| dbo:abstract
|
- A pragmatica sanctio (latin: „gyakorlati rendezés”) valamely nagy fontosságú államügynek végleges, a messze jövőre kiható elintézése, amely azután mintegy megváltoztathatatlan, tulajdonképpen „királyi rendelet”. Így emlegetik közelebbről:
* I. Justinianus bizánci császár egy évtizedes harcok után 554-re foglalta vissza Itáliát. A császár már a Codex, a Digesta, és az Institúciók kihirdetésekor azokat az uralma alatt álló egész birodalomra, így a már visszafoglalt itáliai területekre nézve is hatályosnak tekintette, de szükségét látta annak, hogy az 554. augusztus 14-én kibocsátott Pragmatica sanctio pro petitione Vigilii okmányban ismét megerősítse szándékát.
* a IX. Lajos és VII. Károly francia királyok által 1269-ben, illetve 1438-ban Bourges-ban kibocsátott határozatokat;
* a német birodalmi gyűlést 1439-ben, amely elfogadta a Bázel–ferrara–firenzei zsinat döntéseit;
* a IV. Vilmos bajor herceg által 1506-ban kibocsátott törvényt, mely a öröklési rendjét írja elő, a mindenkori elsőszülött fiú által, oszthatatlan egységben.
* : V. Károly német-római császárnak a németalföldi tartományok egységét kimondó határozatát, valamint az uralkodó családok örökösödését rendező szabályokat;
* VI. Károly német-római császár mint a Habsburg-ház (ausztriai ház) feje által 1713-ban kiadott és a Habsburgok nőágainak a patrimonialis természetű osztrák örökös tartományokra vonatkozó örökösödési rendjét;
* 1723-ban a Habsburg-ház nőágainak a magyar trónon való örökösödését, amelyet kezdetben a köznyelv, majd később a törvények is röviden pragmaticának neveznek;
* 1759-ben III. Károly spanyol királynak a Bourbon-ház spanyol és olasz ágainak örökösödésére vonatkozóan kiadott rendelkezéseit;
* 1830-ban VII. Ferdinánd spanyol király által kibocsátott rendelkezést a spanyol Bourbon-házon belül 1700-ban megszüntetett leányági öröklési rend helyreállításáról. (hu)
- <api batchcomplete="">A pragmatica sanctio (latin: „gyakorlati rendezés”) valamely nagy fontosságú államügynek végleges, a messze jövőre kiható elintézése, amely azután mintegy megváltoztathatatlan, tulajdonképpen „királyi rendelet”. Így emlegetik közelebbről:I. Iusztinianosz bizánci császár egy évtizedes harcok után, 554-re foglalta vissza Itáliát; már a Codex, a Digesta és az Institྫྷiók kihirdetésekor azokat az uralma alatt álló egész birodalomra, így a már visszafoglalt itáliai területekre nézve is hatályosnak tekintette, de szükségét látta annak, hogy az 554. augusztus 14-én kibocsátott Pragmatica sanctio pro petitione Vigilii okmányban ismét megerősítse szándékát;a IX. Lajos és VII. Károly francia királyok által 1269-ben, illetve 1438-ban Bourges-ban kibocsátott határozatokat;a német birodalmi gyűlést 1439-ben, amely elfogadta a bázelrrara𠄿irenzei zsinat döntéseit;a IV. Vilmos bajor herceg által 1506-ban kibocsátott törvényt, mely a Bajor Hercegség öröklési rendjét írja elő, a mindenkori elsőszülött fiú által, oszthatatlan egységben;Pragmatica sanctio (1549): V. Károly német-római császárnak a németalföldi tartományok egységét kimondó határozatát, valamint az uralkodó csalฝok örökösését rendező szabályokat;VI. Károly német-római császár mint a Habsburg-ház (ausztriai ház) feje által 1713-ban kiadott és a Habsburgok nőágainak a patrimonialis természetű osztrák örökös tartományokra vonatkozó örökösési rendjét;1723-ban a Habsburg-ház nőágainak a magyar trónon való örökösését, amelyet kezdetben a köznyelv, majd kés a törvények is röviden pragmaticának neveznek;1759-ben III. Károly spanyol királynak a Bourbon-ház spanyol és olasz ágainak örökösésére vonatkoz༺n kiadott rendelkezéseit;1830-ban VII. Ferdinánd spanyol király által kibocsátott rendelkezést a spanyol Bourbon-házon belül 1700-ban megszüntetett leányági öröklési rend helyreállításáról. (hu)
- <api batchcomplete="">A pragmatica sanctio (latin: „gyakorlati rendezés”) valamely nagy fontosságú államügynek végleges, a messze jövőre kiható elintézése, amely azután mintegy megváltoztathatatlan, tulajdonképpen „királyi rendelet”. Így emlegetik közelebbről:I. Iusztinianosz bizánci császár egy évtizedes harcok után, 554-re foglalta vissza Itáliát; már a Codex, a Digesta és az Institúciók kihirdetésekor azokat az uralma alatt álló egész birodalomra, így a már visszafoglalt itáliai területekre nézve is hatályosnak tekintette, de szükségét látta annak, hogy az 554. augusztus 14-én kibocsátott Pragmatica sanctio pro petitione Vigilii okmányban ismét megerősítse szándékát;a IX. Lajos és VII. Károly francia királyok által 1269-ben, illetve 1438-ban Bourges-ban kibocsátott határozatokat;a német birodalmi gyűlést 1439-ben, amely elfogadta a bázel–ferrara–firenzei zsinat döntéseit;a IV. Vilmos bajor herceg által 1506-ban kibocsátott törvényt, mely a Bajor Hercegség öröklési rendjét írja elő, a mindenkori elsőszülött fiú által, oszthatatlan egységben;Pragmatica sanctio (1549): V. Károly német-római császárnak a németalföldi tartományok egységét kimondó határozatát, valamint az uralkodó családok örökösödését rendező szabályokat;VI. Károly német-római császár mint a Habsburg-ház (ausztriai ház) feje által 1713-ban kiadott és a Habsburgok nőágainak a patrimonialis természetű osztrák örökös tartományokra vonatkozó örökösödési rendjét;1723-ban a Habsburg-ház nőágainak a magyar trónon való örökösödését, amelyet kezdetben a köznyelv, majd később a törvények is röviden pragmaticának neveznek;1759-ben III. Károly spanyol királynak a Bourbon-ház spanyol és olasz ágainak örökösödésére vonatkozóan kiadott rendelkezéseit;1830-ban VII. Ferdinánd spanyol király által kibocsátott rendelkezést a spanyol Bourbon-házon belül 1700-ban megszüntetett leányági öröklési rend helyreállításáról. (hu)
- A pragmatica sanctio (latin: „gyakorlati rendezés”) valamely nagy fontosságú államügynek végleges, a messze jövőre kiható elintézése, amely azután mintegy megváltoztathatatlan, tulajdonképpen „királyi rendelet”. Így emlegetik közelebbről:
* I. Justinianus bizánci császár egy évtizedes harcok után 554-re foglalta vissza Itáliát. A császár már a Codex, a Digesta, és az Institúciók kihirdetésekor azokat az uralma alatt álló egész birodalomra, így a már visszafoglalt itáliai területekre nézve is hatályosnak tekintette, de szükségét látta annak, hogy az 554. augusztus 14-én kibocsátott Pragmatica sanctio pro petitione Vigilii okmányban ismét megerősítse szándékát.
* a IX. Lajos és VII. Károly francia királyok által 1269-ben, illetve 1438-ban Bourges-ban kibocsátott határozatokat;
* a német birodalmi gyűlést 1439-ben, amely elfogadta a Bázel–ferrara–firenzei zsinat döntéseit;
* a IV. Vilmos bajor herceg által 1506-ban kibocsátott törvényt, mely a öröklési rendjét írja elő, a mindenkori elsőszülött fiú által, oszthatatlan egységben.
* : V. Károly német-római császárnak a németalföldi tartományok egységét kimondó határozatát, valamint az uralkodó családok örökösödését rendező szabályokat;
* VI. Károly német-római császár mint a Habsburg-ház (ausztriai ház) feje által 1713-ban kiadott és a Habsburgok nőágainak a patrimonialis természetű osztrák örökös tartományokra vonatkozó örökösödési rendjét;
* 1723-ban a Habsburg-ház nőágainak a magyar trónon való örökösödését, amelyet kezdetben a köznyelv, majd később a törvények is röviden pragmaticának neveznek;
* 1759-ben III. Károly spanyol királynak a Bourbon-ház spanyol és olasz ágainak örökösödésére vonatkozóan kiadott rendelkezéseit;
* 1830-ban VII. Ferdinánd spanyol király által kibocsátott rendelkezést a spanyol Bourbon-házon belül 1700-ban megszüntetett leányági öröklési rend helyreállításáról. (hu)
- <api batchcomplete="">A pragmatica sanctio (latin: „gyakorlati rendezés”) valamely nagy fontosságú államügynek végleges, a messze jövőre kiható elintézése, amely azután mintegy megváltoztathatatlan, tulajdonképpen „királyi rendelet”. Így emlegetik közelebbről:I. Iusztinianosz bizánci császár egy évtizedes harcok után, 554-re foglalta vissza Itáliát; már a Codex, a Digesta és az Institྫྷiók kihirdetésekor azokat az uralma alatt álló egész birodalomra, így a már visszafoglalt itáliai területekre nézve is hatályosnak tekintette, de szükségét látta annak, hogy az 554. augusztus 14-én kibocsátott Pragmatica sanctio pro petitione Vigilii okmányban ismét megerősítse szándékát;a IX. Lajos és VII. Károly francia királyok által 1269-ben, illetve 1438-ban Bourges-ban kibocsátott határozatokat;a német birodalmi gyűlést 1439-ben, amely elfogadta a bázelrrara𠄿irenzei zsinat döntéseit;a IV. Vilmos bajor herceg által 1506-ban kibocsátott törvényt, mely a Bajor Hercegség öröklési rendjét írja elő, a mindenkori elsőszülött fiú által, oszthatatlan egységben;Pragmatica sanctio (1549): V. Károly német-római császárnak a németalföldi tartományok egységét kimondó határozatát, valamint az uralkodó csalฝok örökösését rendező szabályokat;VI. Károly német-római császár mint a Habsburg-ház (ausztriai ház) feje által 1713-ban kiadott és a Habsburgok nőágainak a patrimonialis természetű osztrák örökös tartományokra vonatkozó örökösési rendjét;1723-ban a Habsburg-ház nőágainak a magyar trónon való örökösését, amelyet kezdetben a köznyelv, majd kés a törvények is röviden pragmaticának neveznek;1759-ben III. Károly spanyol királynak a Bourbon-ház spanyol és olasz ágainak örökösésére vonatkoz༺n kiadott rendelkezéseit;1830-ban VII. Ferdinánd spanyol király által kibocsátott rendelkezést a spanyol Bourbon-házon belül 1700-ban megszüntetett leányági öröklési rend helyreállításáról. (hu)
- <api batchcomplete="">A pragmatica sanctio (latin: „gyakorlati rendezés”) valamely nagy fontosságú államügynek végleges, a messze jövőre kiható elintézése, amely azután mintegy megváltoztathatatlan, tulajdonképpen „királyi rendelet”. Így emlegetik közelebbről:I. Iusztinianosz bizánci császár egy évtizedes harcok után, 554-re foglalta vissza Itáliát; már a Codex, a Digesta és az Institúciók kihirdetésekor azokat az uralma alatt álló egész birodalomra, így a már visszafoglalt itáliai területekre nézve is hatályosnak tekintette, de szükségét látta annak, hogy az 554. augusztus 14-én kibocsátott Pragmatica sanctio pro petitione Vigilii okmányban ismét megerősítse szándékát;a IX. Lajos és VII. Károly francia királyok által 1269-ben, illetve 1438-ban Bourges-ban kibocsátott határozatokat;a német birodalmi gyűlést 1439-ben, amely elfogadta a bázel–ferrara–firenzei zsinat döntéseit;a IV. Vilmos bajor herceg által 1506-ban kibocsátott törvényt, mely a Bajor Hercegség öröklési rendjét írja elő, a mindenkori elsőszülött fiú által, oszthatatlan egységben;Pragmatica sanctio (1549): V. Károly német-római császárnak a németalföldi tartományok egységét kimondó határozatát, valamint az uralkodó családok örökösödését rendező szabályokat;VI. Károly német-római császár mint a Habsburg-ház (ausztriai ház) feje által 1713-ban kiadott és a Habsburgok nőágainak a patrimonialis természetű osztrák örökös tartományokra vonatkozó örökösödési rendjét;1723-ban a Habsburg-ház nőágainak a magyar trónon való örökösödését, amelyet kezdetben a köznyelv, majd később a törvények is röviden pragmaticának neveznek;1759-ben III. Károly spanyol királynak a Bourbon-ház spanyol és olasz ágainak örökösödésére vonatkozóan kiadott rendelkezéseit;1830-ban VII. Ferdinánd spanyol király által kibocsátott rendelkezést a spanyol Bourbon-házon belül 1700-ban megszüntetett leányági öröklési rend helyreállításáról. (hu)
|
.jpg){kind=link}
