| dbo:abstract
|
- A Santa Cruz-szigeteki csata tengeri ütközet, japán forrásokban a dél-csendes-óceáni csata (南太平洋海戦) volt a Japán Császári Haditengerészet és az Amerikai Haditengerészet flottaerői között a második világháború idején. Összességében a negyedik repülőgép-hordozókkal megvívott ütközete a csendes-óceáni háborúnak és a negyedik főbb mozzanata a guadalcanali hadjáratnak. A hasonló intenzitású, május eleji korall-tengeri csata, az egy hónappal későbbi midwayi csata és az augusztus végi kelet-Salamon-szigeteki tengeri csata eseményeihez hasonlóan, itt is közel voltak a közvetlen látótávolságú hadvezetéshez. Ehhez képest inkább a hordozófedélzeti és a szárazföldi repülőerők domináltak. Az ütközet célja japán részről annak a szárazföldi offenzívának a támogatása volt, amely a szövetséges csapatokat kiűzte volna a guadalcanali és körzetében levő szigetekről, melyek 1942 szeptembere óta egyre nagyobb ellenállást képviseltek a japán császári csapatokkal szemben. A szárazföldi offenzívát október 20–25. közé tervezték, mellyel egybekötve a szövetséges tengeri erőket is szét akarták forgácsolni. A japán repülőgép-hordozókat és nagyobb kísérőhajóikat a Salamon-szigetektől délre helyezték el, reményeik szerint döntő ütközetre késztetve az amerikai repülőgép-hordozók erőit, mellyel megnyílna az út a szárazföldi támadás hathatós támogatásához. Az újdonsült amerikai hadvezetés hasonló sikerekben bízott, noha az erőfölény mérlege ismét és egyben utoljára a japán flottaerők felé billent. Az október 23-án este kezdődő japán kísérlet kezdett kudarcba fulladni, a beásott szövetséges csapatok sikeresen vertek vissza minden japán szárazföldi támadást, dacára a két sikeres tengeri rajtaütésnek, a repteret bombázó japán csatahajó-kötelékek jelentős károkat okoztak. A japán támadást segítendő flottájuk támaszpontjukról dél felé indult, az amerikai flottakötelék pedig észak felé, a két flotta 1942. október 26-án reggel vette fel egymással a vizuális kapcsolatot tengeri felderítő repülőgépeik révén, a Santa Cruzi főszigettől észak-északnyugatra. Délután a légitámadás-sorozatot követően a szövetséges flotta visszavonta erőit az ütközet helyszínéről, mivel két repülőgép-hordozójából egy a megsemmisülés közelében járt, a másik pedig szintén megrongálódott. A japán erők is visszavonulást rendeltek el, ugyanis repülőerejük személyi- és repülőgép-állománya olyan mértékű veszteségeket szenvedett, köszönhetően az amerikai légvédelmi tüzérségnek, mellyel már nem tudtak volna sem hatékony támadást vezetni, sem hatékony védelmet felállítani, továbbá egy flotta-hordozójuk és egy könnyű-hordozójuk is jelentősen megrongálódott. Ezek a tények döntően befolyásolni fogják a következő fél év csendes-óceáni tengerészeti eseményeit. Noha harcászati sikereik vitán felül állnak, a japán veszteségek olyan magasak voltak, melyek időleges pótlása meghaladta a szövetségeseket, főként az USA-t értet, akik noha egy hordozót elvesztettek, heteken belül, november közepére és végére kettő ismét kifut a javítóüzemekből. Repülőerőik pedig kevesebb veszteséggel vissza tudtak vonulni, eszköz- és személyi állományban pedig minőségi és mennyiségi javulást érnek el. Kétségkívül ez egy pürrhoszi győzelem volt a japánoknak, melyet követően a japán repülőgép-hordozók már nem játszottak jelentős szerepet a guadalcanali hadjáratban. Azt végül a szövetséges csapatok nyerték meg, a szigetet végleg birtokba vették. Az ütközetet a USS Hornet 27-e hajnali elmerülésével zárják le, ebben az időben néhány PBY Catalina még bombatámadásokat hajtott végre japán hadihajók ellen. Ez volt az utolsó előtti flotta-repülőgép-hordozó, melyet ütközetekben elvesztett az Amerikai Haditengerészet a második világháborúban. A következő és utolsó áldozatok három-négy nap híján két évvel később következnek be a Fülöp-szigeteknél. (hu)
- A Santa Cruz-szigeteki csata tengeri ütközet, japán forrásokban a dél-csendes-óceáni csata (南太平洋海戦) volt a Japán Császári Haditengerészet és az Amerikai Haditengerészet flottaerői között a második világháború idején. Összességében a negyedik repülőgép-hordozókkal megvívott ütközete a csendes-óceáni háborúnak és a negyedik főbb mozzanata a guadalcanali hadjáratnak. A hasonló intenzitású, május eleji korall-tengeri csata, az egy hónappal későbbi midwayi csata és az augusztus végi kelet-Salamon-szigeteki tengeri csata eseményeihez hasonlóan, itt is közel voltak a közvetlen látótávolságú hadvezetéshez. Ehhez képest inkább a hordozófedélzeti és a szárazföldi repülőerők domináltak. Az ütközet célja japán részről annak a szárazföldi offenzívának a támogatása volt, amely a szövetséges csapatokat kiűzte volna a guadalcanali és körzetében levő szigetekről, melyek 1942 szeptembere óta egyre nagyobb ellenállást képviseltek a japán császári csapatokkal szemben. A szárazföldi offenzívát október 20–25. közé tervezték, mellyel egybekötve a szövetséges tengeri erőket is szét akarták forgácsolni. A japán repülőgép-hordozókat és nagyobb kísérőhajóikat a Salamon-szigetektől délre helyezték el, reményeik szerint döntő ütközetre késztetve az amerikai repülőgép-hordozók erőit, mellyel megnyílna az út a szárazföldi támadás hathatós támogatásához. Az újdonsült amerikai hadvezetés hasonló sikerekben bízott, noha az erőfölény mérlege ismét és egyben utoljára a japán flottaerők felé billent. Az október 23-án este kezdődő japán kísérlet kezdett kudarcba fulladni, a beásott szövetséges csapatok sikeresen vertek vissza minden japán szárazföldi támadást, dacára a két sikeres tengeri rajtaütésnek, a repteret bombázó japán csatahajó-kötelékek jelentős károkat okoztak. A japán támadást segítendő flottájuk támaszpontjukról dél felé indult, az amerikai flottakötelék pedig észak felé, a két flotta 1942. október 26-án reggel vette fel egymással a vizuális kapcsolatot tengeri felderítő repülőgépeik révén, a Santa Cruzi főszigettől észak-északnyugatra. Délután a légitámadás-sorozatot követően a szövetséges flotta visszavonta erőit az ütközet helyszínéről, mivel két repülőgép-hordozójából egy a megsemmisülés közelében járt, a másik pedig szintén megrongálódott. A japán erők is visszavonulást rendeltek el, ugyanis repülőerejük személyi- és repülőgép-állománya olyan mértékű veszteségeket szenvedett, köszönhetően az amerikai légvédelmi tüzérségnek, mellyel már nem tudtak volna sem hatékony támadást vezetni, sem hatékony védelmet felállítani, továbbá egy flotta-hordozójuk és egy könnyű-hordozójuk is jelentősen megrongálódott. Ezek a tények döntően befolyásolni fogják a következő fél év csendes-óceáni tengerészeti eseményeit. Noha harcászati sikereik vitán felül állnak, a japán veszteségek olyan magasak voltak, melyek időleges pótlása meghaladta a szövetségeseket, főként az USA-t, akik noha egy hordozót elvesztettek, heteken belül, november közepére és végére kettő ismét kifut a javítóüzemekből. Repülőerőik pedig kevesebb veszteséggel vissza tudtak vonulni, eszköz- és személyi állományban pedig minőségi és mennyiségi javulást érnek el. Kétségkívül ez egy pürrhoszi győzelem volt a japánoknak, melyet követően a japán repülőgép-hordozók már nem játszottak jelentős szerepet a guadalcanali hadjáratban. Azt végül a szövetséges csapatok nyerték meg, a szigetet végleg birtokba vették. Az ütközetet a USS Hornet 27-e hajnali elmerülésével zárják le, ebben az időben néhány PBY Catalina még bombatámadásokat hajtott végre japán hadihajók ellen. Ez volt az utolsó előtti flotta-repülőgép-hordozó, melyet ütközetekben elvesztett az Amerikai Haditengerészet a második világháborúban. A következő és utolsó áldozatok három-négy nap híján két évvel később következnek be a Fülöp-szigeteknél. (hu)
- <api batchcomplete="">A Santa Cruz-szigeteki csata tengeri ütközet, japán forrásokban a dél-csendes-áni csata (南太平洋海戦) volt a Japán Császári Haditengerészet és az Amerikai Haditengerészet flottaerői között a második világhปorú idején. Összességn a negyedik repülőgép-hordozókkal megvívott ütközete a csendes-áni hปorúnak és a negyedik f mozzanata a guadalcanali hadjáratnak. A hasonló intenzitású, május eleji korall-tengeri csata, az egy hónappal kési midwayi csata és az augusztus végi kelet-Salamon-szigeteki tengeri csata eseményeihez hasonl༺n, a szembenálló felek itt is a láthatáron túlról, hordozélzeti és a szárazföldi repülᔞrőkkel vívták meg a csatát. Az ütközet célja japán részről annak a szárazföldi offenzívának a támogatása volt, amely a szövetséges csapatokat kiűzte volna a guadalcanalról, és a közeln levő szigetekről, és véget vessenek a sziget birtoklásáért vívott csatn fennálló patthelyzetnek. A szárazföldi offenzívát oktr 20. közé tervezték, mellyel egybekötve a szövetséges tengeri erőket is szét akarták forgผsolni. A japán repülőgéphordozókat és nagyobb kísérőhajóikat a Salamon-szigetektől délre helyezték el, reményeik szerint döntő ütközetre késztetve az amerikai repülőgéphordozók erőit, mellyel megnyílna az út a szárazföldi támadás hathatós támogatásához. Az újdonsült amerikai hadvezetés hasonló sikerekben bízott, noha az erᔟölény mérlege ismét és egyben utoljára a japán flottaerők felé billent.Az oktr 23-án este kezdᔝő japán kísérlet Henderson Field repülőterének birtoklásáért kezdett kudarcba fulladni, a beásott szövetséges csapatok sikeresen vertek vissza minden japán szárazföldi támadást, dacára a két sikeres tengeri rajtaütésnek, a repteret bombázó japán csatahajókötelékek jelentős károkat okoztak. A japán támadást segítendő, flottájuk truki támaszpontjukról dél felé indult, az amerikai flottakötelék pedig észak felé, a két flotta 1942. oktr 26-án reggel vette fel egymással a vizuális kapcsolatot tengeri felderítő repülőgépeik révén, a Santa Cruzi főszigettől észak-északnyugatra. Délután a légitámadás-sorozatot követᔞn a szövetséges flotta visszavonta erőit az ütközet helyszínéről, mivel két repülőgép-hordozójปól egy a megsemmisülés közeln járt, a másik pedig szintén megrongál༽ott. A japán erők is visszavonulást rendeltek el, ugyanis repülᔞrejük személyi- és repülőgép-állománya olyan mértékű veszteségeket szenvedett, mellyel már nem tudtak volna sem hatékony támadást vezetni, sem hatékony vlmet felállítani, tová egy flotta-hordozójuk és egy könnyű-hordozójuk is jelentősen megrongál༽ott. Ezek a tények döntᔞn befolyásolni fogják a következő fél év csendes-áni tengerészeti eseményeit. Noha harcászati sikereik vitán felül állnak, a magas japán anyagi és személyi veszteségek pótlása jóval tov tartott, mint amennyi idő alatt az USA-nak kellett ehhez. Repülᔞrőik kevesebb veszteséget szenvedtek el, eszközeiben és személyi állományban pedig minőségi és mennyiségi javulást értek el. Kétségkívül ez egy pürrhoszi győzelem volt a japánoknak, melyet követᔞn a japán repülőgép-hordozók már nem játszottak jelentős szerepet a guadalcanali hadjáratban. Azt végül a szövetséges csapatok nyerték meg, a szigetet végleg birtokba vették.Az ütközetet a USS Hornet 27-e hajnali elmerülésével zárta le, ebben az idn néhány PBY Catalina még bombatámadásokat hajtott végre japán hadihajók ellen. Ez volt az utolsó előtti flotta-repülőgéphordozó, melyet ütközetekben elvesztett az Amerikai Haditengerészet a második világhปor諸n. (hu)
- <api batchcomplete="">A Santa Cruz-szigeteki csata tengeri ütközet, japán forrásokban a dél-csendes-óceáni csata (南太平洋海戦) volt a Japán Császári Haditengerészet és az Amerikai Haditengerészet flottaerői között a második világháború idején. Összességében a negyedik repülőgép-hordozókkal megvívott ütközete a csendes-óceáni háborúnak és a negyedik főbb mozzanata a guadalcanali hadjáratnak. A hasonló intenzitású, május eleji korall-tengeri csata, az egy hónappal későbbi midwayi csata és az augusztus végi kelet-Salamon-szigeteki tengeri csata eseményeihez hasonlóan, a szembenálló felek itt is a láthatáron túlról, hordozófedélzeti és a szárazföldi repülőerőkkel vívták meg a csatát. Az ütközet célja japán részről annak a szárazföldi offenzívának a támogatása volt, amely a szövetséges csapatokat kiűzte volna a guadalcanalról, és a közelében levő szigetekről, és véget vessenek a sziget birtoklásáért vívott csatában fennálló patthelyzetnek. A szárazföldi offenzívát október 20–25. közé tervezték, mellyel egybekötve a szövetséges tengeri erőket is szét akarták forgácsolni. A japán repülőgéphordozókat és nagyobb kísérőhajóikat a Salamon-szigetektől délre helyezték el, reményeik szerint döntő ütközetre késztetve az amerikai repülőgéphordozók erőit, mellyel megnyílna az út a szárazföldi támadás hathatós támogatásához. Az újdonsült amerikai hadvezetés hasonló sikerekben bízott, noha az erőfölény mérlege ismét és egyben utoljára a japán flottaerők felé billent.Az október 23-án este kezdődő japán kísérlet Henderson Field repülőterének birtoklásáért kezdett kudarcba fulladni, a beásott szövetséges csapatok sikeresen vertek vissza minden japán szárazföldi támadást, dacára a két sikeres tengeri rajtaütésnek, a repteret bombázó japán csatahajókötelékek jelentős károkat okoztak. A japán támadást segítendő, flottájuk truki támaszpontjukról dél felé indult, az amerikai flottakötelék pedig észak felé, a két flotta 1942. október 26-án reggel vette fel egymással a vizuális kapcsolatot tengeri felderítő repülőgépeik révén, a Santa Cruzi főszigettől észak-északnyugatra. Délután a légitámadás-sorozatot követően a szövetséges flotta visszavonta erőit az ütközet helyszínéről, mivel két repülőgép-hordozójából egy a megsemmisülés közelében járt, a másik pedig szintén megrongálódott. A japán erők is visszavonulást rendeltek el, ugyanis repülőerejük személyi- és repülőgép-állománya olyan mértékű veszteségeket szenvedett, mellyel már nem tudtak volna sem hatékony támadást vezetni, sem hatékony védelmet felállítani, továbbá egy flotta-hordozójuk és egy könnyű-hordozójuk is jelentősen megrongálódott. Ezek a tények döntően befolyásolni fogják a következő fél év csendes-óceáni tengerészeti eseményeit. Noha harcászati sikereik vitán felül állnak, a magas japán anyagi és személyi veszteségek pótlása jóval tovább tartott, mint amennyi idő alatt az USA-nak kellett ehhez. Repülőerőik kevesebb veszteséget szenvedtek el, eszközeiben és személyi állományban pedig minőségi és mennyiségi javulást értek el. Kétségkívül ez egy pürrhoszi győzelem volt a japánoknak, melyet követően a japán repülőgép-hordozók már nem játszottak jelentős szerepet a guadalcanali hadjáratban. Azt végül a szövetséges csapatok nyerték meg, a szigetet végleg birtokba vették.Az ütközetet a USS Hornet 27-e hajnali elmerülésével zárta le, ebben az időben néhány PBY Catalina még bombatámadásokat hajtott végre japán hadihajók ellen. Ez volt az utolsó előtti flotta-repülőgéphordozó, melyet ütközetekben elvesztett az Amerikai Haditengerészet a második világháborúban. (hu)
- A Santa Cruz-szigeteki csata tengeri ütközet, japán forrásokban a dél-csendes-óceáni csata (南太平洋海戦) volt a Japán Császári Haditengerészet és az Amerikai Haditengerészet flottaerői között a második világháború idején. Összességében a negyedik repülőgép-hordozókkal megvívott ütközete a csendes-óceáni háborúnak és a negyedik főbb mozzanata a guadalcanali hadjáratnak. A hasonló intenzitású, május eleji korall-tengeri csata, az egy hónappal későbbi midwayi csata és az augusztus végi kelet-Salamon-szigeteki tengeri csata eseményeihez hasonlóan, itt is közel voltak a közvetlen látótávolságú hadvezetéshez. Ehhez képest inkább a hordozófedélzeti és a szárazföldi repülőerők domináltak. Az ütközet célja japán részről annak a szárazföldi offenzívának a támogatása volt, amely a szövetséges csapatokat kiűzte volna a guadalcanali és körzetében levő szigetekről, melyek 1942 szeptembere óta egyre nagyobb ellenállást képviseltek a japán császári csapatokkal szemben. A szárazföldi offenzívát október 20–25. közé tervezték, mellyel egybekötve a szövetséges tengeri erőket is szét akarták forgácsolni. A japán repülőgép-hordozókat és nagyobb kísérőhajóikat a Salamon-szigetektől délre helyezték el, reményeik szerint döntő ütközetre késztetve az amerikai repülőgép-hordozók erőit, mellyel megnyílna az út a szárazföldi támadás hathatós támogatásához. Az újdonsült amerikai hadvezetés hasonló sikerekben bízott, noha az erőfölény mérlege ismét és egyben utoljára a japán flottaerők felé billent. Az október 23-án este kezdődő japán kísérlet kezdett kudarcba fulladni, a beásott szövetséges csapatok sikeresen vertek vissza minden japán szárazföldi támadást, dacára a két sikeres tengeri rajtaütésnek, a repteret bombázó japán csatahajó-kötelékek jelentős károkat okoztak. A japán támadást segítendő flottájuk támaszpontjukról dél felé indult, az amerikai flottakötelék pedig észak felé, a két flotta 1942. október 26-án reggel vette fel egymással a vizuális kapcsolatot tengeri felderítő repülőgépeik révén, a Santa Cruzi főszigettől észak-északnyugatra. Délután a légitámadás-sorozatot követően a szövetséges flotta visszavonta erőit az ütközet helyszínéről, mivel két repülőgép-hordozójából egy a megsemmisülés közelében járt, a másik pedig szintén megrongálódott. A japán erők is visszavonulást rendeltek el, ugyanis repülőerejük személyi- és repülőgép-állománya olyan mértékű veszteségeket szenvedett, köszönhetően az amerikai légvédelmi tüzérségnek, mellyel már nem tudtak volna sem hatékony támadást vezetni, sem hatékony védelmet felállítani, továbbá egy flotta-hordozójuk és egy könnyű-hordozójuk is jelentősen megrongálódott. Ezek a tények döntően befolyásolni fogják a következő fél év csendes-óceáni tengerészeti eseményeit. Noha harcászati sikereik vitán felül állnak, a japán veszteségek olyan magasak voltak, melyek időleges pótlása meghaladta a szövetségeseket, főként az USA-t értet, akik noha egy hordozót elvesztettek, heteken belül, november közepére és végére kettő ismét kifut a javítóüzemekből. Repülőerőik pedig kevesebb veszteséggel vissza tudtak vonulni, eszköz- és személyi állományban pedig minőségi és mennyiségi javulást érnek el. Kétségkívül ez egy pürrhoszi győzelem volt a japánoknak, melyet követően a japán repülőgép-hordozók már nem játszottak jelentős szerepet a guadalcanali hadjáratban. Azt végül a szövetséges csapatok nyerték meg, a szigetet végleg birtokba vették. Az ütközetet a USS Hornet 27-e hajnali elmerülésével zárják le, ebben az időben néhány PBY Catalina még bombatámadásokat hajtott végre japán hadihajók ellen. Ez volt az utolsó előtti flotta-repülőgép-hordozó, melyet ütközetekben elvesztett az Amerikai Haditengerészet a második világháborúban. A következő és utolsó áldozatok három-négy nap híján két évvel később következnek be a Fülöp-szigeteknél. (hu)
- A Santa Cruz-szigeteki csata tengeri ütközet, japán forrásokban a dél-csendes-óceáni csata (南太平洋海戦) volt a Japán Császári Haditengerészet és az Amerikai Haditengerészet flottaerői között a második világháború idején. Összességében a negyedik repülőgép-hordozókkal megvívott ütközete a csendes-óceáni háborúnak és a negyedik főbb mozzanata a guadalcanali hadjáratnak. A hasonló intenzitású, május eleji korall-tengeri csata, az egy hónappal későbbi midwayi csata és az augusztus végi kelet-Salamon-szigeteki tengeri csata eseményeihez hasonlóan, itt is közel voltak a közvetlen látótávolságú hadvezetéshez. Ehhez képest inkább a hordozófedélzeti és a szárazföldi repülőerők domináltak. Az ütközet célja japán részről annak a szárazföldi offenzívának a támogatása volt, amely a szövetséges csapatokat kiűzte volna a guadalcanali és körzetében levő szigetekről, melyek 1942 szeptembere óta egyre nagyobb ellenállást képviseltek a japán császári csapatokkal szemben. A szárazföldi offenzívát október 20–25. közé tervezték, mellyel egybekötve a szövetséges tengeri erőket is szét akarták forgácsolni. A japán repülőgép-hordozókat és nagyobb kísérőhajóikat a Salamon-szigetektől délre helyezték el, reményeik szerint döntő ütközetre késztetve az amerikai repülőgép-hordozók erőit, mellyel megnyílna az út a szárazföldi támadás hathatós támogatásához. Az újdonsült amerikai hadvezetés hasonló sikerekben bízott, noha az erőfölény mérlege ismét és egyben utoljára a japán flottaerők felé billent. Az október 23-án este kezdődő japán kísérlet kezdett kudarcba fulladni, a beásott szövetséges csapatok sikeresen vertek vissza minden japán szárazföldi támadást, dacára a két sikeres tengeri rajtaütésnek, a repteret bombázó japán csatahajó-kötelékek jelentős károkat okoztak. A japán támadást segítendő flottájuk támaszpontjukról dél felé indult, az amerikai flottakötelék pedig észak felé, a két flotta 1942. október 26-án reggel vette fel egymással a vizuális kapcsolatot tengeri felderítő repülőgépeik révén, a Santa Cruzi főszigettől észak-északnyugatra. Délután a légitámadás-sorozatot követően a szövetséges flotta visszavonta erőit az ütközet helyszínéről, mivel két repülőgép-hordozójából egy a megsemmisülés közelében járt, a másik pedig szintén megrongálódott. A japán erők is visszavonulást rendeltek el, ugyanis repülőerejük személyi- és repülőgép-állománya olyan mértékű veszteségeket szenvedett, köszönhetően az amerikai légvédelmi tüzérségnek, mellyel már nem tudtak volna sem hatékony támadást vezetni, sem hatékony védelmet felállítani, továbbá egy flotta-hordozójuk és egy könnyű-hordozójuk is jelentősen megrongálódott. Ezek a tények döntően befolyásolni fogják a következő fél év csendes-óceáni tengerészeti eseményeit. Noha harcászati sikereik vitán felül állnak, a japán veszteségek olyan magasak voltak, melyek időleges pótlása meghaladta a szövetségeseket, főként az USA-t, akik noha egy hordozót elvesztettek, heteken belül, november közepére és végére kettő ismét kifut a javítóüzemekből. Repülőerőik pedig kevesebb veszteséggel vissza tudtak vonulni, eszköz- és személyi állományban pedig minőségi és mennyiségi javulást érnek el. Kétségkívül ez egy pürrhoszi győzelem volt a japánoknak, melyet követően a japán repülőgép-hordozók már nem játszottak jelentős szerepet a guadalcanali hadjáratban. Azt végül a szövetséges csapatok nyerték meg, a szigetet végleg birtokba vették. Az ütközetet a USS Hornet 27-e hajnali elmerülésével zárják le, ebben az időben néhány PBY Catalina még bombatámadásokat hajtott végre japán hadihajók ellen. Ez volt az utolsó előtti flotta-repülőgép-hordozó, melyet ütközetekben elvesztett az Amerikai Haditengerészet a második világháborúban. A következő és utolsó áldozatok három-négy nap híján két évvel később következnek be a Fülöp-szigeteknél. (hu)
- <api batchcomplete="">A Santa Cruz-szigeteki csata tengeri ütközet, japán forrásokban a dél-csendes-áni csata (南太平洋海戦) volt a Japán Császári Haditengerészet és az Amerikai Haditengerészet flottaerői között a második világhปorú idején. Összességn a negyedik repülőgép-hordozókkal megvívott ütközete a csendes-áni hปorúnak és a negyedik f mozzanata a guadalcanali hadjáratnak. A hasonló intenzitású, május eleji korall-tengeri csata, az egy hónappal kési midwayi csata és az augusztus végi kelet-Salamon-szigeteki tengeri csata eseményeihez hasonl༺n, a szembenálló felek itt is a láthatáron túlról, hordozélzeti és a szárazföldi repülᔞrőkkel vívták meg a csatát. Az ütközet célja japán részről annak a szárazföldi offenzívának a támogatása volt, amely a szövetséges csapatokat kiűzte volna a guadalcanalról, és a közeln levő szigetekről, és véget vessenek a sziget birtoklásáért vívott csatn fennálló patthelyzetnek. A szárazföldi offenzívát oktr 20. közé tervezték, mellyel egybekötve a szövetséges tengeri erőket is szét akarták forgผsolni. A japán repülőgéphordozókat és nagyobb kísérőhajóikat a Salamon-szigetektől délre helyezték el, reményeik szerint döntő ütközetre késztetve az amerikai repülőgéphordozók erőit, mellyel megnyílna az út a szárazföldi támadás hathatós támogatásához. Az újdonsült amerikai hadvezetés hasonló sikerekben bízott, noha az erᔟölény mérlege ismét és egyben utoljára a japán flottaerők felé billent.Az oktr 23-án este kezdᔝő japán kísérlet Henderson Field repülőterének birtoklásáért kezdett kudarcba fulladni, a beásott szövetséges csapatok sikeresen vertek vissza minden japán szárazföldi támadást, dacára a két sikeres tengeri rajtaütésnek, a repteret bombázó japán csatahajókötelékek jelentős károkat okoztak. A japán támadást segítendő, flottájuk truki támaszpontjukról dél felé indult, az amerikai flottakötelék pedig észak felé, a két flotta 1942. oktr 26-án reggel vette fel egymással a vizuális kapcsolatot tengeri felderítő repülőgépeik révén, a Santa Cruzi főszigettől észak-északnyugatra. Délután a légitámadás-sorozatot követᔞn a szövetséges flotta visszavonta erőit az ütközet helyszínéről, mivel két repülőgép-hordozójปól egy a megsemmisülés közeln járt, a másik pedig szintén megrongál༽ott. A japán erők is visszavonulást rendeltek el, ugyanis repülᔞrejük személyi- és repülőgép-állománya olyan mértékű veszteségeket szenvedett, mellyel már nem tudtak volna sem hatékony támadást vezetni, sem hatékony vlmet felállítani, tová egy flotta-hordozójuk és egy könnyű-hordozójuk is jelentősen megrongál༽ott. Ezek a tények döntᔞn befolyásolni fogják a következő fél év csendes-áni tengerészeti eseményeit. Noha harcászati sikereik vitán felül állnak, a magas japán anyagi és személyi veszteségek pótlása jóval tov tartott, mint amennyi idő alatt az USA-nak kellett ehhez. Repülᔞrőik kevesebb veszteséget szenvedtek el, eszközeiben és személyi állományban pedig minőségi és mennyiségi javulást értek el. Kétségkívül ez egy pürrhoszi győzelem volt a japánoknak, melyet követᔞn a japán repülőgép-hordozók már nem játszottak jelentős szerepet a guadalcanali hadjáratban. Azt végül a szövetséges csapatok nyerték meg, a szigetet végleg birtokba vették.Az ütközetet a USS Hornet 27-e hajnali elmerülésével zárta le, ebben az idn néhány PBY Catalina még bombatámadásokat hajtott végre japán hadihajók ellen. Ez volt az utolsó előtti flotta-repülőgéphordozó, melyet ütközetekben elvesztett az Amerikai Haditengerészet a második világhปor諸n. (hu)
- <api batchcomplete="">A Santa Cruz-szigeteki csata tengeri ütközet, japán forrásokban a dél-csendes-óceáni csata (南太平洋海戦) volt a Japán Császári Haditengerészet és az Amerikai Haditengerészet flottaerői között a második világháború idején. Összességében a negyedik repülőgép-hordozókkal megvívott ütközete a csendes-óceáni háborúnak és a negyedik főbb mozzanata a guadalcanali hadjáratnak. A hasonló intenzitású, május eleji korall-tengeri csata, az egy hónappal későbbi midwayi csata és az augusztus végi kelet-Salamon-szigeteki tengeri csata eseményeihez hasonlóan, a szembenálló felek itt is a láthatáron túlról, hordozófedélzeti és a szárazföldi repülőerőkkel vívták meg a csatát. Az ütközet célja japán részről annak a szárazföldi offenzívának a támogatása volt, amely a szövetséges csapatokat kiűzte volna a guadalcanalról, és a közelében levő szigetekről, és véget vessenek a sziget birtoklásáért vívott csatában fennálló patthelyzetnek. A szárazföldi offenzívát október 20–25. közé tervezték, mellyel egybekötve a szövetséges tengeri erőket is szét akarták forgácsolni. A japán repülőgéphordozókat és nagyobb kísérőhajóikat a Salamon-szigetektől délre helyezték el, reményeik szerint döntő ütközetre késztetve az amerikai repülőgéphordozók erőit, mellyel megnyílna az út a szárazföldi támadás hathatós támogatásához. Az újdonsült amerikai hadvezetés hasonló sikerekben bízott, noha az erőfölény mérlege ismét és egyben utoljára a japán flottaerők felé billent.Az október 23-án este kezdődő japán kísérlet Henderson Field repülőterének birtoklásáért kezdett kudarcba fulladni, a beásott szövetséges csapatok sikeresen vertek vissza minden japán szárazföldi támadást, dacára a két sikeres tengeri rajtaütésnek, a repteret bombázó japán csatahajókötelékek jelentős károkat okoztak. A japán támadást segítendő, flottájuk truki támaszpontjukról dél felé indult, az amerikai flottakötelék pedig észak felé, a két flotta 1942. október 26-án reggel vette fel egymással a vizuális kapcsolatot tengeri felderítő repülőgépeik révén, a Santa Cruzi főszigettől észak-északnyugatra. Délután a légitámadás-sorozatot követően a szövetséges flotta visszavonta erőit az ütközet helyszínéről, mivel két repülőgép-hordozójából egy a megsemmisülés közelében járt, a másik pedig szintén megrongálódott. A japán erők is visszavonulást rendeltek el, ugyanis repülőerejük személyi- és repülőgép-állománya olyan mértékű veszteségeket szenvedett, mellyel már nem tudtak volna sem hatékony támadást vezetni, sem hatékony védelmet felállítani, továbbá egy flotta-hordozójuk és egy könnyű-hordozójuk is jelentősen megrongálódott. Ezek a tények döntően befolyásolni fogják a következő fél év csendes-óceáni tengerészeti eseményeit. Noha harcászati sikereik vitán felül állnak, a magas japán anyagi és személyi veszteségek pótlása jóval tovább tartott, mint amennyi idő alatt az USA-nak kellett ehhez. Repülőerőik kevesebb veszteséget szenvedtek el, eszközeiben és személyi állományban pedig minőségi és mennyiségi javulást értek el. Kétségkívül ez egy pürrhoszi győzelem volt a japánoknak, melyet követően a japán repülőgép-hordozók már nem játszottak jelentős szerepet a guadalcanali hadjáratban. Azt végül a szövetséges csapatok nyerték meg, a szigetet végleg birtokba vették.Az ütközetet a USS Hornet 27-e hajnali elmerülésével zárta le, ebben az időben néhány PBY Catalina még bombatámadásokat hajtott végre japán hadihajók ellen. Ez volt az utolsó előtti flotta-repülőgéphordozó, melyet ütközetekben elvesztett az Amerikai Haditengerészet a második világháborúban. (hu)
|
_under_attack_by_dive_bombers_during_the_Battle_of_Santa_Cruz_Islands_on_26_October_1942_(80-G-20989).jpg?width=300)
_under_attack_by_dive_bombers_during_the_Battle_of_Santa_Cruz_Islands_on_26_October_1942_(80-G-20989).jpg){kind=link}
