| dbo:abstract
|
- A szubrett (franciául soubrette = szobalány, komorna, szolgálólány; később a szót csak a színházi szerepre használták) egy női karakterszerep, mely legfőképpen az operában és az operettben népszerű. A karakter általában élénk, furfangos, hamiskás és komikus. Ellentétben áll a primadonnával, aki általában a szubrett úrnője és a bonviván szerelmese. A karakter a commedia dell’artéből származik. Fiatal, talpraesett, szókimondó női szerep operettekben. Ének- és tánckészséget is követelő szerepkör. Az operettszínpadon a tükördramaturgia segítségével jellemzett vidám – néha komikus – leányszereplő, a táncoskomikus párja, pl. Stázi (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő); Valencienne (Lehár Ferenc: A víg özvegy); Mi (Lehár F.: A mosoly országa). A revüoperettben a szerepkör elsőrendűvé emelkedett (szubrett-primadonna) a primadonnaszerepben is megkövetelt tánctudás miatt, pl. Daisy Parker (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban). Ma a karaktert kizárólag zenés színdarabok szerepeiben használják, egyike a négy híres karakternek (primadonna, bonviván, szubrett és táncoskomikus). Tipikus szubrett Suzanne Mozart Figaro házassága c. operájában. A szubrett hangfekvése általában szoprán, vagy mezzoszoprán. További klasszikus példák szubrettre:
* Mozart, A varázsfuvola: Papagena
* Mozart, Così fan tutte: Rosina
* Mozart, Szöktetés a szerájból: Blonde
* Lortzing, : Marie
* Offenbach, Hoffmann meséi: Olympia
* Purcell, Dido és Aeneas: Belinda (hu)
- A szubrett (franciául soubrette = szobalány, komorna, szolgálólány; később a szót csak a színházi szerepre használták) egy női karakterszerep, mely legfőképpen az operában és az operettben népszerű. A karakter általában élénk, furfangos, hamiskás és komikus. Ellentétben áll a primadonnával, aki általában a szubrett úrnője és a bonviván szerelmese. A karakter a commedia dell’artéből származik. Fiatal, talpraesett, szókimondó női szerep operettekben. Ének- és tánckészséget is követelő szerepkör. Az operettszínpadon a tükördramaturgia segítségével jellemzett vidám – néha komikus – leányszereplő, a táncoskomikus párja, pl. Stázi (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő); Valencienne (Lehár Ferenc: A víg özvegy); Mi (Lehár F.: A mosoly országa). A revüoperettben a szerepkör elsőrendűvé emelkedett (szubrett-primadonna) a primadonnaszerepben is megkövetelt tánctudás miatt, pl. Daisy Parker (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban). Ma a karaktert kizárólag zenés színdarabok szerepeiben használják, egyike a négy híres karakternek (primadonna, bonviván, szubrett és táncoskomikus). Tipikus szubrett Suzanne Mozart Figaro házassága c. operájában. A szubrett hangfekvése általában szoprán, vagy mezzoszoprán. További klasszikus példák szubrettre:
* Mozart, A varázsfuvola: Papagena
* Mozart, Così fan tutte: Rosina
* Mozart, Szöktetés a szerájból: Blonde
* Lortzing, : Marie
* Offenbach, Hoffmann meséi: Olympia
* Purcell, Dido és Aeneas: Belinda (hu)
|
| rdfs:comment
|
- A szubrett (franciául soubrette = szobalány, komorna, szolgálólány; később a szót csak a színházi szerepre használták) egy női karakterszerep, mely legfőképpen az operában és az operettben népszerű. A karakter általában élénk, furfangos, hamiskás és komikus. Ellentétben áll a primadonnával, aki általában a szubrett úrnője és a bonviván szerelmese. A karakter a commedia dell’artéből származik. Fiatal, talpraesett, szókimondó női szerep operettekben. Ének- és tánckészséget is követelő szerepkör. Az operettszínpadon a tükördramaturgia segítségével jellemzett vidám – néha komikus – leányszereplő, a táncoskomikus párja, pl. Stázi (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő); Valencienne (Lehár Ferenc: A víg özvegy); Mi (Lehár F.: A mosoly országa). A revüoperettben a szerepkör elsőrendűvé emelkedett (szubr (hu)
- A szubrett (franciául soubrette = szobalány, komorna, szolgálólány; később a szót csak a színházi szerepre használták) egy női karakterszerep, mely legfőképpen az operában és az operettben népszerű. A karakter általában élénk, furfangos, hamiskás és komikus. Ellentétben áll a primadonnával, aki általában a szubrett úrnője és a bonviván szerelmese. A karakter a commedia dell’artéből származik. Fiatal, talpraesett, szókimondó női szerep operettekben. Ének- és tánckészséget is követelő szerepkör. Az operettszínpadon a tükördramaturgia segítségével jellemzett vidám – néha komikus – leányszereplő, a táncoskomikus párja, pl. Stázi (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő); Valencienne (Lehár Ferenc: A víg özvegy); Mi (Lehár F.: A mosoly országa). A revüoperettben a szerepkör elsőrendűvé emelkedett (szubr (hu)
|
