| dbo:abstract
|
- A szóasszociáció a mentális lexikon vizsgálatára gyakran használt módszer, amelynek segítségével a jelentésreprezentációk, valamint a lexikális hozzáférés megismerhető. A módszer a pszichológiába nyúlik vissza. Az asszociáció latin eredetű szó, jelentése társítás, amely során képzeteket, gondolatokat, ingereket, szavakat kapcsolunk egymással össze. Fontos szerepe van a megismerésben és a tanulásban. Az első ilyen típusú vizsgálat Francis Galton (1883) nevéhez köthető, aki saját magán alkalmazta a módszert: a szóasszociációs működéseket, illetve annak gyorsaságát vizsgálta. Később összefüggésbe hozták a tudattalan fogalmával is. Carl Gustav Jung a 20. század elején végzett kísérleteiben a válaszadásig eltelt időt vizsgálta, azt feltételezve, hogyha valaki a bemutatott szóra az átlagosnál lassabban reagál, akkor az a szó különleges jelentőséggel bír számára, és az elfojtás által a tudattalanban tartózkodik. A teszt lényege az volt, hogy a vizsgált személy száz ingerszót hallott, majd mindegyik elhangzása után a lehető leggyorsabban ki kell mondania az első szót, ami eszébe jut. Az ingerszavak mellé pontosan fel kell jegyezni azt is, hogy mi hangzott el, valamint mennyi idő elteltével. A tesztfelvétel végeztével megismétlik úgy, hogy a vizsgált személynek fel kell idéznie a megelőzően mondott válaszokat. Az eredmény lejegyzése ugyanúgy történik, mint az első esetben. Jung felfedezése az volt, hogy a szóasszociációs teszttel rá lehet bukkanni a vizsgált személy tudattalan komplexusaira. Amikor az ingerszó nem érint komplexust, a vizsgált személy hamar kimondja asszociációját, s ezt az ismétlés alkalmával fel tudja idézni. Ám abban az esetben, amikor az ingerszó a komplexust érinti, másképpen történik a válaszadás: meghosszabbodik a reakcióidő, a páciens hibásan mondja ki asszociációját, különös beszéd vagy testbeszéd kíséri a válaszadást. (hu)
- A szóasszociáció a mentális lexikon vizsgálatára gyakran használt módszer, amelynek segítségével a jelentésreprezentációk, valamint a lexikális hozzáférés megismerhető. A módszer a pszichológiába nyúlik vissza. Az asszociáció latin eredetű szó, jelentése társítás, amely során képzeteket, gondolatokat, ingereket, szavakat kapcsolunk egymással össze. Fontos szerepe van a megismerésben és a tanulásban. Az első ilyen típusú vizsgálat Francis Galton (1883) nevéhez köthető, aki saját magán alkalmazta a módszert: a szóasszociációs működéseket, illetve annak gyorsaságát vizsgálta. Később összefüggésbe hozták a tudattalan fogalmával is. Carl Gustav Jung a 20. század elején végzett kísérleteiben a válaszadásig eltelt időt vizsgálta, azt feltételezve, hogyha valaki a bemutatott szóra az átlagosnál lassabban reagál, akkor az a szó különleges jelentőséggel bír számára, és az elfojtás által a tudattalanban tartózkodik. A teszt lényege az volt, hogy a vizsgált személy száz ingerszót hallott, majd mindegyik elhangzása után a lehető leggyorsabban ki kell mondania az első szót, ami eszébe jut. Az ingerszavak mellé pontosan fel kell jegyezni azt is, hogy mi hangzott el, valamint mennyi idő elteltével. A tesztfelvétel végeztével megismétlik úgy, hogy a vizsgált személynek fel kell idéznie a megelőzően mondott válaszokat. Az eredmény lejegyzése ugyanúgy történik, mint az első esetben. Jung felfedezése az volt, hogy a szóasszociációs teszttel rá lehet bukkanni a vizsgált személy tudattalan komplexusaira. Amikor az ingerszó nem érint komplexust, a vizsgált személy hamar kimondja asszociációját, s ezt az ismétlés alkalmával fel tudja idézni. Ám abban az esetben, amikor az ingerszó a komplexust érinti, másképpen történik a válaszadás: meghosszabbodik a reakcióidő, a páciens hibásan mondja ki asszociációját, különös beszéd vagy testbeszéd kíséri a válaszadást. (hu)
|
