| dbo:abstract
|
- A Palorchestes erszényesek egy nemét jelenti, amelynek fajai a negyedidőszak második felében éltek Ausztráliában. Szokták még erszényes tapírnak is nevezni őket, mivel feltehetően a Dél-Amerikában élő méhlepényes tapírokhoz hasonló kicsi ormánnyal rendelkezhettek. Az erszényes tapírok házisertés méretű növényevők voltak, amik Ausztrália fás-füves térségein a fák és bokrok leveleivel, hajtásaival táplálkoztak, mint egykor az óriáslajhár-félék. Erőteljes mellső lábaik és karmaik voltak, amelyek segítségével feltehetően a fák, bokrok ágait húzták magukhoz. Fogai élesek voltak és magas koronával rendelkeztek: feltételezik, hogy durvább növényi táplálékot is elfogyasztott. Négy lábon járt, de valószínűleg alkalomadtán két lábra is állhatott, mint a mai medvék. A nem két faját írták le:
* A maradványait Közép-Ausztrália miocén rétegeiben találták meg. Kb. 1 méter marmagasságú és 2 méter hosszú lény volt.
* a maradványai nagyon ritkák és teljes (vagy közel teljes) csontváza nem is ismert. A nem kihalásának okai vitatottak. Mivel az mintegy 30-40 000 évvel történt, vagyis nem sokkal az első emberek letelepedése után, ezért feltételezhető, hogy ebben a korai ausztrál bennszülötteknek is szerepe lehetett: vagy túlzott vadászatukkal, vagy pedig élőhelyük elpusztításával (felégetésével – a bennszülöttek a tüzet is felhasználták a vadászataikhoz). Mások Ausztrália hangsúlyozzák. A valóságban feltehetően mindegyik tényező szerepet játszhatott. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.) Legközelebbi élő rokonai a vombatok és a koalák. (hu)
- <api batchcomplete="">A Palorchestes az erszényesek egy nemét jelenti, amelynek fajai a negyedidőszak második feln éltek Ausztrálin.Szokták még erszényes tapírnak is nevezni őket, mivel feltehetᔞn a Dél-Amerikn élő méhlepényes tapírokhoz hasonló kicsi ormánnyal rendelkezhettek. Az erszényes tapírok házi sertés méretű növényevők voltak, amik Ausztrália fás-füves térségein a fák és bokrok leveleivel, hajtásaival táplálkoztak, mint egykor az óriáslajhár-félék.Erőteljes mellső lik és karmaik voltak, amelyek segítségével feltehetᔞn a fák, bokrok ágait húzták magukhoz. Fogai élesek voltak és magas koronával rendelkeztek: feltételezik, hogy durv növényi táplálékot is elfogyasztott. Négy lปon járt, de valószínűleg alkalomadtán két lปra is állhatott, mint a mai medvék.A nem két faját írták le:A Palorchestes painei maradványait Közép-Ausztrália miocén rétegeiben találták meg. Kb. 1 méter marmagasságú és 2 méter hosszú lény volt.a Palorchestes azael maradványai nagyon ritkák és teljes (vagy közel teljes) csontváza nem is ismert.A nem kihalásának okai vitatottak. Mivel az mintegy 30-40 000 évvel történt, vagyis nem sokkal az első emberek letelepedése után, ezért feltételezhető, hogy ebben a korai ausztrál bennszülötteknek is szerepe lehetett: vagy túlzott vadászatukkal, vagy pedig élőhelyük elpusztításával (felégetésével – a bennszülöttek a tüzet is felhasználták a vadászataikhoz).Mások Ausztrália elsivatagosodását hangsúlyozzák. A valóságban feltehetᔞn mindegyik tényező szerepet játszhatott. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.) Legközelebbi élő rokonai a vombatok és a koalák. (hu)
- <api batchcomplete="">A Palorchestes az erszényesek egy nemét jelenti, amelynek fajai a negyedidőszak második felében éltek Ausztráliában.Szokták még erszényes tapírnak is nevezni őket, mivel feltehetően a Dél-Amerikában élő méhlepényes tapírokhoz hasonló kicsi ormánnyal rendelkezhettek. Az erszényes tapírok házi sertés méretű növényevők voltak, amik Ausztrália fás-füves térségein a fák és bokrok leveleivel, hajtásaival táplálkoztak, mint egykor az óriáslajhár-félék.Erőteljes mellső lábaik és karmaik voltak, amelyek segítségével feltehetően a fák, bokrok ágait húzták magukhoz. Fogai élesek voltak és magas koronával rendelkeztek: feltételezik, hogy durvább növényi táplálékot is elfogyasztott. Négy lábon járt, de valószínűleg alkalomadtán két lábra is állhatott, mint a mai medvék.A nem két faját írták le:A Palorchestes painei maradványait Közép-Ausztrália miocén rétegeiben találták meg. Kb. 1 méter marmagasságú és 2 méter hosszú lény volt.a Palorchestes azael maradványai nagyon ritkák és teljes (vagy közel teljes) csontváza nem is ismert.A nem kihalásának okai vitatottak. Mivel az mintegy 30-40 000 évvel történt, vagyis nem sokkal az első emberek letelepedése után, ezért feltételezhető, hogy ebben a korai ausztrál bennszülötteknek is szerepe lehetett: vagy túlzott vadászatukkal, vagy pedig élőhelyük elpusztításával (felégetésével – a bennszülöttek a tüzet is felhasználták a vadászataikhoz).Mások Ausztrália elsivatagosodását hangsúlyozzák. A valóságban feltehetően mindegyik tényező szerepet játszhatott. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.) Legközelebbi élő rokonai a vombatok és a koalák. (hu)
- A Palorchestes erszényesek egy nemét jelenti, amelynek fajai a negyedidőszak második felében éltek Ausztráliában. Szokták még erszényes tapírnak is nevezni őket, mivel feltehetően a Dél-Amerikában élő méhlepényes tapírokhoz hasonló kicsi ormánnyal rendelkezhettek. Az erszényes tapírok házisertés méretű növényevők voltak, amik Ausztrália fás-füves térségein a fák és bokrok leveleivel, hajtásaival táplálkoztak, mint egykor az óriáslajhár-félék. Erőteljes mellső lábaik és karmaik voltak, amelyek segítségével feltehetően a fák, bokrok ágait húzták magukhoz. Fogai élesek voltak és magas koronával rendelkeztek: feltételezik, hogy durvább növényi táplálékot is elfogyasztott. Négy lábon járt, de valószínűleg alkalomadtán két lábra is állhatott, mint a mai medvék. A nem két faját írták le:
* A maradványait Közép-Ausztrália miocén rétegeiben találták meg. Kb. 1 méter marmagasságú és 2 méter hosszú lény volt.
* a maradványai nagyon ritkák és teljes (vagy közel teljes) csontváza nem is ismert. A nem kihalásának okai vitatottak. Mivel az mintegy 30-40 000 évvel történt, vagyis nem sokkal az első emberek letelepedése után, ezért feltételezhető, hogy ebben a korai ausztrál bennszülötteknek is szerepe lehetett: vagy túlzott vadászatukkal, vagy pedig élőhelyük elpusztításával (felégetésével – a bennszülöttek a tüzet is felhasználták a vadászataikhoz). Mások Ausztrália hangsúlyozzák. A valóságban feltehetően mindegyik tényező szerepet játszhatott. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.) Legközelebbi élő rokonai a vombatok és a koalák. (hu)
- <api batchcomplete="">A Palorchestes az erszényesek egy nemét jelenti, amelynek fajai a negyedidőszak második feln éltek Ausztrálin.Szokták még erszényes tapírnak is nevezni őket, mivel feltehetᔞn a Dél-Amerikn élő méhlepényes tapírokhoz hasonló kicsi ormánnyal rendelkezhettek. Az erszényes tapírok házi sertés méretű növényevők voltak, amik Ausztrália fás-füves térségein a fák és bokrok leveleivel, hajtásaival táplálkoztak, mint egykor az óriáslajhár-félék.Erőteljes mellső lik és karmaik voltak, amelyek segítségével feltehetᔞn a fák, bokrok ágait húzták magukhoz. Fogai élesek voltak és magas koronával rendelkeztek: feltételezik, hogy durv növényi táplálékot is elfogyasztott. Négy lปon járt, de valószínűleg alkalomadtán két lปra is állhatott, mint a mai medvék.A nem két faját írták le:A Palorchestes painei maradványait Közép-Ausztrália miocén rétegeiben találták meg. Kb. 1 méter marmagasságú és 2 méter hosszú lény volt.a Palorchestes azael maradványai nagyon ritkák és teljes (vagy közel teljes) csontváza nem is ismert.A nem kihalásának okai vitatottak. Mivel az mintegy 30-40 000 évvel történt, vagyis nem sokkal az első emberek letelepedése után, ezért feltételezhető, hogy ebben a korai ausztrál bennszülötteknek is szerepe lehetett: vagy túlzott vadászatukkal, vagy pedig élőhelyük elpusztításával (felégetésével – a bennszülöttek a tüzet is felhasználták a vadászataikhoz).Mások Ausztrália elsivatagosodását hangsúlyozzák. A valóságban feltehetᔞn mindegyik tényező szerepet játszhatott. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.) Legközelebbi élő rokonai a vombatok és a koalák. (hu)
- <api batchcomplete="">A Palorchestes az erszényesek egy nemét jelenti, amelynek fajai a negyedidőszak második felében éltek Ausztráliában.Szokták még erszényes tapírnak is nevezni őket, mivel feltehetően a Dél-Amerikában élő méhlepényes tapírokhoz hasonló kicsi ormánnyal rendelkezhettek. Az erszényes tapírok házi sertés méretű növényevők voltak, amik Ausztrália fás-füves térségein a fák és bokrok leveleivel, hajtásaival táplálkoztak, mint egykor az óriáslajhár-félék.Erőteljes mellső lábaik és karmaik voltak, amelyek segítségével feltehetően a fák, bokrok ágait húzták magukhoz. Fogai élesek voltak és magas koronával rendelkeztek: feltételezik, hogy durvább növényi táplálékot is elfogyasztott. Négy lábon járt, de valószínűleg alkalomadtán két lábra is állhatott, mint a mai medvék.A nem két faját írták le:A Palorchestes painei maradványait Közép-Ausztrália miocén rétegeiben találták meg. Kb. 1 méter marmagasságú és 2 méter hosszú lény volt.a Palorchestes azael maradványai nagyon ritkák és teljes (vagy közel teljes) csontváza nem is ismert.A nem kihalásának okai vitatottak. Mivel az mintegy 30-40 000 évvel történt, vagyis nem sokkal az első emberek letelepedése után, ezért feltételezhető, hogy ebben a korai ausztrál bennszülötteknek is szerepe lehetett: vagy túlzott vadászatukkal, vagy pedig élőhelyük elpusztításával (felégetésével – a bennszülöttek a tüzet is felhasználták a vadászataikhoz).Mások Ausztrália elsivatagosodását hangsúlyozzák. A valóságban feltehetően mindegyik tényező szerepet játszhatott. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.) Legközelebbi élő rokonai a vombatok és a koalák. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- A Palorchestes erszényesek egy nemét jelenti, amelynek fajai a negyedidőszak második felében éltek Ausztráliában. Szokták még erszényes tapírnak is nevezni őket, mivel feltehetően a Dél-Amerikában élő méhlepényes tapírokhoz hasonló kicsi ormánnyal rendelkezhettek. Az erszényes tapírok házisertés méretű növényevők voltak, amik Ausztrália fás-füves térségein a fák és bokrok leveleivel, hajtásaival táplálkoztak, mint egykor az óriáslajhár-félék. A nem két faját írták le: (hu)
- <api batchcomplete="">A Palorchestes az erszényesek egy nemét jelenti, amelynek fajai a negyedidőszak második feln éltek Ausztrálin.Szokták még erszényes tapírnak is nevezni őket, mivel feltehetᔞn a Dél-Amerikn élő méhlepényes tapírokhoz hasonló kicsi ormánnyal rendelkezhettek. (hu)
- <api batchcomplete="">A Palorchestes az erszényesek egy nemét jelenti, amelynek fajai a negyedidőszak második felében éltek Ausztráliában.Szokták még erszényes tapírnak is nevezni őket, mivel feltehetően a Dél-Amerikában élő méhlepényes tapírokhoz hasonló kicsi ormánnyal rendelkezhettek. (hu)
- A Palorchestes erszényesek egy nemét jelenti, amelynek fajai a negyedidőszak második felében éltek Ausztráliában. Szokták még erszényes tapírnak is nevezni őket, mivel feltehetően a Dél-Amerikában élő méhlepényes tapírokhoz hasonló kicsi ormánnyal rendelkezhettek. Az erszényes tapírok házisertés méretű növényevők voltak, amik Ausztrália fás-füves térségein a fák és bokrok leveleivel, hajtásaival táplálkoztak, mint egykor az óriáslajhár-félék. A nem két faját írták le: (hu)
- <api batchcomplete="">A Palorchestes az erszényesek egy nemét jelenti, amelynek fajai a negyedidőszak második feln éltek Ausztrálin.Szokták még erszényes tapírnak is nevezni őket, mivel feltehetᔞn a Dél-Amerikn élő méhlepényes tapírokhoz hasonló kicsi ormánnyal rendelkezhettek. (hu)
- <api batchcomplete="">A Palorchestes az erszényesek egy nemét jelenti, amelynek fajai a negyedidőszak második felében éltek Ausztráliában.Szokták még erszényes tapírnak is nevezni őket, mivel feltehetően a Dél-Amerikában élő méhlepényes tapírokhoz hasonló kicsi ormánnyal rendelkezhettek. (hu)
|
