós azonban maga tiltakozott kiváltása ellen, hogy az eset nehogy később ürügyül szolgáljon hasonló tettekre. Meir a börtönben hunyt el 1293-ban, és csak 1307-ben helyezték rendes körülmények közt nyugalomra testét, amikor drága pénzen mégis csak megvásárolta az engedélyt. Meirt a zsidó irodalom történetében „Máór” ('a Világító') névvel tartják számon (ez egyben szójáték is a nevével), mert bámulatosan termékeny életművével, és az európai zsidóság egészre ható tekintélyével mintegy beragyogta korát. Tószafótja kiterjed a 12 , néhányhoz külön novellákat is írt. Kommentárt írt a Misna Tohorót című részéhez, és a Talmudnak két széderjéhez. Összefoglalásokat készített a egyes tárgyköreiről, így például a benedikciókról, a gyásztörvényekről, a templomi szokásokról, a házassági törvényekről, a stb. Responzumai is fennmaradtak, amelyek tartalmazzák a régi zsidó hittudósok fejtegetéseit is, és jellemzőjük a szabatos nyelv, illetve a világos előadás, valamint a német zsidó tudósokra kevéssé jellemző helyes, tiszta stílus. Meir vallásos költeményei ugyancsak jelentősek, ezek egyike – az 1242. évi talmudégetésre írt elégia – később a zsidó liturgia részévé vált. Több tanítványa (hu)
|
