| dbo:abstract
|
- 1997. június 16-án és június 17-én elfogadták a Stabilitási és Növekedési Paktumot (Stabiliy and Growth Pact – SGP), amelynek fő célja a GMU megteremtésének további lépéseihez szükséges fegyelem biztosítása volt, valamint bevezették azt az új Európai Árfolyam-mechanizmust (ERM–2), ami az euró bevezetésének „előszobája”. Az egyezmény követelményei:
* a nem haladhatja meg a GDP 3%-át (az önkormányzatok, régiók stb. költségvetéseit is beleértve)
* az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át. Az Egyezmény részletesen kifejtette, hogy miként kell a gyakorlatban alkalmazni a maastrichti szerződésben meghatározott elveket, s milyen ellenőrző és büntető eljárással tartható fent a közös európai valutához (euró) szükséges pénzügyi fegyelem. Az eurózóna tagországai ún. stabilitási programot, a még nemzeti valutát használó uniós országok pedig ún. konvergencia-programot kötelesek kidolgozni, s az uniós döntéshozó fórumok elé beterjeszteni. Az Egyezmény keretében részletesen meghatározták a teendőket arra az esetre, ha a tagállamok költségvetési hiánya és államadóssága meghaladja a szerződéses referencia-értékeket. Ilyenkor az illető ország kormányát az ún. alá vonják. A GMU tagországa esetében a kormány felelőssége nagyobb, mint ha csak tagjelölt országról van szó: az első esetben tartósan fennálló túlzott hiány esetén akár még pénzbüntetésben is részesíthetik az országot, míg a tagjelöltek esetében ilyen közvetlen büntetést nem tartalmaz a szerződés. (hu)
- 1997. június 16-án és június 17-én elfogadták a Stabilitási és Növekedési Paktumot (Stabiliy and Growth Pact – SGP), amelynek fő célja a GMU megteremtésének további lépéseihez szükséges fegyelem biztosítása volt, valamint bevezették azt az új Európai Árfolyam-mechanizmust (ERM–2), ami az euró bevezetésének „előszobája”. Az egyezmény követelményei:
* a nem haladhatja meg a GDP 3%-át (az önkormányzatok, régiók stb. költségvetéseit is beleértve)
* az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át. Az Egyezmény részletesen kifejtette, hogy miként kell a gyakorlatban alkalmazni a maastrichti szerződésben meghatározott elveket, s milyen ellenőrző és büntető eljárással tartható fent a közös európai valutához (euró) szükséges pénzügyi fegyelem. Az eurózóna tagországai ún. stabilitási programot, a még nemzeti valutát használó uniós országok pedig ún. konvergencia-programot kötelesek kidolgozni, s az uniós döntéshozó fórumok elé beterjeszteni. Az Egyezmény keretében részletesen meghatározták a teendőket arra az esetre, ha a tagállamok költségvetési hiánya és államadóssága meghaladja a szerződéses referencia-értékeket. Ilyenkor az illető ország kormányát az ún. alá vonják. A GMU tagországa esetében a kormány felelőssége nagyobb, mint ha csak tagjelölt országról van szó: az első esetben tartósan fennálló túlzott hiány esetén akár még pénzbüntetésben is részesíthetik az országot, míg a tagjelöltek esetében ilyen közvetlen büntetést nem tartalmaz a szerződés. (hu)
|
