| dbo:abstract
|
- Polonnaruva (szingaléz: පුලස්තිපුර vagy පොළොන්නරුව, tamil: பொலன்னறுவை) kisváros Srí Lankán, az Észak-Központi tartományban. Pollonaruva 993-ban, Anuradhapura pusztulása után lett Srí Lanka (akkor Ceylon) fővárosa. Fővárossá válása előtt vidéki nyaralóhelyként szolgált. Az ősi városrész az UNESCO kulturális világörökségének része. A brahmanizmushoz köthető Csola-dinasztia kori építményein felül Polonnaruvában találjuk az I. Parakramabahu által a 12. században épített mesés kertek monumentális romjait is. A város többek közt egyedi öntözési rendszeréről híres: nevezetességei közé tartozik a Parakrama-tó (Parakrama Samudra) Parakramabahu király által létrehozott mesterséges víztározója, amely több mint 2400 hektáros területet lát el. Az öntözési rendszer a rizstermesztés jó hozamát volt biztosítani a száraz évszakban is. Említésre méltó a királyi fellegvár, amely Parakramabahu palotájának és közigazgatási központjának adott otthont. Az impozáns, aprólékos faragványokkal díszített építményt 1 méter vastag védőfalak veszik körül. A falakon kívül helyezkedett el a királyi fürdő, avagy a Lótusz-fürdő, amelynek kőből épült és lépcsősorokon megközelíthető épülete egy öltözködés céljaira szolgáló pavilonnal is kiegészült. A buddhista szentély, a Gal Vihara nagy műgonddal kifaragott álló, fekvő és ülő (samadhi pózban) Buddha-szobrokat őriz, melyeket ugyanabból a gránittömbböl faragtak ki. A környék másik fontos szentélyét, Hatadagét a király építette a Szent Fog otthonának. (hu)
- Polonnaruva (szingaléz: පුලස්තිපුර vagy පොළොන්නරුව, tamil: பொலன்னறுவை) kisváros Srí Lankán, az Észak-Központi tartományban. Pollonaruva 993-ban, Anuradhapura pusztulása után lett Srí Lanka (akkor Ceylon) fővárosa. Fővárossá válása előtt vidéki nyaralóhelyként szolgált. Az ősi városrész az UNESCO kulturális világörökségének része. A brahmanizmushoz köthető Csola-dinasztia kori építményein felül Polonnaruvában találjuk az I. Parakramabahu által a 12. században épített mesés kertek monumentális romjait is. A város többek közt egyedi öntözési rendszeréről híres: nevezetességei közé tartozik a Parakrama-tó (Parakrama Samudra) Parakramabahu király által létrehozott mesterséges víztározója, amely több mint 2400 hektáros területet lát el. Az öntözési rendszer a rizstermesztés jó hozamát volt biztosítani a száraz évszakban is. Említésre méltó a királyi fellegvár, amely Parakramabahu palotájának és közigazgatási központjának adott otthont. Az impozáns, aprólékos faragványokkal díszített építményt 1 méter vastag védőfalak veszik körül. A falakon kívül helyezkedett el a királyi fürdő, avagy a Lótusz-fürdő, amelynek kőből épült és lépcsősorokon megközelíthető épülete egy öltözködés céljaira szolgáló pavilonnal is kiegészült. A buddhista szentély, a Gal Vihara nagy műgonddal kifaragott álló, fekvő és ülő (samadhi pózban) Buddha-szobrokat őriz, melyeket ugyanabból a gránittömbböl faragtak ki. A környék másik fontos szentélyét, Hatadagét a király építette a Szent Fog otthonának. (hu)
|
