dbo:abstract
|
- A szőrös vagy páncélozatlan vendégízületesek (Pilosa) az emlősök (Mammalia) osztályának vendégízületesek öregrendjének (Xenarthra) egyik rendje, ahová két alrendet sorolunk: a hangyászok (Vermilingua) és a lajhárok (Folivora) alrendjét. Korábbi rendszerekben (pl. Dudich–-féle állatrendszer, ) ez a kategória hasonlóan megvolt, csak ott alrendként kezelték, mivel a vendégízületesek nem öregrendet, hanem rendet képviselt. Recens képviselőik csak az amerikai kontinensen élnek. Közös sajátosságuk, hogy testüket borítja, szemben a vendégízületesek másik rendjével, a Cingulatával. A szőrzet igen durva tapintású, szalmaszerű, erőteljes. A lajhárok testén a szőrzet sajátságos elhelyezkedésű a csüngő–kapaszkodó életmód következtében: nem a háti részről indulnak lefelé a szőrök a hasi rész felé, hanem a hasi rész szőrei állnak lefelé a hát irányába. Így esőzések esetén a víz gyorsan le tud folyni az állat két oldalán, anélkül hogy a szőrzet felfogná a vizet és átázna. A hangyászok közül a nagy sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla) szőrzete érdekes, hisz a farkán hatalmas, akár 40 cm-es szőrszálakból álló bozontot visel – innen neve. Testalkotásuk igen eltérő: a lajhárok feje csaknem gömbölyű, szájüregében fogakat találunk. Farka igen csökevényes. A hangyászok feje viszont hosszúkás, szájüregében fogak nincsenek (ezért korábban a foghíjasok csoportjába sorolták), csak hosszú, féregszerű nyelve. Farkuk mindig fejlett, hosszú. Mind a hangyászok, mind a lajhárok erőteljes karmokat viselnek, melyeknek funkciója azonban eltérő. A lajhárok a faágakon való kapaszkodásra használják, míg a hangyászok védekezésre, a kemény falú hangya- és termeszvárak feltörésére. A lajhárok gyomra összetett, a növényi eredetű táplálkozás (levelek, rügyek) miatt, míg a hangyászoké egyszerű. A szőrös vendégízületesek rendje 10 recens fajt tartalmaz. (hu)
- A szőrös vagy páncélozatlan vendégízületesek (Pilosa) az emlősök (Mammalia) osztályának vendégízületesek öregrendjének (Xenarthra) egyik rendje, ahová két alrendet sorolunk: a hangyászok (Vermilingua) és a lajhárok (Folivora) alrendjét. Korábbi rendszerekben (pl. Dudich–-féle állatrendszer, ) ez a kategória hasonlóan megvolt, csak ott alrendként kezelték, mivel a vendégízületesek nem öregrendet, hanem rendet képviselt. Recens képviselőik csak az amerikai kontinensen élnek. Közös sajátosságuk, hogy testüket borítja, szemben a vendégízületesek másik rendjével, a Cingulatával. A szőrzet igen durva tapintású, szalmaszerű, erőteljes. A lajhárok testén a szőrzet sajátságos elhelyezkedésű a csüngő–kapaszkodó életmód következtében: nem a háti részről indulnak lefelé a szőrök a hasi rész felé, hanem a hasi rész szőrei állnak lefelé a hát irányába. Így esőzések esetén a víz gyorsan le tud folyni az állat két oldalán, anélkül hogy a szőrzet felfogná a vizet és átázna. A hangyászok közül a nagy sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla) szőrzete érdekes, hisz a farkán hatalmas, akár 40 cm-es szőrszálakból álló bozontot visel – innen neve. Testalkotásuk igen eltérő: a lajhárok feje csaknem gömbölyű, szájüregében fogakat találunk. Farka igen csökevényes. A hangyászok feje viszont hosszúkás, szájüregében fogak nincsenek (ezért korábban a foghíjasok csoportjába sorolták), csak hosszú, féregszerű nyelve. Farkuk mindig fejlett, hosszú. Mind a hangyászok, mind a lajhárok erőteljes karmokat viselnek, melyeknek funkciója azonban eltérő. A lajhárok a faágakon való kapaszkodásra használják, míg a hangyászok védekezésre, a kemény falú hangya- és termeszvárak feltörésére. A lajhárok gyomra összetett, a növényi eredetű táplálkozás (levelek, rügyek) miatt, míg a hangyászoké egyszerű. A szőrös vendégízületesek rendje 10 recens fajt tartalmaz. (hu)
|