| dbo:abstract
|
- Szubdukcióról akkor beszélünk, amikor a viszonylag sűrű kontinens peremének vagy másik óceáni kÅ‘zetlemeznek ütközve alábukik, és mélyen behatol a Föld köpenyébe. Az a terület, ahol a kÅ‘zetlemezek egymásnak ütköznek, a szubdukciós zóna, illetve az aktÃv kontinensperem. Az egymásnak torlódó lemezek közt felhalmozódó feszültség földrengések formájában pattan ki a köpenybe nyomuló kÅ‘zetlemez határfelületén. A szubdukciót éppen e ténybÅ‘l ismerték fel: az aktÃv kontinensperemeken a földrengések hipocentrumai egy, 20-40 fokos szögben a kontinens alá dÅ‘lÅ‘ övben (az ún. ) helyezkednek el. A lesüllyedÅ‘ kÅ‘zetlemez részlegesen megolvad, és a benne lévÅ‘ illékony komponensek (mint például vÃz) keltette magma feláramlásból alakulnak ki a jellemzÅ‘en andezit-, vagy annál savanyúbb lávát produkáló vulkánokból álló szigetÃvek (mint például Japán). Ez a szinorogén vulkanizmus (szinorogén = hegységképzÅ‘déssel párhuzamos). A behatolás sebessége évente néhány centiméter. Egyes, lehajló lemezek (többnyire a fiatalabbak) kb. 680–700 km mélyen megrekednek, és néhány évmillió alatt beolvadnak a földköpeny anyagába, más lemezek egészen a földköpeny és a külsÅ‘ mag határáig süllyednek le. A vulkanizmuson felül a szubdukció kétféle hegységképzÅ‘dést is okoz. Az egyik a gyűrthegységek kialakulása, amely hasonló az egyszerű ütközés okozta térrövidülés miatti gyűrÅ‘déshez. A kontinentális lemez ellenállása gyűri maga alá az óceáni kérget, ez egyben nyomóerÅ‘t is gerjeszt, amitÅ‘l a kontinentális lemez pereme meggyűrÅ‘dik. A másik hegységképzÅ‘dési tÃpus csak a szubdukciós zónákra jellemzÅ‘. Ez annak következtében jön létre, hogy az alábukó lemez felületi részét a kontinensperem leborotválja és összegyűjti. A folyamat a hóekéhez hasonlóan működik. A lehántolt kÅ‘zetrétegek feltorlódnak és hegyekké alakulnak, jellegzetes töredezett és kevert anyagú kÅ‘zetekkel. (hu)
- Szubdukcióról akkor beszélünk, amikor a viszonylag sűrű kontinens peremének vagy másik óceáni kÅ‘zetlemeznek ütközve alábukik, és mélyen behatol a Föld köpenyébe. Az a terület, ahol a kÅ‘zetlemezek egymásnak ütköznek, a szubdukciós zóna, illetve az aktÃv kontinensperem. Az egymásnak torlódó lemezek közt felhalmozódó feszültség földrengések formájában pattan ki a köpenybe nyomuló kÅ‘zetlemez határfelületén. A szubdukciót éppen e ténybÅ‘l ismerték fel: az aktÃv kontinensperemeken a földrengések hipocentrumai egy, 20-40 fokos szögben a kontinens alá dÅ‘lÅ‘ övben (az ún. ) helyezkednek el. A lesüllyedÅ‘ kÅ‘zetlemez részlegesen megolvad, és a benne lévÅ‘ illékony komponensek (mint például vÃz) keltette magma feláramlásból alakulnak ki a jellemzÅ‘en andezit-, vagy annál savanyúbb lávát produkáló vulkánokból álló szigetÃvek (mint például Japán). Ez a szinorogén vulkanizmus (szinorogén = hegységképzÅ‘déssel párhuzamos). A behatolás sebessége évente néhány centiméter. Egyes, lehajló lemezek (többnyire a fiatalabbak) kb. 680–700 km mélyen megrekednek, és néhány évmillió alatt beolvadnak a földköpeny anyagába, más lemezek egészen a földköpeny és a külsÅ‘ mag határáig süllyednek le. A vulkanizmuson felül a szubdukció kétféle hegységképzÅ‘dést is okoz. Az egyik a gyűrthegységek kialakulása, amely hasonló az egyszerű ütközés okozta térrövidülés miatti gyűrÅ‘déshez. A kontinentális lemez ellenállása gyűri maga alá az óceáni kérget, ez egyben nyomóerÅ‘t is gerjeszt, amitÅ‘l a kontinentális lemez pereme meggyűrÅ‘dik. A másik hegységképzÅ‘dési tÃpus csak a szubdukciós zónákra jellemzÅ‘. Ez annak következtében jön létre, hogy az alábukó lemez felületi részét a kontinensperem leborotválja és összegyűjti. A folyamat a hóekéhez hasonlóan működik. A lehántolt kÅ‘zetrétegek feltorlódnak és hegyekké alakulnak, jellegzetes töredezett és kevert anyagú kÅ‘zetekkel. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- Szubdukcióról akkor beszélünk, amikor a viszonylag sűrű kontinens peremének vagy másik óceáni kÅ‘zetlemeznek ütközve alábukik, és mélyen behatol a Föld köpenyébe. Az a terület, ahol a kÅ‘zetlemezek egymásnak ütköznek, a szubdukciós zóna, illetve az aktÃv kontinensperem. Az egymásnak torlódó lemezek közt felhalmozódó feszültség földrengések formájában pattan ki a köpenybe nyomuló kÅ‘zetlemez határfelületén. A szubdukciót éppen e ténybÅ‘l ismerték fel: az aktÃv kontinensperemeken a földrengések hipocentrumai egy, 20-40 fokos szögben a kontinens alá dÅ‘lÅ‘ övben (az ún. ) helyezkednek el. (hu)
- Szubdukcióról akkor beszélünk, amikor a viszonylag sűrű kontinens peremének vagy másik óceáni kÅ‘zetlemeznek ütközve alábukik, és mélyen behatol a Föld köpenyébe. Az a terület, ahol a kÅ‘zetlemezek egymásnak ütköznek, a szubdukciós zóna, illetve az aktÃv kontinensperem. Az egymásnak torlódó lemezek közt felhalmozódó feszültség földrengések formájában pattan ki a köpenybe nyomuló kÅ‘zetlemez határfelületén. A szubdukciót éppen e ténybÅ‘l ismerték fel: az aktÃv kontinensperemeken a földrengések hipocentrumai egy, 20-40 fokos szögben a kontinens alá dÅ‘lÅ‘ övben (az ún. ) helyezkednek el. (hu)
|
