| dbo:abstract
|
- A morganatikus házasság uralkodóházak, főnemesi családok férfi tagjainak olyan egyházilag érvényes házassága, amelynél a feleség és gyermekei nem részesülnek a férj kivételes jogaiban. A házasság mindazonáltal érvényesnek, az ebből született gyermekek törvényesnek számítottak. Kempelen Béla különbséget tesz a mésalliance házasság (magyarul: visszás-házasság) és a morganatikus házasság között: az elsőnél az egyik fél nem bír nemesi ranggal (például egy nemes egy polgár leánnyal házasodik), a másodiknál viszont mindkét fél nemesi származású, csak az egyik magasabb rangú, mint a másik. Kempelen szerint a méssaliance házasságnál a nem nemes feleség nemesi rangra emelkedik a házasságkötés után, és a gyermekei minden jogot örökölnek. Azonban a morganatikus házasságnál, amikor egy fejedelmi rangú fél feleségül vesz egy alacsonyabb rangú nőt, a feleség nem emelkedik a férj rangjára, és a leszármazottjai nem kapják meg a jogait és kiváltságait. Például Habsburg–Lotaringiai Ernő főherceg a magyar köznemes bessenyői és velikei Skublics Laurát (1826–1865) vette el morganatikus házasságban, és ezért az uralkodó megfosztotta rokonát a főhercegi címtől és más egyéb kiváltságaitól; a király a „báró Wallburg” címet és új vezetéknevet adományozott a volt Habsburg-Lotaringiai főhercegnek. A visszás-házasságra (mésalliance) példa Deák Ferencnek, a „haza bölcsének” a nagybátyja, kehidai Deák József (1764–1831) táblabíró, főhadnagy, királyi testőr, aki az otthonában szolgáló szobalányt, István Katalint (1780–1850) vette el; közös gyermekeik és leszármazottjaik továbbra is a kehidai Deák család teljes jogú és törvényes képviselői voltak. Kempelen azt is magyarázza, hogy méssaliance-ot akkor is követhetnek el a felek, ha mindketten a nemesi rendhez tartoznak. Például ha egy nemrég nemesített és főnemesi címmel adományozott családból származó hölgy házasságot köt egy ősrégi köznemes férfival, nem a főnemes nő követett el méssaliance-ot, hanem a férfi, mivel a nemrég főnemesi rangra emelt család nem rendelkezik az ősi próbához megkívánt számú ősökkel. (hu)
- A morganatikus házasság uralkodóházak, főnemesi családok férfi tagjainak olyan egyházilag érvényes házassága, amelynél a feleség és gyermekei nem részesülnek a férj kivételes jogaiban. A házasság mindazonáltal érvényesnek, az ebből született gyermekek törvényesnek számítottak. Kempelen Béla különbséget tesz a mésalliance házasság (magyarul: visszás-házasság) és a morganatikus házasság között: az elsőnél az egyik fél nem bír nemesi ranggal (például egy nemes egy polgár leánnyal házasodik), a másodiknál viszont mindkét fél nemesi származású, csak az egyik magasabb rangú, mint a másik. Kempelen szerint a méssaliance házasságnál a nem nemes feleség nemesi rangra emelkedik a házasságkötés után, és a gyermekei minden jogot örökölnek. Azonban a morganatikus házasságnál, amikor egy fejedelmi rangú fél feleségül vesz egy alacsonyabb rangú nőt, a feleség nem emelkedik a férj rangjára, és a leszármazottjai nem kapják meg a jogait és kiváltságait. Például Habsburg–Lotaringiai Ernő főherceg a magyar köznemes bessenyői és velikei Skublics Laurát (1826–1865) vette el morganatikus házasságban, és ezért az uralkodó megfosztotta rokonát a főhercegi címtől és más egyéb kiváltságaitól; a király a „báró Wallburg” címet és új vezetéknevet adományozott a volt Habsburg-Lotaringiai főhercegnek. A visszás-házasságra (mésalliance) példa Deák Ferencnek, a „haza bölcsének” a nagybátyja, kehidai Deák József (1764–1831) táblabíró, főhadnagy, királyi testőr, aki az otthonában szolgáló szobalányt, István Katalint (1780–1850) vette el; közös gyermekeik és leszármazottjaik továbbra is a kehidai Deák család teljes jogú és törvényes képviselői voltak. Kempelen azt is magyarázza, hogy méssaliance-ot akkor is követhetnek el a felek, ha mindketten a nemesi rendhez tartoznak. Például ha egy nemrég nemesített és főnemesi címmel adományozott családból származó hölgy házasságot köt egy ősrégi köznemes férfival, nem a főnemes nő követett el méssaliance-ot, hanem a férfi, mivel a nemrég főnemesi rangra emelt család nem rendelkezik az ősi próbához megkívánt számú ősökkel. (hu)
|
