| dbo:abstract
|
- A szerződéselvű etika szerint az erkölcs emberek közti hallgatólagos megegyezés a kooperatív társadalmi élet előnyeinek élvezete érdekében. A szerződéselvű erkölcsfilozófusok egy olyan gyakorlatként modellezik az erkölcsöt, amely képes megegyezésre bírni a racionális egyéneket az általuk választott elvek szerint. Az elvekben történő egyetértés tekinthető a szerződéselvű elméleti keretben az erkölcs megalapozásának. A szerződéselvű etika mellett érvelők szerint a morális követelmények pusztán emberek közti megegyezések eredményei. A megegyezéseket modellezve hipotetikusan szerződő egyének feltételezettek, akik kölcsönös megállapodásokat kötnek egymással társadalmi életük szabályozásának érdekében. A megállapodások eredményei morális követelmények. A modell szerint a szerződők beleegyezésünknél fogva engedelemmel tartoznak az erkölcsi elvárásoknak, amíg azok racionálisak és szabadon elfogadhatóak. Az egyén számára hipotetikusan racionálisnak tartható a megegyezés szerinti erkölcsi normák elfogadása, amennyiben többet nyer a másokat kényszerítő normák előnyeivel, mint amennyit veszít azzal, hogy ő maga is kényszerített a normák szerint. Ebben az esetben racionális egy mindenkire vonatkozó gyakorlat elfogadása az egyén számára, annak érdekében, hogy fennálljon a mindenkinek kedvező kölcsönös kényszer, hosszú távú önérdekszámítás szerint. (hu)
- A szerződéselvű etika szerint az erkölcs emberek közti hallgatólagos megegyezés a kooperatív társadalmi élet előnyeinek élvezete érdekében. A szerződéselvű erkölcsfilozófusok egy olyan gyakorlatként modellezik az erkölcsöt, amely képes megegyezésre bírni a racionális egyéneket az általuk választott elvek szerint. Az elvekben történő egyetértés tekinthető a szerződéselvű elméleti keretben az erkölcs megalapozásának. A szerződéselvű etika mellett érvelők szerint a morális követelmények pusztán emberek közti megegyezések eredményei. A megegyezéseket modellezve hipotetikusan szerződő egyének feltételezettek, akik kölcsönös megállapodásokat kötnek egymással társadalmi életük szabályozásának érdekében. A megállapodások eredményei morális követelmények. A modell szerint a szerződők beleegyezésünknél fogva engedelemmel tartoznak az erkölcsi elvárásoknak, amíg azok racionálisak és szabadon elfogadhatóak. Az egyén számára hipotetikusan racionálisnak tartható a megegyezés szerinti erkölcsi normák elfogadása, amennyiben többet nyer a másokat kényszerítő normák előnyeivel, mint amennyit veszít azzal, hogy ő maga is kényszerített a normák szerint. Ebben az esetben racionális egy mindenkire vonatkozó gyakorlat elfogadása az egyén számára, annak érdekében, hogy fennálljon a mindenkinek kedvező kölcsönös kényszer, hosszú távú önérdekszámítás szerint. (hu)
|
