| dbo:abstract
|
- Mimnermosz (ógörögül: Μίμνερμος), latinosan Mimnermus (működött Kr. e. 670–Kr. e. 600 körül) ókori görög elégiaköltő, a panaszdal első valódi képviselője. A kis-ázsiai ión Szmürnából vagy származott. Költeményeiben a férfias bátorság, hősi elszántság korabeli eszményei helyett az érzelmesség, a szerelmi gyönyörök utáni szenvedélyes vágy visszhangzik a elégiáiban. A szerelmi elégiát, amely később az alexandriai kor kedvelt műfajává vált és a római elégia alaphangját adta meg, tulajdonképpen Mimnermosz alkotta meg. Propertius és Horatius már az ókorban rámutatott erre. Mimnermosz műveiben egy Nannó nevű fuvolásnőt emleget szerelme tárgyaként. Valószínű, hogy idősebb korában támadt szenvedélye, mert az ifjúság virágának korai hervadását siratja és az aggkor keserű voltát mutatja be. Nem lehet biztosan tudni, hogy szerelme költött alak-e vagy valóságos ember volt. Jellemző ugyanakkor, hogy a homéroszi költői nyelv legdallamosabb fordulatait találjuk meg Mimnermoszsnál. A 2-ik elegiában még a költői képet is átveszi Homérosztólː az emberi élet, mint a fa levele, hervadó. Feltételezhető, hogy Mimnermosz fiatalabb korában írhatott harcias elégiát is, mert a csekély számú Mimnermosz-töredék harcias hangúakat is tartalmaz. Sztrabón (14, 643) fuvolásként és elégia-költőként említi. Plutarkhosz (de mus. 8) egy kradiasz nevű nomosz-dalról ír, amelyet szerint Mimnermosz adta elő fuvolán. Ugyanis – Plutarkhosz szerint – kezdetben az elégiák költői egyben fuvolások is voltak. Úgy tűnik tehát, hogy az elégia dallamát is Mimnermosz alkotta volna meg. (hu)
- <api batchcomplete="">Mimnermosz (ógörögül: Μίμνερμος), latinosan Mimnermus (műkött Kr. e. 670–Kr. e. 600 körül) ókori görög elégiaköltő, a panaszdal első val༽i képviselője.A kis-ázsiai ión Szmürnปól vagy Kolophónból származott. Költeményeiben a férfias bátorság, hősi elszántság korabeli eszményei helyett az érzelmesség, a szerelmi gyönyörök utáni szenvedélyes vágy visszhangzik a elégiáiban. A szerelmi elégiát, amely kés az alexandriai kor kedvelt m𗇺jává vált és a római elégia alaphangját adta meg, tulajdonképpen Mimnermosz alkotta meg. Propertius és Horatius már az ókorban rámutatott erre. Mimnermosz műveiben egy Nannó nevű fuvolásnőt emleget szerelme tárgyaként. Valószínű, hogy idősebb korn támadt szenvedélye, mert az ifjúság virágának korai hervadását siratja és az aggkor keserű voltát mutatja be. Nem lehet biztosan tudni, hogy szerelme költött alak-e vagy valóságos ember volt. Jellemző ugyanakkor, hogy a homéroszi költői nyelv legdallamosabb fordulatait találjuk meg Mimnermoszsnál. A 2-ik elegin még a költői képet is átveszi Homérosztólː az emberi élet, mint a fa levele, hervadó. Feltételezhető, hogy Mimnermosz fiatalabb korn írhatott harcias elégiát is, mert a csekély számú Mimnermosz-töredék harcias hangྪkat is tartalmaz. Sztrabón (14, 643) fuvolásként és elégia-költőként említi. Plutarkhosz (de mus. 8) egy kradiasz nevű nomosz-dalról ír, amelyet Hipponax szerint Mimnermosz adta elő fuvolán. Ugyanis – Plutarkhosz szerint – kezdetben az elégiák költői egyben fuvolások is voltak. Úgy tűnik tehát, hogy az elégia dallamát is Mimnermosz alkotta volna meg. (hu)
- <api batchcomplete="">Mimnermosz (ógörögül: Μίμνερμος), latinosan Mimnermus (működött Kr. e. 670–Kr. e. 600 körül) ókori görög elégiaköltő, a panaszdal első valódi képviselője.A kis-ázsiai ión Szmürnából vagy Kolophónból származott. Költeményeiben a férfias bátorság, hősi elszántság korabeli eszményei helyett az érzelmesség, a szerelmi gyönyörök utáni szenvedélyes vágy visszhangzik a elégiáiban. A szerelmi elégiát, amely később az alexandriai kor kedvelt műfajává vált és a római elégia alaphangját adta meg, tulajdonképpen Mimnermosz alkotta meg. Propertius és Horatius már az ókorban rámutatott erre. Mimnermosz műveiben egy Nannó nevű fuvolásnőt emleget szerelme tárgyaként. Valószínű, hogy idősebb korában támadt szenvedélye, mert az ifjúság virágának korai hervadását siratja és az aggkor keserű voltát mutatja be. Nem lehet biztosan tudni, hogy szerelme költött alak-e vagy valóságos ember volt. Jellemző ugyanakkor, hogy a homéroszi költői nyelv legdallamosabb fordulatait találjuk meg Mimnermoszsnál. A 2-ik elegiában még a költői képet is átveszi Homérosztólː az emberi élet, mint a fa levele, hervadó. Feltételezhető, hogy Mimnermosz fiatalabb korában írhatott harcias elégiát is, mert a csekély számú Mimnermosz-töredék harcias hangúakat is tartalmaz. Sztrabón (14, 643) fuvolásként és elégia-költőként említi. Plutarkhosz (de mus. 8) egy kradiasz nevű nomosz-dalról ír, amelyet Hipponax szerint Mimnermosz adta elő fuvolán. Ugyanis – Plutarkhosz szerint – kezdetben az elégiák költői egyben fuvolások is voltak. Úgy tűnik tehát, hogy az elégia dallamát is Mimnermosz alkotta volna meg. (hu)
- Mimnermosz (ógörögül: Μίμνερμος), latinosan Mimnermus (működött Kr. e. 670–Kr. e. 600 körül) ókori görög elégiaköltő, a panaszdal első valódi képviselője. A kis-ázsiai ión Szmürnából vagy származott. Költeményeiben a férfias bátorság, hősi elszántság korabeli eszményei helyett az érzelmesség, a szerelmi gyönyörök utáni szenvedélyes vágy visszhangzik a elégiáiban. A szerelmi elégiát, amely később az alexandriai kor kedvelt műfajává vált és a római elégia alaphangját adta meg, tulajdonképpen Mimnermosz alkotta meg. Propertius és Horatius már az ókorban rámutatott erre. Mimnermosz műveiben egy Nannó nevű fuvolásnőt emleget szerelme tárgyaként. Valószínű, hogy idősebb korában támadt szenvedélye, mert az ifjúság virágának korai hervadását siratja és az aggkor keserű voltát mutatja be. Nem lehet biztosan tudni, hogy szerelme költött alak-e vagy valóságos ember volt. Jellemző ugyanakkor, hogy a homéroszi költői nyelv legdallamosabb fordulatait találjuk meg Mimnermoszsnál. A 2-ik elegiában még a költői képet is átveszi Homérosztólː az emberi élet, mint a fa levele, hervadó. Feltételezhető, hogy Mimnermosz fiatalabb korában írhatott harcias elégiát is, mert a csekély számú Mimnermosz-töredék harcias hangúakat is tartalmaz. Sztrabón (14, 643) fuvolásként és elégia-költőként említi. Plutarkhosz (de mus. 8) egy kradiasz nevű nomosz-dalról ír, amelyet szerint Mimnermosz adta elő fuvolán. Ugyanis – Plutarkhosz szerint – kezdetben az elégiák költői egyben fuvolások is voltak. Úgy tűnik tehát, hogy az elégia dallamát is Mimnermosz alkotta volna meg. (hu)
- <api batchcomplete="">Mimnermosz (ógörögül: Μίμνερμος), latinosan Mimnermus (műkött Kr. e. 670–Kr. e. 600 körül) ókori görög elégiaköltő, a panaszdal első val༽i képviselője.A kis-ázsiai ión Szmürnปól vagy Kolophónból származott. Költeményeiben a férfias bátorság, hősi elszántság korabeli eszményei helyett az érzelmesség, a szerelmi gyönyörök utáni szenvedélyes vágy visszhangzik a elégiáiban. A szerelmi elégiát, amely kés az alexandriai kor kedvelt m𗇺jává vált és a római elégia alaphangját adta meg, tulajdonképpen Mimnermosz alkotta meg. Propertius és Horatius már az ókorban rámutatott erre. Mimnermosz műveiben egy Nannó nevű fuvolásnőt emleget szerelme tárgyaként. Valószínű, hogy idősebb korn támadt szenvedélye, mert az ifjúság virágának korai hervadását siratja és az aggkor keserű voltát mutatja be. Nem lehet biztosan tudni, hogy szerelme költött alak-e vagy valóságos ember volt. Jellemző ugyanakkor, hogy a homéroszi költői nyelv legdallamosabb fordulatait találjuk meg Mimnermoszsnál. A 2-ik elegin még a költői képet is átveszi Homérosztólː az emberi élet, mint a fa levele, hervadó. Feltételezhető, hogy Mimnermosz fiatalabb korn írhatott harcias elégiát is, mert a csekély számú Mimnermosz-töredék harcias hangྪkat is tartalmaz. Sztrabón (14, 643) fuvolásként és elégia-költőként említi. Plutarkhosz (de mus. 8) egy kradiasz nevű nomosz-dalról ír, amelyet Hipponax szerint Mimnermosz adta elő fuvolán. Ugyanis – Plutarkhosz szerint – kezdetben az elégiák költői egyben fuvolások is voltak. Úgy tűnik tehát, hogy az elégia dallamát is Mimnermosz alkotta volna meg. (hu)
- <api batchcomplete="">Mimnermosz (ógörögül: Μίμνερμος), latinosan Mimnermus (működött Kr. e. 670–Kr. e. 600 körül) ókori görög elégiaköltő, a panaszdal első valódi képviselője.A kis-ázsiai ión Szmürnából vagy Kolophónból származott. Költeményeiben a férfias bátorság, hősi elszántság korabeli eszményei helyett az érzelmesség, a szerelmi gyönyörök utáni szenvedélyes vágy visszhangzik a elégiáiban. A szerelmi elégiát, amely később az alexandriai kor kedvelt műfajává vált és a római elégia alaphangját adta meg, tulajdonképpen Mimnermosz alkotta meg. Propertius és Horatius már az ókorban rámutatott erre. Mimnermosz műveiben egy Nannó nevű fuvolásnőt emleget szerelme tárgyaként. Valószínű, hogy idősebb korában támadt szenvedélye, mert az ifjúság virágának korai hervadását siratja és az aggkor keserű voltát mutatja be. Nem lehet biztosan tudni, hogy szerelme költött alak-e vagy valóságos ember volt. Jellemző ugyanakkor, hogy a homéroszi költői nyelv legdallamosabb fordulatait találjuk meg Mimnermoszsnál. A 2-ik elegiában még a költői képet is átveszi Homérosztólː az emberi élet, mint a fa levele, hervadó. Feltételezhető, hogy Mimnermosz fiatalabb korában írhatott harcias elégiát is, mert a csekély számú Mimnermosz-töredék harcias hangúakat is tartalmaz. Sztrabón (14, 643) fuvolásként és elégia-költőként említi. Plutarkhosz (de mus. 8) egy kradiasz nevű nomosz-dalról ír, amelyet Hipponax szerint Mimnermosz adta elő fuvolán. Ugyanis – Plutarkhosz szerint – kezdetben az elégiák költői egyben fuvolások is voltak. Úgy tűnik tehát, hogy az elégia dallamát is Mimnermosz alkotta volna meg. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- Mimnermosz (ógörögül: Μίμνερμος), latinosan Mimnermus (működött Kr. e. 670–Kr. e. 600 körül) ókori görög elégiaköltő, a panaszdal első valódi képviselője. A kis-ázsiai ión Szmürnából vagy származott. Költeményeiben a férfias bátorság, hősi elszántság korabeli eszményei helyett az érzelmesség, a szerelmi gyönyörök utáni szenvedélyes vágy visszhangzik a elégiáiban. A szerelmi elégiát, amely később az alexandriai kor kedvelt műfajává vált és a római elégia alaphangját adta meg, tulajdonképpen Mimnermosz alkotta meg. Propertius és Horatius már az ókorban rámutatott erre. (hu)
- <api batchcomplete="">Mimnermosz (ógörögül: Μίμνερμος), latinosan Mimnermus (műkött Kr. e. 670–Kr. e. 600 körül) ókori görög elégiaköltő, a panaszdal első val༽i képviselője.A kis-ázsiai ión Szmürnปól vagy Kolophónból származott. Költeményeiben a férfias bátorság, hősi elszántság korabeli eszményei helyett az érzelmesség, a szerelmi gyönyörök utáni szenvedélyes vágy visszhangzik a elégiáiban. (hu)
- <api batchcomplete="">Mimnermosz (ógörögül: Μίμνερμος), latinosan Mimnermus (működött Kr. e. 670–Kr. e. 600 körül) ókori görög elégiaköltő, a panaszdal első valódi képviselője.A kis-ázsiai ión Szmürnából vagy Kolophónból származott. Költeményeiben a férfias bátorság, hősi elszántság korabeli eszményei helyett az érzelmesség, a szerelmi gyönyörök utáni szenvedélyes vágy visszhangzik a elégiáiban. (hu)
- Mimnermosz (ógörögül: Μίμνερμος), latinosan Mimnermus (működött Kr. e. 670–Kr. e. 600 körül) ókori görög elégiaköltő, a panaszdal első valódi képviselője. A kis-ázsiai ión Szmürnából vagy származott. Költeményeiben a férfias bátorság, hősi elszántság korabeli eszményei helyett az érzelmesség, a szerelmi gyönyörök utáni szenvedélyes vágy visszhangzik a elégiáiban. A szerelmi elégiát, amely később az alexandriai kor kedvelt műfajává vált és a római elégia alaphangját adta meg, tulajdonképpen Mimnermosz alkotta meg. Propertius és Horatius már az ókorban rámutatott erre. (hu)
- <api batchcomplete="">Mimnermosz (ógörögül: Μίμνερμος), latinosan Mimnermus (műkött Kr. e. 670–Kr. e. 600 körül) ókori görög elégiaköltő, a panaszdal első val༽i képviselője.A kis-ázsiai ión Szmürnปól vagy Kolophónból származott. Költeményeiben a férfias bátorság, hősi elszántság korabeli eszményei helyett az érzelmesség, a szerelmi gyönyörök utáni szenvedélyes vágy visszhangzik a elégiáiban. (hu)
- <api batchcomplete="">Mimnermosz (ógörögül: Μίμνερμος), latinosan Mimnermus (működött Kr. e. 670–Kr. e. 600 körül) ókori görög elégiaköltő, a panaszdal első valódi képviselője.A kis-ázsiai ión Szmürnából vagy Kolophónból származott. Költeményeiben a férfias bátorság, hősi elszántság korabeli eszményei helyett az érzelmesség, a szerelmi gyönyörök utáni szenvedélyes vágy visszhangzik a elégiáiban. (hu)
|
