| dbo:abstract
|
- A statisztikai hipotézisvizsgálatban egy eredmény akkor mondható statisztikailag szignifikánsnak, ha ez a nullhipotézis mellett nagyon valószínűtlen lenne. Vagyis egy tanulmány előre meghatározott szignifikanciaszintje (jele: α) annak a valószínűsége, hogy a tanulmány elutasítja a nullhipotézist, azt feltételezve, hogy az igaz; egy eredmény (p) annak a valószínűsége, hogy egy legalább olyan kiugró eredményt kapjunk, ugyancsak azt feltételezve, hogy a nullhipotézis igaz. Az eredmény akkor statisztikailag szignifikáns a tanulmány feltételei mellett, ha p ≤ α. Egy tanulmány szignifikanciaszintjét az adatgyűjtés előtt határozzák meg, és általában 5%-ra teszik, vagy ennél sokkal alacsonyabbra, tudományterülettől függően. Bármilyen kísérletben vagy megfigyelésben, ami egy populációból vett mintát vizsgál, benne van a lehetőség, hogy a megfigyelt (nem nulla mértékű) hatás csak a mintavételi hiba miatt következett be. De ha a hatás p-értéke kisebb vagy egyenlő a szignifikanciaszinttel, akkor a kutató azt a következtetést vonhatja le, hogy ez a hatás az egész populációra igaz, vagyis elutasíthatja a nullhipotézist. A statisztikai szignifikanciatesztelés ezen módszerét a 20. században fejlesztették ki. A szignifikancia kifejezés esetünkben nem a fontosságot jelenti, valamint a statisztikai szignifikancia nem egyenlő a kutatási, elméleti és gyakorlati szignifikanciával. (hu)
- A statisztikai hipotézisvizsgálatban egy eredmény akkor mondható statisztikailag szignifikánsnak, ha ez a nullhipotézis mellett nagyon valószínűtlen lenne. Vagyis egy tanulmány előre meghatározott szignifikanciaszintje (jele: α) annak a valószínűsége, hogy a tanulmány elutasítja a nullhipotézist, azt feltételezve, hogy az igaz; egy eredmény (p) annak a valószínűsége, hogy egy legalább olyan kiugró eredményt kapjunk, ugyancsak azt feltételezve, hogy a nullhipotézis igaz. Az eredmény akkor statisztikailag szignifikáns a tanulmány feltételei mellett, ha p ≤ α. Egy tanulmány szignifikanciaszintjét az adatgyűjtés előtt határozzák meg, és általában 5%-ra teszik, vagy ennél sokkal alacsonyabbra, tudományterülettől függően. Bármilyen kísérletben vagy megfigyelésben, ami egy populációból vett mintát vizsgál, benne van a lehetőség, hogy a megfigyelt (nem nulla mértékű) hatás csak a mintavételi hiba miatt következett be. De ha a hatás p-értéke kisebb vagy egyenlő a szignifikanciaszinttel, akkor a kutató azt a következtetést vonhatja le, hogy ez a hatás az egész populációra igaz, vagyis elutasíthatja a nullhipotézist. A statisztikai szignifikanciatesztelés ezen módszerét a 20. században fejlesztették ki. A szignifikancia kifejezés esetünkben nem a fontosságot jelenti, valamint a statisztikai szignifikancia nem egyenlő a kutatási, elméleti és gyakorlati szignifikanciával. (hu)
|
