| dbo:abstract
|
- A Nouveau roman az 1950-es évek bizonyos stílusban írt francia regényeire utal, melyek a klasszikus irodalmi regény műfajából alakítottak egy új irányt. Fordítása magyarul annyit tesz: „új regény”. adta ezt a titulust először a népszerű francia napilap, a Le Monde 1957. május 22-ei számának egyik cikkében, hogy így jellemezzen bizonyos írókat, akik minden írásukkal egy új stílust teremtettek. Alain Robbe-Grillet, egy befolyásos francia elemző, „nouveau roman”-író és kritikus, kiadott egy esszégyűjteményt a regény jövőjéről és természetéről, mely az „Egy új regényért” (Pour un nouveau roman) címet viselte. Robbe-Grillet sok, korábbi regényírót elavultnak nevezett, és szembeszállt a regény hagyományosan elfogadott jellemzőivel. Újra buzdított, hogy felejtsük el a „régi” regényírás cselekményszálait, a cselekményt, mint olyat, az elbeszélést, az ideákat, és a szereplőket is. Helyette inkább, a tárgyakra kellene fordítani figyelmünket: az ideális nouveau roman a dolgokat láttatja egyedi módon, alárendelt benne a cselekményszál és a szereplők is. Az „új regény” meghatározás persze úgy teljes, ha hozzá tesszük, hogy korábbi írók fejlesztése és ajánlása is ebben már benne van. , kilencven évvel előtte már felvetette, hogy a regény elszemélytelenedik. Kafka bebizonyította, hogy a nem szükséges a szereplőket hagyományos módon bemutatni. Joyce ugyanezt bebizonyította a cselekményszálra; és abszurdista írók már foglalkoztak hasonló témákkal, mint amilyennel a nouveau roman kívánt foglalkozni. (hu)
- <api batchcomplete="">A Nouveau roman (magyarul: „új regény”) az 1950-es évek Franciaországn kialakult irodalmi irányzat, amely radikálisan szakított a hagyományos regényformával és narratív technikákkal. Émile Henriot használta először a kifejezést a Le Monde francia napilap 1957. május 22-ei számának egyik cikkn, hogy így jellemezze azokat a szerzőket, akik írásaikkal új stílust teremtettek. A kifejezés először elítélő értelemben jelent meg, de kés az írók is átvették és elfogadták. Bár a nouveau roman sosem lett széles körben népszerű a nagyközönség körn, hatással volt az irodalomelméletre, a posztmodern regényekre, valamint a filmművészetre is (pl. Alain Resnais filmjei).Alain Robbe-Grillet egy esszégyűjteményt írt a regény jövőjéről és természetéről, mely az Egy új regényért (Pour un nouveau roman, 1963) címet viselte. Robbe-Grillet sok, kori regényírót elavultnak nevezett, és szembeszállt a regény hagyományosan elfogadott jellemzőivel. Újra buzdított, hogy felejtsük el a „régi” regényírás cselekményszálait, a cselekményt, mint olyat, az elbeszélést, az ideákat, és a szereplőket is. Helyette ink, a tárgyakra kellene fordítani figyelmünket: az ideális nouveau roman a dolgokat láttatja egyedi m༽on, alárendelt benne a cselekményszál és a szereplők is.Az új regény meghatározás persze úgy teljes, ha hozzá tesszük, hogy kori írók fejlesztése és ajánlása is ebben már benne van. Joris-Karl Huysmans, kilencven évvel előtte már felvetette, hogy a regény elszemélytelenedik. Franz Kafka bebizonyította, hogy a nem szükséges a szereplőket hagyományos m༽on bemutatni. James Joyce ugyanezt bebizonyította a cselekményszálra; és abszurdista írók már foglalkoztak hasonló témákkal, mint amilyennel a nouveau roman kívánt foglalkozni. (hu)
- <api batchcomplete="">A Nouveau roman (magyarul: „új regény”) az 1950-es évek Franciaországában kialakult irodalmi irányzat, amely radikálisan szakított a hagyományos regényformával és narratív technikákkal. Émile Henriot használta először a kifejezést a Le Monde francia napilap 1957. május 22-ei számának egyik cikkében, hogy így jellemezze azokat a szerzőket, akik írásaikkal új stílust teremtettek. A kifejezés először elítélő értelemben jelent meg, de később az írók is átvették és elfogadták. Bár a nouveau roman sosem lett széles körben népszerű a nagyközönség körében, hatással volt az irodalomelméletre, a posztmodern regényekre, valamint a filmművészetre is (pl. Alain Resnais filmjei).Alain Robbe-Grillet egy esszégyűjteményt írt a regény jövőjéről és természetéről, mely az Egy új regényért (Pour un nouveau roman, 1963) címet viselte. Robbe-Grillet sok, korábbi regényírót elavultnak nevezett, és szembeszállt a regény hagyományosan elfogadott jellemzőivel. Újra buzdított, hogy felejtsük el a „régi” regényírás cselekményszálait, a cselekményt, mint olyat, az elbeszélést, az ideákat, és a szereplőket is. Helyette inkább, a tárgyakra kellene fordítani figyelmünket: az ideális nouveau roman a dolgokat láttatja egyedi módon, alárendelt benne a cselekményszál és a szereplők is.Az új regény meghatározás persze úgy teljes, ha hozzá tesszük, hogy korábbi írók fejlesztése és ajánlása is ebben már benne van. Joris-Karl Huysmans, kilencven évvel előtte már felvetette, hogy a regény elszemélytelenedik. Franz Kafka bebizonyította, hogy a nem szükséges a szereplőket hagyományos módon bemutatni. James Joyce ugyanezt bebizonyította a cselekményszálra; és abszurdista írók már foglalkoztak hasonló témákkal, mint amilyennel a nouveau roman kívánt foglalkozni. (hu)
- A Nouveau roman az 1950-es évek bizonyos stílusban írt francia regényeire utal, melyek a klasszikus irodalmi regény műfajából alakítottak egy új irányt. Fordítása magyarul annyit tesz: „új regény”. adta ezt a titulust először a népszerű francia napilap, a Le Monde 1957. május 22-ei számának egyik cikkében, hogy így jellemezzen bizonyos írókat, akik minden írásukkal egy új stílust teremtettek. Alain Robbe-Grillet, egy befolyásos francia elemző, „nouveau roman”-író és kritikus, kiadott egy esszégyűjteményt a regény jövőjéről és természetéről, mely az „Egy új regényért” (Pour un nouveau roman) címet viselte. Robbe-Grillet sok, korábbi regényírót elavultnak nevezett, és szembeszállt a regény hagyományosan elfogadott jellemzőivel. Újra buzdított, hogy felejtsük el a „régi” regényírás cselekményszálait, a cselekményt, mint olyat, az elbeszélést, az ideákat, és a szereplőket is. Helyette inkább, a tárgyakra kellene fordítani figyelmünket: az ideális nouveau roman a dolgokat láttatja egyedi módon, alárendelt benne a cselekményszál és a szereplők is. Az „új regény” meghatározás persze úgy teljes, ha hozzá tesszük, hogy korábbi írók fejlesztése és ajánlása is ebben már benne van. , kilencven évvel előtte már felvetette, hogy a regény elszemélytelenedik. Kafka bebizonyította, hogy a nem szükséges a szereplőket hagyományos módon bemutatni. Joyce ugyanezt bebizonyította a cselekményszálra; és abszurdista írók már foglalkoztak hasonló témákkal, mint amilyennel a nouveau roman kívánt foglalkozni. (hu)
- <api batchcomplete="">A Nouveau roman (magyarul: „új regény”) az 1950-es évek Franciaországn kialakult irodalmi irányzat, amely radikálisan szakított a hagyományos regényformával és narratív technikákkal. Émile Henriot használta először a kifejezést a Le Monde francia napilap 1957. május 22-ei számának egyik cikkn, hogy így jellemezze azokat a szerzőket, akik írásaikkal új stílust teremtettek. A kifejezés először elítélő értelemben jelent meg, de kés az írók is átvették és elfogadták. Bár a nouveau roman sosem lett széles körben népszerű a nagyközönség körn, hatással volt az irodalomelméletre, a posztmodern regényekre, valamint a filmművészetre is (pl. Alain Resnais filmjei).Alain Robbe-Grillet egy esszégyűjteményt írt a regény jövőjéről és természetéről, mely az Egy új regényért (Pour un nouveau roman, 1963) címet viselte. Robbe-Grillet sok, kori regényírót elavultnak nevezett, és szembeszállt a regény hagyományosan elfogadott jellemzőivel. Újra buzdított, hogy felejtsük el a „régi” regényírás cselekményszálait, a cselekményt, mint olyat, az elbeszélést, az ideákat, és a szereplőket is. Helyette ink, a tárgyakra kellene fordítani figyelmünket: az ideális nouveau roman a dolgokat láttatja egyedi m༽on, alárendelt benne a cselekményszál és a szereplők is.Az új regény meghatározás persze úgy teljes, ha hozzá tesszük, hogy kori írók fejlesztése és ajánlása is ebben már benne van. Joris-Karl Huysmans, kilencven évvel előtte már felvetette, hogy a regény elszemélytelenedik. Franz Kafka bebizonyította, hogy a nem szükséges a szereplőket hagyományos m༽on bemutatni. James Joyce ugyanezt bebizonyította a cselekményszálra; és abszurdista írók már foglalkoztak hasonló témákkal, mint amilyennel a nouveau roman kívánt foglalkozni. (hu)
- <api batchcomplete="">A Nouveau roman (magyarul: „új regény”) az 1950-es évek Franciaországában kialakult irodalmi irányzat, amely radikálisan szakított a hagyományos regényformával és narratív technikákkal. Émile Henriot használta először a kifejezést a Le Monde francia napilap 1957. május 22-ei számának egyik cikkében, hogy így jellemezze azokat a szerzőket, akik írásaikkal új stílust teremtettek. A kifejezés először elítélő értelemben jelent meg, de később az írók is átvették és elfogadták. Bár a nouveau roman sosem lett széles körben népszerű a nagyközönség körében, hatással volt az irodalomelméletre, a posztmodern regényekre, valamint a filmművészetre is (pl. Alain Resnais filmjei).Alain Robbe-Grillet egy esszégyűjteményt írt a regény jövőjéről és természetéről, mely az Egy új regényért (Pour un nouveau roman, 1963) címet viselte. Robbe-Grillet sok, korábbi regényírót elavultnak nevezett, és szembeszállt a regény hagyományosan elfogadott jellemzőivel. Újra buzdított, hogy felejtsük el a „régi” regényírás cselekményszálait, a cselekményt, mint olyat, az elbeszélést, az ideákat, és a szereplőket is. Helyette inkább, a tárgyakra kellene fordítani figyelmünket: az ideális nouveau roman a dolgokat láttatja egyedi módon, alárendelt benne a cselekményszál és a szereplők is.Az új regény meghatározás persze úgy teljes, ha hozzá tesszük, hogy korábbi írók fejlesztése és ajánlása is ebben már benne van. Joris-Karl Huysmans, kilencven évvel előtte már felvetette, hogy a regény elszemélytelenedik. Franz Kafka bebizonyította, hogy a nem szükséges a szereplőket hagyományos módon bemutatni. James Joyce ugyanezt bebizonyította a cselekményszálra; és abszurdista írók már foglalkoztak hasonló témákkal, mint amilyennel a nouveau roman kívánt foglalkozni. (hu)
|
