| dbo:abstract
|
- A munkaerő mint közgazdasági fogalom a termelési tényezők egyike. (Mint munkaviszony alanyát, munkavállalónak nevezzük.) A munkaerő magába foglal minden olyan emberi képességet, amely a javak előállításában, feldolgozásában felhasználható. Egyes közgazdászok csak a képzés nélkül elsajátítható, elsősorban fizikai jellegű munkára való képességet értik alatta, a fennmaradó részt pedig szellemi tőke néven, önálló kategóriaként kezelik. A munkaerő különleges termelési tényező, mert
* nem választható el az azt birtokló embertől;
* bármely termelési folyamatban szükség van rá, nélküle más termelési tényezők nem képesek semmit sem előállítani. Az emberi társadalmakra az ókor kezdete óta jellemző, hogy a társadalom legnagyobb része nem rendelkezik a munkaerején kívül más termelési tényezőkkel: tőkével, illetve földdel – azokat csupán egy szűk réteg birtokolja. Nekik viszont szükségük van a munkaerőre a termeléshez. Az ókorban ezt a problémát egyszerű és embertelen módon oldották meg: a tőke- és földbirtokosok a tulajdonukban lévő rabszolgák munkaerejét használták fel. A középkori, feudális társadalmakban a földbirtokos osztály nem maga folytatta a termelést, csak a földet biztosította hozzá, a termelők (jobbágyok) által szerzett haszonból pedig „kivette a részét”. A tőkés vagy kapitalista gazdasági rendszerben a tőkét birtokló személyek, a tőkések meghatározott időre és feltételekkel bérbe veszik a munkaerőt annak tulajdonosaitól. Ilyen módon a munkaerőnek kereslete és kínálata: piaca alakul ki, ahol az ára – a munkabér – is meghatározódik. (hu)
- A munkaerő mint közgazdasági fogalom a termelési tényezők egyike. (Mint munkaviszony alanyát, munkavállalónak nevezzük.) A munkaerő magába foglal minden olyan emberi képességet, amely a javak előállításában, feldolgozásában felhasználható. Egyes közgazdászok csak a képzés nélkül elsajátítható, elsősorban fizikai jellegű munkára való képességet értik alatta, a fennmaradó részt pedig szellemi tőke néven, önálló kategóriaként kezelik. A munkaerő különleges termelési tényező, mert
* nem választható el az azt birtokló embertől;
* bármely termelési folyamatban szükség van rá, nélküle más termelési tényezők nem képesek semmit sem előállítani. Az emberi társadalmakra az ókor kezdete óta jellemző, hogy a társadalom legnagyobb része nem rendelkezik a munkaerején kívül más termelési tényezőkkel: tőkével, illetve földdel – azokat csupán egy szűk réteg birtokolja. Nekik viszont szükségük van a munkaerőre a termeléshez. Az ókorban ezt a problémát egyszerű és embertelen módon oldották meg: a tőke- és földbirtokosok a tulajdonukban lévő rabszolgák munkaerejét használták fel. A középkori, feudális társadalmakban a földbirtokos osztály nem maga folytatta a termelést, csak a földet biztosította hozzá, a termelők (jobbágyok) által szerzett haszonból pedig „kivette a részét”. A tőkés vagy kapitalista gazdasági rendszerben a tőkét birtokló személyek, a tőkések meghatározott időre és feltételekkel bérbe veszik a munkaerőt annak tulajdonosaitól. Ilyen módon a munkaerőnek kereslete és kínálata: piaca alakul ki, ahol az ára – a munkabér – is meghatározódik. (hu)
|
