| dbo:abstract
|
- A Nemi tavi hajók avagy Caligula hajói alatt azon két luxushajót értjük, amelyet Caligula (37-41) építtetett és Néró bukásakor elsüllyesztették őket. Az egyik (71,3 × 20 m) Caligula császár és kísérete számára szolgált palotaként, a másikon (73 × 24 m) Diana-szentély kapott helyet. Mindkét hajó az ókori Róma műszaki ismereteibe engedett bepillantást, hiszen luxushajók lévén és a kor legnagyobb hajóiként felhasználták az ókori világ tudásának javát, többek között olyan általunk kevéssé ismert újításokat mint a csapágy (melyet addig Leonardo da Vinci találmányának hittek), szivattyú (görög), zárócsappal, hypocaustum (talajfűtés), , padlófűtés, vízmerítő, mozgótengelyű horgony, különleges módszerek (méreteinél fogva) és sok minden más. Egyesek azt is feltételezik, hogy a jó állapotban megmaradt szegeket eredetileg galvanizálhatták. A leletekről a környékbelieknek évszázadok óta tudomása volt, és már a reneszánsz óta próbálkoztak kiemelésükkel. A megmentésüknek nagy löketett adott a tó partján feltárt Diana kultuszhely, ill. a roncsok helyének pontos meghatározása. A modern feltárások 1927 és 1932 között folytak, Mussolini és a fasiszta rendszer támogatásával. A vízszint csökkentését is az ókori csatorna felhasználásával oldották meg. A jó állapotban megmaradt hajókat a tó partján felépített múzeumban helyezték el, azonban a második világháború végén a németek kivonulásukkor felgyújtották a páratlan leletegyüttest. Egyesek szerint a tragédiáért azonban a szövetségesek ágyútüze a felelős. (hu)
- A Nemi tavi hajók avagy Caligula hajói alatt azon két luxushajót értjük, amelyet Caligula (37-41) építtetett és Néró bukásakor elsüllyesztették őket. Az egyik (71,3 × 20 m) Caligula császár és kísérete számára szolgált palotaként, a másikon (73 × 24 m) Diana-szentély kapott helyet. Mindkét hajó az ókori Róma műszaki ismereteibe engedett bepillantást, hiszen luxushajók lévén és a kor legnagyobb hajóiként felhasználták az ókori világ tudásának javát, többek között olyan általunk kevéssé ismert újításokat mint a csapágy (melyet addig Leonardo da Vinci találmányának hittek), szivattyú (görög), zárócsappal, hypocaustum (talajfűtés), , padlófűtés, vízmerítő, mozgótengelyű horgony, különleges módszerek (méreteinél fogva) és sok minden más. Egyesek azt is feltételezik, hogy a jó állapotban megmaradt szegeket eredetileg galvanizálhatták. A leletekről a környékbelieknek évszázadok óta tudomása volt, és már a reneszánsz óta próbálkoztak kiemelésükkel. A megmentésüknek nagy löketett adott a tó partján feltárt Diana kultuszhely, ill. a roncsok helyének pontos meghatározása. A modern feltárások 1927 és 1932 között folytak, Mussolini és a fasiszta rendszer támogatásával. A vízszint csökkentését is az ókori csatorna felhasználásával oldották meg. A jó állapotban megmaradt hajókat a tó partján felépített múzeumban helyezték el, azonban a második világháború végén a németek kivonulásukkor felgyújtották a páratlan leletegyüttest. Egyesek szerint a tragédiáért azonban a szövetségesek ágyútüze a felelős. (hu)
|
