| dbo:abstract
|
- A napfáklya környezeténél világosabb terület a Nap fotoszférájában. Napfáklyákat már az első távcsöves megfigyelők is észleltek a 17. században, és azokat latinul faculának nevezték; az angol szakirodalom ma is ezt a nevet használja.A fáklyák alakja általában elnyúlt, füzérszerű. Nagyobb felbontású felvételeken apró fényes pontok, ún. fáklyapontok sokaságára bonthatók. Környezetüknél nagyobb fényességük az anyag magasabb hőmérsékletére vezethető vissza. Alacsonyabb naprajzi szélességeken napfáklyák csak az figyelhetők meg; a magas szélességeken látható ún. poláris fáklyák esetében ugyanakkor nem tisztázott, hogy az aktív vidékekhez hasonló kétpólusú mágneses területek-e. A fáklyák elsősorban a napkorong pereme közelében láthatók jól, itt a fáklyapontokban a hőmérséklet átlagosan 300 kelvinnel haladja meg a környező fotoszféra 5700 K-es hőmérsékletét. A napkorong közepe felé haladva a fáklyák kontrasztja csökken, és a korong közepén speciális szűrő nélkül gyakorlatilag nem láthatók. A mágneses mérések szerint a fáklyapontok ott találhatók, ahol a Nap felszínét vékony (mintegy MxWb fluxusú, néhány száz km átmérőjű) mágneses erővonalcsövek (fluxuscsövek) metszik át. A fáklyapontok tehát a napfoltok "kistestvérei", hiszen mindkét jelenség a fotoszféra erősen mágnesezett területén észlelhető, s az erővonalcső vastagságától függően látjuk őket a környezetnél sötétebbnek (kb. Mx fölötti mágneses fluxus esetén) ill. világosabbnak (ennél kisebb mágneses fluxusnál). (hu)
- A napfáklya környezeténél világosabb terület a Nap fotoszférájában. Napfáklyákat már az első távcsöves megfigyelők is észleltek a 17. században, és azokat latinul faculának nevezték; az angol szakirodalom ma is ezt a nevet használja.A fáklyák alakja általában elnyúlt, füzérszerű. Nagyobb felbontású felvételeken apró fényes pontok, ún. fáklyapontok sokaságára bonthatók. Környezetüknél nagyobb fényességük az anyag magasabb hőmérsékletére vezethető vissza. Alacsonyabb naprajzi szélességeken napfáklyák csak az figyelhetők meg; a magas szélességeken látható ún. poláris fáklyák esetében ugyanakkor nem tisztázott, hogy az aktív vidékekhez hasonló kétpólusú mágneses területek-e. A fáklyák elsősorban a napkorong pereme közelében láthatók jól, itt a fáklyapontokban a hőmérséklet átlagosan 300 kelvinnel haladja meg a környező fotoszféra 5700 K-es hőmérsékletét. A napkorong közepe felé haladva a fáklyák kontrasztja csökken, és a korong közepén speciális szűrő nélkül gyakorlatilag nem láthatók. A mágneses mérések szerint a fáklyapontok ott találhatók, ahol a Nap felszínét vékony (mintegy MxWb fluxusú, néhány száz km átmérőjű) mágneses erővonalcsövek (fluxuscsövek) metszik át. A fáklyapontok tehát a napfoltok "kistestvérei", hiszen mindkét jelenség a fotoszféra erősen mágnesezett területén észlelhető, s az erővonalcső vastagságától függően látjuk őket a környezetnél sötétebbnek (kb. Mx fölötti mágneses fluxus esetén) ill. világosabbnak (ennél kisebb mágneses fluxusnál). (hu)
|
