| dbo:abstract
|
- A Stackelberg-duopólium duopolhelyzetben lévő vállalatok viselkedésének modellezésére szolgál a mikroökonómiai piacelméletben. A modellt német közgazdász alkotta meg 1934-ben írott, Marktform und Gleichgewicht (Piaci forma és egyensúly) című művében. A Stackelberg-duopólium jellemzői:
* A piacon rövid és hosszú távon is pontosan két eladó (a továbbiakban: vállalat) van jelen, akik között nincs együttműködés.
* A két vállalat ugyanazt a jószágot állítja elő.
* A megtermelt jószágegységek homogének, azaz minőségükben nem különböznek egymástól.
* A vállalatok egyetlen célja profitjuk maximalizálása, aminek érdekében az összes rendelkezésükre álló információt felhasználják.
* A vállalatok csak a jószág általuk mennyiségéről döntenek, a jószág – egyetlen – árát piaci folyamatok alakítják ki.
* A vállalatok kínálati döntésüket szekvenciális módon, vagyis stratégiai szempontból egymás után hozzák. Ez azt jelenti, hogy az egyik vállalat – a követő – kínálati döntésének meghozatalakor ismeri a másik – a vezető – döntését; fordítva viszont ez nem teljesül.
* A vezető vállalat ismeri a követő költségviszonyait. (hu)
- A Stackelberg-duopólium duopolhelyzetben lévő vállalatok viselkedésének modellezésére szolgál a mikroökonómiai piacelméletben. A modellt német közgazdász alkotta meg 1934-ben írott, Marktform und Gleichgewicht (Piaci forma és egyensúly) című művében. A Stackelberg-duopólium jellemzői:
* A piacon rövid és hosszú távon is pontosan két eladó (a továbbiakban: vállalat) van jelen, akik között nincs együttműködés.
* A két vállalat ugyanazt a jószágot állítja elő.
* A megtermelt jószágegységek homogének, azaz minőségükben nem különböznek egymástól.
* A vállalatok egyetlen célja profitjuk maximalizálása, aminek érdekében az összes rendelkezésükre álló információt felhasználják.
* A vállalatok csak a jószág általuk mennyiségéről döntenek, a jószág – egyetlen – árát piaci folyamatok alakítják ki.
* A vállalatok kínálati döntésüket szekvenciális módon, vagyis stratégiai szempontból egymás után hozzák. Ez azt jelenti, hogy az egyik vállalat – a követő – kínálati döntésének meghozatalakor ismeri a másik – a vezető – döntését; fordítva viszont ez nem teljesül.
* A vezető vállalat ismeri a követő költségviszonyait. (hu)
|
