| dbo:abstract
|
- A Seldwylai emberek Gottfried Keller két részes elbeszélésciklusa, amelynek első része 1856-ban, a teljes ciklus pedig 1873–75 között jelent meg. A kitalált svájci városban, Seldwylában játszódó történetek a Shakespeare tragédiáján alapuló kivételével hangvételűek. A kötet kiemelkedő jelentőségű a 19. század német elbeszélései között; egyes elbeszélései a német nyelvű irodalom legolvasottabb darabjai közé tartoznak. A Die Zeit hatvanadik éves irodalmi mellékletében az ötven legjellemzőbb német mű között szerepel. Babits Mihály – aki egy 1918-as ankét során azon könyvek közé sorolta a Seldwylai emberek-et, amelyek nemcsak gondolkozására, hanem érzésére, életére hatottak – így méltatta a kötetet: „Csodálatos, hogy Keller, akit életírói rideg, magányos, tüskés embernek festenek, egy mogorva hivatalnok típusának, az igaz emberi emóció milyen kincses tartalékát oldotta föl ezekben a novellákban. A tragikus életérzés azonban átsötétlik az elragadó kedély és kacagtató komikum legfényesebb színjátékain is. [...] A nevetés és sírás könnyei itt is egymásba folynak, mint Dickensnél.” (hu)
- A Seldwylai emberek Gottfried Keller kétrészes elbeszélésciklusa, amelynek első része 1856-ban, a teljes ciklus pedig 1873–75 között jelent meg. A kitalált svájci városban, Seldwylában játszódó történetek a Shakespeare tragédiáján alapuló kivételével hangvételűek. A kötet kiemelkedő jelentőségű a 19. század német elbeszélései között; egyes elbeszélései a német nyelvű irodalom legolvasottabb darabjai közé tartoznak. A Die Zeit hatvanadik éves irodalmi mellékletében az ötven legjellemzőbb német mű között szerepel. Babits Mihály – aki egy 1918-as ankét során azon könyvek közé sorolta a Seldwylai emberek-et, amelyek nemcsak gondolkozására, hanem érzésére, életére hatottak – így méltatta a kötetet: „Csodálatos, hogy Keller, akit életírói rideg, magányos, tüskés embernek festenek, egy mogorva hivatalnok típusának, az igaz emberi emóció milyen kincses tartalékát oldotta föl ezekben a novellákban. A tragikus életérzés azonban átsötétlik az elragadó kedély és kacagtató komikum legfényesebb színjátékain is. [...] A nevetés és sírás könnyei itt is egymásba folynak, mint Dickensnél.” (hu)
- A Seldwylai emberek Gottfried Keller két részes elbeszélésciklusa, amelynek első része 1856-ban, a teljes ciklus pedig 1873–75 között jelent meg. A kitalált svájci városban, Seldwylában játszódó történetek a Shakespeare tragédiáján alapuló kivételével hangvételűek. A kötet kiemelkedő jelentőségű a 19. század német elbeszélései között; egyes elbeszélései a német nyelvű irodalom legolvasottabb darabjai közé tartoznak. A Die Zeit hatvanadik éves irodalmi mellékletében az ötven legjellemzőbb német mű között szerepel. Babits Mihály – aki egy 1918-as ankét során azon könyvek közé sorolta a Seldwylai emberek-et, amelyek nemcsak gondolkozására, hanem érzésére, életére hatottak – így méltatta a kötetet: „Csodálatos, hogy Keller, akit életírói rideg, magányos, tüskés embernek festenek, egy mogorva hivatalnok típusának, az igaz emberi emóció milyen kincses tartalékát oldotta föl ezekben a novellákban. A tragikus életérzés azonban átsötétlik az elragadó kedély és kacagtató komikum legfényesebb színjátékain is. [...] A nevetés és sírás könnyei itt is egymásba folynak, mint Dickensnél.” (hu)
- A Seldwylai emberek Gottfried Keller kétrészes elbeszélésciklusa, amelynek első része 1856-ban, a teljes ciklus pedig 1873–75 között jelent meg. A kitalált svájci városban, Seldwylában játszódó történetek a Shakespeare tragédiáján alapuló kivételével hangvételűek. A kötet kiemelkedő jelentőségű a 19. század német elbeszélései között; egyes elbeszélései a német nyelvű irodalom legolvasottabb darabjai közé tartoznak. A Die Zeit hatvanadik éves irodalmi mellékletében az ötven legjellemzőbb német mű között szerepel. Babits Mihály – aki egy 1918-as ankét során azon könyvek közé sorolta a Seldwylai emberek-et, amelyek nemcsak gondolkozására, hanem érzésére, életére hatottak – így méltatta a kötetet: „Csodálatos, hogy Keller, akit életírói rideg, magányos, tüskés embernek festenek, egy mogorva hivatalnok típusának, az igaz emberi emóció milyen kincses tartalékát oldotta föl ezekben a novellákban. A tragikus életérzés azonban átsötétlik az elragadó kedély és kacagtató komikum legfényesebb színjátékain is. [...] A nevetés és sírás könnyei itt is egymásba folynak, mint Dickensnél.” (hu)
|
