dbo:abstract
|
- Az oltáriszentség a keresztény eucharisztia alkalmával megszentelt kenyér (és időnként bor), amelyet szentségimádás vagy szentáldozás céljából az ún. tabernákulumban őriznek. A római katolikus hittétel szerint a Jézus Krisztustól alapított hét szentség között a legfölségesebb, mert benne maga Jézus Krisztus van jelen a kenyér és bor színe alatt a lélek táplálására. Az oltáriszentség a misével létesül, transsubstantiatio, azaz átlényegülés által; a kenyér és bor lényege Krisztus testének és vérének lényegévé változik a színek megmaradása mellett. A katolikusoknál különbözik a többi szentségtől méltóságban, mert nemcsak a kegyelmet közvetíti, hanem magát a kegyelemnek szerzőjét, Krisztust foglalja magába és közvetlenül egyesíti vele a lelket. Azért nevezik a „legméltóságosabb“ oltáriszentségnek vagy egyszerűen a „Szentség”nek. Oltáriszentségnek azért nevezik, mert az oltáron, mise közben jön létre és manapság az oltáron is őrzik (az ún. oltárszekrényben, tabernaculum). Régente, a kereszténység első századaiban külön falfülkékben tartották, később galambalakú tartókban függesztették fel vagy a templomban e célra épített (toronyszerű vagy másalakú) szentségházakban őrizték (Raible: Der Tabernakel). Mivel a mise hálaáldozat is, azért az oltáriszentség neve Eucharisztia is (a. m. hálaadás, innen: hálaadó áldozat), vagy az utolsó vacsorára való emlékezés alapján a magyarban még Úrvacsorának (coena Domini) is nevezik, az Úr asztalának (mensa Domini), tekintettel arra a rendeltetésére, hogy az emberek lelki tápláléka legyen (ld. áldozás). Az oltáriszentségben különösen bárom mozzanat fontos:
* Krisztus valóságos jelenléte az oltáriszentségben,
* az oltáriszentség mint lelki eledel,
* az oltáriszentség mint áldozat. (hu)
- Az oltáriszentség a keresztény eucharisztia alkalmával megszentelt kenyér (és időnként bor), amelyet szentségimádás vagy szentáldozás céljából az ún. tabernákulumban őriznek. A római katolikus hittétel szerint a Jézus Krisztustól alapított hét szentség között a legfölségesebb, mert benne maga Jézus Krisztus van jelen a kenyér és bor színe alatt a lélek táplálására. Az oltáriszentség a misével létesül, transsubstantiatio, azaz átlényegülés által; a kenyér és bor lényege Krisztus testének és vérének lényegévé változik a színek megmaradása mellett. A katolikusoknál különbözik a többi szentségtől méltóságban, mert nemcsak a kegyelmet közvetíti, hanem magát a kegyelemnek szerzőjét, Krisztust foglalja magába és közvetlenül egyesíti vele a lelket. Azért nevezik a „legméltóságosabb“ oltáriszentségnek vagy egyszerűen a „Szentség”nek. Oltáriszentségnek azért nevezik, mert az oltáron, mise közben jön létre és manapság az oltáron is őrzik (az ún. oltárszekrényben, tabernaculum). Régente, a kereszténység első századaiban külön falfülkékben tartották, később galambalakú tartókban függesztették fel vagy a templomban e célra épített (toronyszerű vagy másalakú) szentségházakban őrizték (Raible: Der Tabernakel). Mivel a mise hálaáldozat is, azért az oltáriszentség neve Eucharisztia is (a. m. hálaadás, innen: hálaadó áldozat), vagy az utolsó vacsorára való emlékezés alapján a magyarban még Úrvacsorának (coena Domini) is nevezik, az Úr asztalának (mensa Domini), tekintettel arra a rendeltetésére, hogy az emberek lelki tápláléka legyen (ld. áldozás). Az oltáriszentségben különösen bárom mozzanat fontos:
* Krisztus valóságos jelenléte az oltáriszentségben,
* az oltáriszentség mint lelki eledel,
* az oltáriszentség mint áldozat. (hu)
|