| dbo:abstract
|
- Peregrinációnak a vándordiákok külföldi egyetemjárását nevezzük. Természetesen főként a nemesek engedhették meg maguknak ezt a fajta tanulást. Ezen utak során bejárták egész Nyugat-Európát, és próbálták építeni politikai kapcsolataikat is. A kevésbé tehetős, de arra érdemes diákok általában a nemesi fiatalok segítőiként juthattak ki és tanulhatták a különböző idegen nyelveket, tágíthatták látókörüket. Általában 2-3 évet töltöttek kint. Ez a rövid idő úgy volt lehetséges, hogy a korábbi hazai tanulmányaikat (vagy azoknak egy részét) elismertették. Az egyik leghíresebb peregrinus diák Pápai Páriz Ferenc a 17. századi magyar tudományosság egyik legkiemelkedőbb alakja volt, akit jó tanulmányi eredményeinek elismeréseképp külföldi egyetemekre küldtek; 1672. március 11-én indult útjára, május 1-jén érkezett Boroszlóba. Lipcsében orvosi tudományokat tanult, majd eljutott Odera-Frankfurtba és Marburgba is. Heidelbergben a filozófia doktorrá avatták, de a heidelbergi akadémia által felkínált tanári állást nem fogadta el. Bázelben tanult tovább két évig, tanárai Johann Heinrich Glaser (Glaserus), Zwinger, Wettstein, Bauhin és Hoffman voltak. 1674. október 20-án orvosdoktori címet kapott, valamint a bázeli orvosi kar ülnöke» lett. Barátságot kötött Hottinger teológussal és Muralt orvosdoktorral valamint . Végül 1675-ben tért vissza Magyarországra. (hu)
- Peregrinációnak a vándordiákok külföldi egyetemjárását nevezzük. Természetesen főként a nemesek engedhették meg maguknak ezt a fajta tanulást. Ezen utak során bejárták egész Nyugat-Európát, és próbálták építeni politikai kapcsolataikat is. A kevésbé tehetős, de arra érdemes diákok általában a nemesi fiatalok segítőiként juthattak ki és tanulhatták a különböző idegen nyelveket, tágíthatták látókörüket. Általában 2-3 évet töltöttek kint. Ez a rövid idő úgy volt lehetséges, hogy a korábbi hazai tanulmányaikat (vagy azoknak egy részét) elismertették. Az egyik leghíresebb peregrinus diák Pápai Páriz Ferenc a 17. századi magyar tudományosság egyik legkiemelkedőbb alakja volt, akit jó tanulmányi eredményeinek elismeréseképp külföldi egyetemekre küldtek; 1672. március 11-én indult útjára, május 1-jén érkezett Boroszlóba. Lipcsében orvosi tudományokat tanult, majd eljutott Odera-Frankfurtba és Marburgba is. Heidelbergben a filozófia doktorrá avatták, de a heidelbergi akadémia által felkínált tanári állást nem fogadta el. Bázelben tanult tovább két évig, tanárai Johann Heinrich Glaser (Glaserus), Zwinger, Wettstein, Bauhin és Hoffman voltak. 1674. október 20-án orvosdoktori címet kapott, valamint a bázeli orvosi kar ülnöke» lett. Barátságot kötött Hottinger teológussal és Muralt orvosdoktorral valamint . Végül 1675-ben tért vissza Magyarországra. (hu)
|
