| dbo:abstract
|
- A nerviusok (latinosan Nervii) az egyik leghatalmasabb belga törzs volt a Schelde folyótól keletre északkelet Galliában a Kr. e. 1. században. Létrejöttüknek és pusztulásuk pontos időpontja ismeretlen. A nerviusok a legharciasabb belga törzsek egyike. Kultúrájuk spártai volt, szándékosan nem fogyasztottak alkoholt és egyéb hasonló luxuscikket, mert úgy gondolták az elmének tisztának és bátornak kell maradnia. A fennmaradt források azt bizonyítják, hogy semmi fajta kereskedést nem folytattak, ami arra enged következtetni, hogy nem használtak pénzt és valószínűleg nem volt gazdag, fejlett nép. A Nervii törzs annak a belga szövetségnek a tagja volt, amely ellenállt Julius Caesarnak Kr. e. 57-ben. A szövetség felbomlása után néhány törzs megadta magát, a Nervii Boduognatus vezetése alatt valamint Atrebates és Viromandui segítségével nagyon közel kerültek Caesar legyőzéséhez. Elrejtőztek az erdőben és megtámadták a közeledő római csapatokat a Selle folyónál(a mai Észak-Franciaországban). Támadásuk annyira meglepetésszerű volt, hogy néhány rómainak még arra sem volt ideje, hogy akár a sisakját feltegye. A meglepetés ereje védtelenné tette a rómaiakat. De Caesar pajzsot ragadott, a csapatok elejére vonult és rendezte sorait. Két légió, akik hátul őrizték a szállítmányt szintén előre nyomultak és segítettek a csata kimenetelét eldönteni. Caesar azt mondta, a Nervii törzs szinte teljesen megsemmisült a csatában és bátorságukért megérdemlik, hogy hősöknek nevezzék őket. Amikor az Ambiorix és a Eburones törzsek Kr. e. 53-ban fellázadtak a megmaradt Nervii törzs a felkeléshez csatlakozott és Quintus Tullius Cicero légióját ostromolták egészen addig, míg Caesar személyesen ki nem mentette őket. A Nervii törzs fővárosa Bagacum (Bavay) volt. Minden fent említett adat Julius Caesar A gall háború című művéből származik. Valószínűleg Caesar szemszögéből nézve néhány adat az ő hírnevét hivatott nagyobbítani, de az alapinformáció tényként kezelhető. (hu)
- A nerviusok (latinosan Nervii) az egyik leghatalmasabb belga törzs volt a Schelde folyótól keletre északkelet Galliában a Kr. e. 1. században. Létrejöttüknek és pusztulásuk pontos időpontja ismeretlen. A nerviusok a legharciasabb belga törzsek egyike. Kultúrájuk spártai volt, szándékosan nem fogyasztottak alkoholt és egyéb hasonló luxuscikket, mert úgy gondolták az elmének tisztának és bátornak kell maradnia. A fennmaradt források azt bizonyítják, hogy semmi fajta kereskedést nem folytattak, ami arra enged következtetni, hogy nem használtak pénzt és valószínűleg nem volt gazdag, fejlett nép. A nerviusok annak a belga szövetségnek a tagjai voltak, amely ellenállt Julius Caesarnak Kr. e. 57-ben. A szövetség felbomlása után néhány törzs megadta magát, a nerviusok Boduognatus vezetése alatt valamint atrebasok és segítségével nagyon közel kerültek Caesar legyőzéséhez. Elrejtőztek az erdőben, és megtámadták a közeledő római csapatokat a Selle folyónál (a mai Észak-Franciaországban). Támadásuk annyira meglepetésszerű volt, hogy néhány rómainak még arra sem volt ideje, hogy akár a sisakját feltegye. A meglepetés ereje védtelenné tette a rómaiakat. De Caesar pajzsot ragadott, a csapatok elejére vonult, és rendezte sorait. Két légió, akik hátul őrizték a szállítmányt, szintén előre nyomultak, és segítettek a csata kimenetelét eldönteni. Caesar azt mondta, a nerviusok szinte teljesen megsemmisültek a csatában és bátorságukért megérdemlik, hogy hősöknek nevezzék őket. Amikor az eburók Ambiorix vezetésével Kr. e. 53-ban fellázadtak, a megmaradt nerviusok a felkeléshez csatlakoztak, és Quintus Tullius Cicero légióját ostromolták egészen addig, míg Caesar személyesen ki nem mentette a római csapatokat. A nerviusok fővárosa Bagacum (Bavay) volt. Minden fent említett adat Julius Caesar A gall háború című művéből származik. (hu)
- <api batchcomplete="">A nerviusok (latinosan Nervii) az egyik leghatalmasabb belga törzs volt a Schelde folyótól keletre északkelet Gallin a Kr. e. 1. században. Létrejöttüknek és pusztulásuk pontos időpontja ismeretlen. A nerviusok a legharciasabb belga törzsek egyike. Kultúrájuk spártai volt, szándékosan nem fogyasztottak alkoholt és egyປ hasonló luxuscikket, mert úgy gondolták az elmének tisztának és bátornak kell maradnia. A fennmaradt források azt bizonyítják, hogy semmi fajta kereskedést nem folytattak, ami arra enged következtetni, hogy nem használtak pénzt és valószínűleg nem volt gazdag, fejlett nép.A nerviusok annak a belga szövetségnek a tagjai voltak, amely ellenállt Julius Caesarnak Kr. e. 57-ben. A szövetség felbomlása után néhány törzs megadta magát, a nerviusok Boduognatus vezetése alatt valamint atrebasok és viromanduusok segítségével nagyon közel kerültek Caesar legyőzéséhez. Elrejtőztek az erdn, és megtámadták a közeledő római csapatokat a Selle folyónál (a mai Észak-Franciaországban). Támadásuk annyira meglepetésszerű volt, hogy néhány rómainak még arra sem volt ideje, hogy akár a sisakját feltegye. A meglepetés ereje vຝtelenné tette a rómaiakat. De Caesar pajzsot ragadott, a csapatok elejére vonult, és rendezte sorait. Két légió, akik hátul őrizték a szállítmányt, szintén előre nyomultak, és segítettek a csata kimenetelét eldönteni. Caesar azt mondta, a nerviusok szinte teljesen megsemmisültek a csatn és bátorságukért megérdemlik, hogy hősöknek nevezzék őket.Amikor az eburók Ambiorix vezetésével Kr. e. 53-ban fellázadtak, a megmaradt nerviusok a felkeléshez csatlakoztak, és Quintus Tullius Cicero légióját ostromolták egészen addig, míg Caesar személyesen ki nem mentette a római csapatokat.A nerviusok fővárosa Bagacum (Bavay) volt.Minden fent említett adat Julius Caesar A gall hปorú című művປől származik. (hu)
- <api batchcomplete="">A nerviusok (latinosan Nervii) az egyik leghatalmasabb belga törzs volt a Schelde folyótól keletre északkelet Galliában a Kr. e. 1. században. Létrejöttüknek és pusztulásuk pontos időpontja ismeretlen. A nerviusok a legharciasabb belga törzsek egyike. Kultúrájuk spártai volt, szándékosan nem fogyasztottak alkoholt és egyéb hasonló luxuscikket, mert úgy gondolták az elmének tisztának és bátornak kell maradnia. A fennmaradt források azt bizonyítják, hogy semmi fajta kereskedést nem folytattak, ami arra enged következtetni, hogy nem használtak pénzt és valószínűleg nem volt gazdag, fejlett nép.A nerviusok annak a belga szövetségnek a tagjai voltak, amely ellenállt Julius Caesarnak Kr. e. 57-ben. A szövetség felbomlása után néhány törzs megadta magát, a nerviusok Boduognatus vezetése alatt valamint atrebasok és viromanduusok segítségével nagyon közel kerültek Caesar legyőzéséhez. Elrejtőztek az erdőben, és megtámadták a közeledő római csapatokat a Selle folyónál (a mai Észak-Franciaországban). Támadásuk annyira meglepetésszerű volt, hogy néhány rómainak még arra sem volt ideje, hogy akár a sisakját feltegye. A meglepetés ereje védtelenné tette a rómaiakat. De Caesar pajzsot ragadott, a csapatok elejére vonult, és rendezte sorait. Két légió, akik hátul őrizték a szállítmányt, szintén előre nyomultak, és segítettek a csata kimenetelét eldönteni. Caesar azt mondta, a nerviusok szinte teljesen megsemmisültek a csatában és bátorságukért megérdemlik, hogy hősöknek nevezzék őket.Amikor az eburók Ambiorix vezetésével Kr. e. 53-ban fellázadtak, a megmaradt nerviusok a felkeléshez csatlakoztak, és Quintus Tullius Cicero légióját ostromolták egészen addig, míg Caesar személyesen ki nem mentette a római csapatokat.A nerviusok fővárosa Bagacum (Bavay) volt.Minden fent említett adat Julius Caesar A gall háború című művéből származik. (hu)
- A nerviusok (latinosan Nervii) az egyik leghatalmasabb belga törzs volt a Schelde folyótól keletre északkelet Galliában a Kr. e. 1. században. Létrejöttüknek és pusztulásuk pontos időpontja ismeretlen. A nerviusok a legharciasabb belga törzsek egyike. Kultúrájuk spártai volt, szándékosan nem fogyasztottak alkoholt és egyéb hasonló luxuscikket, mert úgy gondolták az elmének tisztának és bátornak kell maradnia. A fennmaradt források azt bizonyítják, hogy semmi fajta kereskedést nem folytattak, ami arra enged következtetni, hogy nem használtak pénzt és valószínűleg nem volt gazdag, fejlett nép. A Nervii törzs annak a belga szövetségnek a tagja volt, amely ellenállt Julius Caesarnak Kr. e. 57-ben. A szövetség felbomlása után néhány törzs megadta magát, a Nervii Boduognatus vezetése alatt valamint Atrebates és Viromandui segítségével nagyon közel kerültek Caesar legyőzéséhez. Elrejtőztek az erdőben és megtámadták a közeledő római csapatokat a Selle folyónál(a mai Észak-Franciaországban). Támadásuk annyira meglepetésszerű volt, hogy néhány rómainak még arra sem volt ideje, hogy akár a sisakját feltegye. A meglepetés ereje védtelenné tette a rómaiakat. De Caesar pajzsot ragadott, a csapatok elejére vonult és rendezte sorait. Két légió, akik hátul őrizték a szállítmányt szintén előre nyomultak és segítettek a csata kimenetelét eldönteni. Caesar azt mondta, a Nervii törzs szinte teljesen megsemmisült a csatában és bátorságukért megérdemlik, hogy hősöknek nevezzék őket. Amikor az Ambiorix és a Eburones törzsek Kr. e. 53-ban fellázadtak a megmaradt Nervii törzs a felkeléshez csatlakozott és Quintus Tullius Cicero légióját ostromolták egészen addig, míg Caesar személyesen ki nem mentette őket. A Nervii törzs fővárosa Bagacum (Bavay) volt. Minden fent említett adat Julius Caesar A gall háború című művéből származik. Valószínűleg Caesar szemszögéből nézve néhány adat az ő hírnevét hivatott nagyobbítani, de az alapinformáció tényként kezelhető. (hu)
- A nerviusok (latinosan Nervii) az egyik leghatalmasabb belga törzs volt a Schelde folyótól keletre északkelet Galliában a Kr. e. 1. században. Létrejöttüknek és pusztulásuk pontos időpontja ismeretlen. A nerviusok a legharciasabb belga törzsek egyike. Kultúrájuk spártai volt, szándékosan nem fogyasztottak alkoholt és egyéb hasonló luxuscikket, mert úgy gondolták az elmének tisztának és bátornak kell maradnia. A fennmaradt források azt bizonyítják, hogy semmi fajta kereskedést nem folytattak, ami arra enged következtetni, hogy nem használtak pénzt és valószínűleg nem volt gazdag, fejlett nép. A nerviusok annak a belga szövetségnek a tagjai voltak, amely ellenállt Julius Caesarnak Kr. e. 57-ben. A szövetség felbomlása után néhány törzs megadta magát, a nerviusok Boduognatus vezetése alatt valamint atrebasok és segítségével nagyon közel kerültek Caesar legyőzéséhez. Elrejtőztek az erdőben, és megtámadták a közeledő római csapatokat a Selle folyónál (a mai Észak-Franciaországban). Támadásuk annyira meglepetésszerű volt, hogy néhány rómainak még arra sem volt ideje, hogy akár a sisakját feltegye. A meglepetés ereje védtelenné tette a rómaiakat. De Caesar pajzsot ragadott, a csapatok elejére vonult, és rendezte sorait. Két légió, akik hátul őrizték a szállítmányt, szintén előre nyomultak, és segítettek a csata kimenetelét eldönteni. Caesar azt mondta, a nerviusok szinte teljesen megsemmisültek a csatában és bátorságukért megérdemlik, hogy hősöknek nevezzék őket. Amikor az eburók Ambiorix vezetésével Kr. e. 53-ban fellázadtak, a megmaradt nerviusok a felkeléshez csatlakoztak, és Quintus Tullius Cicero légióját ostromolták egészen addig, míg Caesar személyesen ki nem mentette a római csapatokat. A nerviusok fővárosa Bagacum (Bavay) volt. Minden fent említett adat Julius Caesar A gall háború című művéből származik. (hu)
- <api batchcomplete="">A nerviusok (latinosan Nervii) az egyik leghatalmasabb belga törzs volt a Schelde folyótól keletre északkelet Gallin a Kr. e. 1. században. Létrejöttüknek és pusztulásuk pontos időpontja ismeretlen. A nerviusok a legharciasabb belga törzsek egyike. Kultúrájuk spártai volt, szándékosan nem fogyasztottak alkoholt és egyປ hasonló luxuscikket, mert úgy gondolták az elmének tisztának és bátornak kell maradnia. A fennmaradt források azt bizonyítják, hogy semmi fajta kereskedést nem folytattak, ami arra enged következtetni, hogy nem használtak pénzt és valószínűleg nem volt gazdag, fejlett nép.A nerviusok annak a belga szövetségnek a tagjai voltak, amely ellenállt Julius Caesarnak Kr. e. 57-ben. A szövetség felbomlása után néhány törzs megadta magát, a nerviusok Boduognatus vezetése alatt valamint atrebasok és viromanduusok segítségével nagyon közel kerültek Caesar legyőzéséhez. Elrejtőztek az erdn, és megtámadták a közeledő római csapatokat a Selle folyónál (a mai Észak-Franciaországban). Támadásuk annyira meglepetésszerű volt, hogy néhány rómainak még arra sem volt ideje, hogy akár a sisakját feltegye. A meglepetés ereje vຝtelenné tette a rómaiakat. De Caesar pajzsot ragadott, a csapatok elejére vonult, és rendezte sorait. Két légió, akik hátul őrizték a szállítmányt, szintén előre nyomultak, és segítettek a csata kimenetelét eldönteni. Caesar azt mondta, a nerviusok szinte teljesen megsemmisültek a csatn és bátorságukért megérdemlik, hogy hősöknek nevezzék őket.Amikor az eburók Ambiorix vezetésével Kr. e. 53-ban fellázadtak, a megmaradt nerviusok a felkeléshez csatlakoztak, és Quintus Tullius Cicero légióját ostromolták egészen addig, míg Caesar személyesen ki nem mentette a római csapatokat.A nerviusok fővárosa Bagacum (Bavay) volt.Minden fent említett adat Julius Caesar A gall hปorú című művປől származik. (hu)
- <api batchcomplete="">A nerviusok (latinosan Nervii) az egyik leghatalmasabb belga törzs volt a Schelde folyótól keletre északkelet Galliában a Kr. e. 1. században. Létrejöttüknek és pusztulásuk pontos időpontja ismeretlen. A nerviusok a legharciasabb belga törzsek egyike. Kultúrájuk spártai volt, szándékosan nem fogyasztottak alkoholt és egyéb hasonló luxuscikket, mert úgy gondolták az elmének tisztának és bátornak kell maradnia. A fennmaradt források azt bizonyítják, hogy semmi fajta kereskedést nem folytattak, ami arra enged következtetni, hogy nem használtak pénzt és valószínűleg nem volt gazdag, fejlett nép.A nerviusok annak a belga szövetségnek a tagjai voltak, amely ellenállt Julius Caesarnak Kr. e. 57-ben. A szövetség felbomlása után néhány törzs megadta magát, a nerviusok Boduognatus vezetése alatt valamint atrebasok és viromanduusok segítségével nagyon közel kerültek Caesar legyőzéséhez. Elrejtőztek az erdőben, és megtámadták a közeledő római csapatokat a Selle folyónál (a mai Észak-Franciaországban). Támadásuk annyira meglepetésszerű volt, hogy néhány rómainak még arra sem volt ideje, hogy akár a sisakját feltegye. A meglepetés ereje védtelenné tette a rómaiakat. De Caesar pajzsot ragadott, a csapatok elejére vonult, és rendezte sorait. Két légió, akik hátul őrizték a szállítmányt, szintén előre nyomultak, és segítettek a csata kimenetelét eldönteni. Caesar azt mondta, a nerviusok szinte teljesen megsemmisültek a csatában és bátorságukért megérdemlik, hogy hősöknek nevezzék őket.Amikor az eburók Ambiorix vezetésével Kr. e. 53-ban fellázadtak, a megmaradt nerviusok a felkeléshez csatlakoztak, és Quintus Tullius Cicero légióját ostromolták egészen addig, míg Caesar személyesen ki nem mentette a római csapatokat.A nerviusok fővárosa Bagacum (Bavay) volt.Minden fent említett adat Julius Caesar A gall háború című művéből származik. (hu)
|
