| dbo:abstract
|
- Az ostor (flagellum) sejtekben előforduló sejtszervecske, elsősorban a helyváltoztatásban van szerepe. Főleg az egysejtű élőlények körében fordul elő (közülük is jellemzőbb az eukariótákra, mint a prokariótákra), de megtalálható algák, gombák, mohák és egyéb spórával szaporodó élőlények, illetve állatok ivarsejtjein is. Az egysejtű eukarióták között például az ostoros moszatok – mint például a (Euglena viridis) – rendelkeznek ostorral, a prokariótáknál pedig a mozgásra képes baktériumok többsége ostorok segítségével mozog. A szivacsok és az űrbelűek egyes csoportjainak anyagcseréjében nélkülözhetetlen szerepet játszanak ostoros sejtjeik, mivel ostoraik mozgása eredményezi azt a vízáramlást, amelynek segítségével lélegeznek, amelyből kiszűrik táplálékukat, és amely segítségével eltávolítják szervezetükből a salakanyagokat. A prokarióták és az eukarióták körében előforduló ostorok felépítése és működési módja különbözik. Az eukariótáknak egy vagy több ostoruk van, melyek mozgása jellegzetesen ostorszerű. Ostoruk felépítése nagyon hasonló a . Belsejüket egyetlen nyalábba rendeződött, nevű fehérjéből felépülő mikrotubulusok alkotják: a nyaláb két központi mikrotubuluspárból és ezeket körülvevő kilenc mikrotubuluspárból áll. A mikrotubulusok összehangolt egymáson való elcsúszása eredményezi az ostor mozgását. Az ostor alját a horgonyozza le a sejtbe. A baktériumok ostorai csavart alakú szerkezetek, nevű fehérjét tartalmaznak. Ostoruk alja, a kampó a sejt felszínéhez közel csatlakozik a rétegzett felépítésű sejtfalban levő bazális testhez. A baktériumostor az óramutató járásával egyező vagy ellentétes irányban forog a propeller mozgásához hasonlóan. Míg az eukarióta sejtek ostoruk mozgatásához ATP-molekulákat használnak fel, addig a prokarióta sejtek a sejtmembránon keresztül lebonyolított proton-, illetve ionforgalomból nyert energiát. (hu)
- Az ostor (flagellum) sejtekben előforduló sejtszervecske, elsősorban a helyváltoztatásban van szerepe. Főleg az egysejtű élőlények körében fordul elő (közülük is jellemzőbb az eukariótákra, mint a prokariótákra), de megtalálható algák, gombák, mohák és egyéb spórával szaporodó élőlények, illetve állatok ivarsejtjein is. Az egysejtű eukarióták között például az ostoros moszatok – mint például a (Euglena viridis) – rendelkeznek ostorral, a prokariótáknál pedig a mozgásra képes baktériumok többsége ostorok segítségével mozog. A szivacsok és az űrbelűek egyes csoportjainak anyagcseréjében nélkülözhetetlen szerepet játszanak ostoros sejtjeik, mivel ostoraik mozgása eredményezi azt a vízáramlást, amelynek segítségével lélegeznek, amelyből kiszűrik táplálékukat, és amely segítségével eltávolítják szervezetükből a salakanyagokat. A prokarióták és az eukarióták körében előforduló ostorok felépítése és működési módja különbözik. Az eukariótáknak egy vagy több ostoruk van, melyek mozgása jellegzetesen ostorszerű. Ostoruk felépítése nagyon hasonló a . Belsejüket egyetlen nyalábba rendeződött, nevű fehérjéből felépülő mikrotubulusok alkotják: a nyaláb két központi mikrotubuluspárból és ezeket körülvevő kilenc mikrotubuluspárból áll. A mikrotubulusok összehangolt egymáson való elcsúszása eredményezi az ostor mozgását. Az ostor alját a horgonyozza le a sejtbe. A baktériumok ostorai csavart alakú szerkezetek, nevű fehérjét tartalmaznak. Ostoruk alja, a kampó a sejt felszínéhez közel csatlakozik a rétegzett felépítésű sejtfalban levő bazális testhez. A baktériumostor az óramutató járásával egyező vagy ellentétes irányban forog a propeller mozgásához hasonlóan. Míg az eukarióta sejtek ostoruk mozgatásához ATP-molekulákat használnak fel, addig a prokarióta sejtek a sejtmembránon keresztül lebonyolított proton-, illetve ionforgalomból nyert energiát. (hu)
|
