| dbo:abstract
|
- A sznob angol eredetű szó, melyet hagyományosan William Makepeace Thackeray-nek tulajdonítanak, aki a Book of Snobs (A sznobok könyve) című írásában használta először a negatív kifejezést. A népszerű népetimológia szerint a „sine nobilitate” azaz „nemességgel nem rendelkező” kifejezés volt a „sznob” szó alapja, noha erre nincsenek egyértelmű bizonyítékaink, ezért nyelvi tévhitnek minősíthető. A népetimológia logikája szerint átvitt értelemben az olyan embereket illetik e szóval, akik ugyan nem „nemesek” vagy tagjai valamely elit körnek, de mégis valamilyen rájuk jellemző attitűd felvételével olyannak akarnak tűnni, mintha oda tartoznának. Azonban a sznobságot valaki magára is öltheti, mintegy beleélve magát abba, hogy ő is egy bizonyos csoportba tartozik. Ez a fajta sznob ember olyan stílusjegyeket, világnézetet, életstílust vesz fel, ahova valójában még nem tartozik, és talán soha nem is fog. Ilyen az álintellektuális, vagy az álgazdag ember. A Pesti Hírlap Lexikona (1936) szerint „sznob (snob): nagyzoló, előkelőséget mímelő ember”. Más meghatározás szerint a sznob „a szellemi élet kiválóságait utánzó, hozzájuk dörgölődző és kifinomultnak, nagyon műveltnek látszani akaró személy.” Mai értelmezés szerint sznob az is, aki lelkendezik divatos, korszerű művek, előadások, híressé vált valakik, valamik iránt, abból a célból, hogy a jobb társaság tagjának higgyék, valójában azonban keveset, vagy semmit nem ért meg a jelenségből. A sznobizmus gyakori kísérő jelensége a konzumizmus, amikor a fogyasztás elsődleges prioritásának, szempontjának az aktuális divatot tekintik a hasznossággal vagy szükségességgel szemben. (hu)
- A sznob angol eredetű szó, melyet hagyományosan William Makepeace Thackeray-nek tulajdonítanak, aki a Book of Snobs (A sznobok könyve) című írásában használta először a negatív kifejezést. A népszerű népetimológia szerint a „sine nobilitate” azaz „nemességgel nem rendelkező” kifejezés volt a „sznob” szó alapja, noha erre nincsenek egyértelmű bizonyítékaink, ezért nyelvi tévhitnek minősíthető. A népetimológia logikája szerint átvitt értelemben az olyan embereket illetik e szóval, akik ugyan nem „nemesek” vagy tagjai valamely elit körnek, de mégis valamilyen rájuk jellemző attitűd felvételével olyannak akarnak tűnni, mintha oda tartoznának. Azonban a sznobságot valaki magára is öltheti, mintegy beleélve magát abba, hogy ő is egy bizonyos csoportba tartozik. Ez a fajta sznob ember olyan stílusjegyeket, világnézetet, életstílust vesz fel, ahova valójában még nem tartozik, és talán soha nem is fog. Ilyen az álintellektuális, vagy az álgazdag ember. A Pesti Hírlap Lexikona (1936) szerint „sznob (snob): nagyzoló, előkelőséget mímelő ember”. Más meghatározás szerint a sznob „a szellemi élet kiválóságait utánzó, hozzájuk dörgölődző és kifinomultnak, nagyon műveltnek látszani akaró személy.” Mai értelmezés szerint sznob az is, aki lelkendezik divatos, korszerű művek, előadások, híressé vált valakik, valamik iránt, abból a célból, hogy a jobb társaság tagjának higgyék, valójában azonban keveset, vagy semmit nem ért meg a jelenségből. A sznobizmus gyakori kísérő jelensége a konzumizmus, amikor a fogyasztás elsődleges prioritásának, szempontjának az aktuális divatot tekintik a hasznossággal vagy szükségességgel szemben. (hu)
|
