| dbo:abstract
|
- Thomas Love Peacock angol költő, regény- és drámaíró. Apja londoni üvegkereskedő, aki fia születését követően hamarosan elhunyt. Thomas egy magániskolában tanult a surrey-i . Korán, már tanulmányai közben elkezdett írni. Első önálló írásai nem voltak túl sikeresek. Az első, (Szt. Márk szerzetesei), 1804-ben, a második 1806-ban jelent meg, ezt követte 1810-ben a (A Temze szelleme), a The Philosophy of Melancholy (A búskomorság filozófiája) 1812-ben, valamint néhány, nem túl jelentős lírai és egy-két soha elő nem adott színpadi mű. Rövid ideig a Brit Királyi Haditengerészet egy parancsnokának, magántitkára volt. Ebben az időszakban egy walesi utazása során ismerkedett meg Percy Bysshe Shelley-vel. Első sikereit az 1816-ban kiadott című novellájával érte el. 1817-ben -ba költözött, ahol napi kapcsolatban volt Shelley-vel. Ebben az évben jelent meg következő novellája, a . Itt készült el leghíresebb írása is, a (1818). Egy volt iskolatársa, Peter Auber közbenjárására 1819-ben munkát kapott a Kelet-indiai Társaságoknál. 1820-ban elvette a walesi -et, akit előtte még sohasem látott. A kezét regénybe illő módon, levélben kérte meg. Négy gyermekük született. Lányuk, lett az író és költő George Meredith első felesége. Édesanyja haláláig (1833) a következő művei jelentek meg: (1822), (1829), (1931), ezután ideiglenesen cikkírásra korlátozta irodalmi tevékenységét. A és a napilapok hasábjain publikált. A Társaságnál egyre fontosabb feladatokat látott el, többek között sikeresen védte annak liverpooli sóadóval kapcsolatos állásfoglalását támadásai ellenében. Indiába gőzhajózott, ahol a Képviselőház több bizottságában is képviselte a Társaságot. 1835-ben Peacock volt a felelős eufráteszi expedíciójának megtervezéséért és szervezéséért. 1836-ban, James Mill halálát követően átvette annak hivatalát az vizsgálóbizottságának élén. 1839 és 1840 között a Kelet-indiai Társaságok főfelügyelőjeként a Jóreménység fokának megkerülésére tervezett acélépítményű gőzhajók kivitelezését felügyelte. Ezeket egyébként az első ópiumháborúban (1839–1842) is bevetették. 1856-ban visszavonult, a Kelet-indiai Társaságoktól tisztes nyugdíjban részesült. (hu)
- <api batchcomplete="">Thomas Love Peacock (Weymouth, Dorset, 1785. oktr 18. – Lower Halliford, Middlesex, 1866. január 23.) angol költő, regény- és drámaíró.Apja londoni üvegkereskedő, aki fia születését követᔞn hamarosan elhunyt. Thomas egy magániskoln tanult a surrey-i Englefield Greenben. Korán, már tanulmányai közben elkezdett írni. Első önálló írásai nem voltak túl sikeresek. Az első, The Monks of St. Mark (Szt. Márk szerzetesei), 1804-ben, a második (Palmyra) 1806-ban jelent meg, ezt követte 1810-ben a The Genius of the Thames (A Temze szelleme), a The Philosophy of Melancholy (A búskomorság filoz༿iája) 1812-ben, valamint néhány, nem túl jelentős lírai és egy-két soha elő nem adott színpadi mű.Rövid ideig a Brit Királyi Haditengerészet egy parancsnokának, Sir Home Riggs Pophamnak magántitkára volt. Ebben az időszakban egy walesi utazása során ismerkedett meg Percy Bysshe Shelley-vel. Első sikereit az 1816-ban kiadott Headlong Hall című novellájával érte el. 1817-ben Great Marlow-ba költözött, ahol napi kapcsolatban volt Shelley-vel. Ebben az évben jelent meg következő novellája, a Melincourt. Itt készült el leghíresebb írása is, a Nightmare Abbey (1818).Egy volt iskolatársa, Peter Auber közbenjárására 1819-ben munkát kapott a Kelet-indiai Társaságoknál.1820-ban elvette a walesi Jane Gryffydh-et, akit előtte még sohasem látott. A kezét regénybe illő m༽on, levélben kérte meg. Négy gyermekük született. Lányuk, Mary Ellen Peacock lett az író és költő George Meredith első felesége.짞sanyja haláláig (1833) a következő művei jelentek meg: Maid Marian (1822), The Misfortunes of Elphin (1829), Crotchet Castle (1931), ezután ideiglenesen cikkírásra korlátozta irodalmi tevékenységét. A Westminster Review és a The Examiner napilapok hasปjain publikált.A Társaságnál egyre fontosabb feladatokat látott el, tk között sikeresen vຝte annak liverpooli sóval kapcsolatos állásfoglalását James Silk Buckingham támadásai (Calcutta Journal) ellenn. Indi gőzhajózott, ahol a Képviselőház t bizottságn is képviselte a Társaságot. 1835-ben Peacock volt a felelős Francis Rawdon Chesney eufráteszi expedໜiójának megtervezéséért és szervezéséért. 1836-ban, James Mill halálát követᔞn átvette annak hivatalát az India House vizsgál༻izottságának élén. 1839 és 1840 között a Kelet-indiai Társaságok flügyelőjeként a Jóreménység fokának megkerülésére tervezett acélépítményű gőzhajók kivitelezését felügyelte. Ezeket egyປként az első ópiumhปor諸n (1839) is bevetették. 1856-ban visszavonult, a Kelet-indiai Társaságoktól tisztes nyugdíjban részesült. (hu)
- <api batchcomplete="">Thomas Love Peacock (Weymouth, Dorset, 1785. október 18. – Lower Halliford, Middlesex, 1866. január 23.) angol költő, regény- és drámaíró.Apja londoni üvegkereskedő, aki fia születését követően hamarosan elhunyt. Thomas egy magániskolában tanult a surrey-i Englefield Greenben. Korán, már tanulmányai közben elkezdett írni. Első önálló írásai nem voltak túl sikeresek. Az első, The Monks of St. Mark (Szt. Márk szerzetesei), 1804-ben, a második (Palmyra) 1806-ban jelent meg, ezt követte 1810-ben a The Genius of the Thames (A Temze szelleme), a The Philosophy of Melancholy (A búskomorság filozófiája) 1812-ben, valamint néhány, nem túl jelentős lírai és egy-két soha elő nem adott színpadi mű.Rövid ideig a Brit Királyi Haditengerészet egy parancsnokának, Sir Home Riggs Pophamnak magántitkára volt. Ebben az időszakban egy walesi utazása során ismerkedett meg Percy Bysshe Shelley-vel. Első sikereit az 1816-ban kiadott Headlong Hall című novellájával érte el. 1817-ben Great Marlow-ba költözött, ahol napi kapcsolatban volt Shelley-vel. Ebben az évben jelent meg következő novellája, a Melincourt. Itt készült el leghíresebb írása is, a Nightmare Abbey (1818).Egy volt iskolatársa, Peter Auber közbenjárására 1819-ben munkát kapott a Kelet-indiai Társaságoknál.1820-ban elvette a walesi Jane Gryffydh-et, akit előtte még sohasem látott. A kezét regénybe illő módon, levélben kérte meg. Négy gyermekük született. Lányuk, Mary Ellen Peacock lett az író és költő George Meredith első felesége.Édesanyja haláláig (1833) a következő művei jelentek meg: Maid Marian (1822), The Misfortunes of Elphin (1829), Crotchet Castle (1931), ezután ideiglenesen cikkírásra korlátozta irodalmi tevékenységét. A Westminster Review és a The Examiner napilapok hasábjain publikált.A Társaságnál egyre fontosabb feladatokat látott el, többek között sikeresen védte annak liverpooli sóadóval kapcsolatos állásfoglalását James Silk Buckingham támadásai (Calcutta Journal) ellenében. Indiába gőzhajózott, ahol a Képviselőház több bizottságában is képviselte a Társaságot. 1835-ben Peacock volt a felelős Francis Rawdon Chesney eufráteszi expedíciójának megtervezéséért és szervezéséért. 1836-ban, James Mill halálát követően átvette annak hivatalát az India House vizsgálóbizottságának élén. 1839 és 1840 között a Kelet-indiai Társaságok főfelügyelőjeként a Jóreménység fokának megkerülésére tervezett acélépítményű gőzhajók kivitelezését felügyelte. Ezeket egyébként az első ópiumháborúban (1839–1842) is bevetették. 1856-ban visszavonult, a Kelet-indiai Társaságoktól tisztes nyugdíjban részesült. (hu)
- Thomas Love Peacock angol költő, regény- és drámaíró. Apja londoni üvegkereskedő, aki fia születését követően hamarosan elhunyt. Thomas egy magániskolában tanult a surrey-i . Korán, már tanulmányai közben elkezdett írni. Első önálló írásai nem voltak túl sikeresek. Az első, (Szt. Márk szerzetesei), 1804-ben, a második 1806-ban jelent meg, ezt követte 1810-ben a (A Temze szelleme), a The Philosophy of Melancholy (A búskomorság filozófiája) 1812-ben, valamint néhány, nem túl jelentős lírai és egy-két soha elő nem adott színpadi mű. Rövid ideig a Brit Királyi Haditengerészet egy parancsnokának, magántitkára volt. Ebben az időszakban egy walesi utazása során ismerkedett meg Percy Bysshe Shelley-vel. Első sikereit az 1816-ban kiadott című novellájával érte el. 1817-ben -ba költözött, ahol napi kapcsolatban volt Shelley-vel. Ebben az évben jelent meg következő novellája, a . Itt készült el leghíresebb írása is, a (1818). Egy volt iskolatársa, Peter Auber közbenjárására 1819-ben munkát kapott a Kelet-indiai Társaságoknál. 1820-ban elvette a walesi -et, akit előtte még sohasem látott. A kezét regénybe illő módon, levélben kérte meg. Négy gyermekük született. Lányuk, lett az író és költő George Meredith első felesége. Édesanyja haláláig (1833) a következő művei jelentek meg: (1822), (1829), (1931), ezután ideiglenesen cikkírásra korlátozta irodalmi tevékenységét. A és a napilapok hasábjain publikált. A Társaságnál egyre fontosabb feladatokat látott el, többek között sikeresen védte annak liverpooli sóadóval kapcsolatos állásfoglalását támadásai ellenében. Indiába gőzhajózott, ahol a Képviselőház több bizottságában is képviselte a Társaságot. 1835-ben Peacock volt a felelős eufráteszi expedíciójának megtervezéséért és szervezéséért. 1836-ban, James Mill halálát követően átvette annak hivatalát az vizsgálóbizottságának élén. 1839 és 1840 között a Kelet-indiai Társaságok főfelügyelőjeként a Jóreménység fokának megkerülésére tervezett acélépítményű gőzhajók kivitelezését felügyelte. Ezeket egyébként az első ópiumháborúban (1839–1842) is bevetették. 1856-ban visszavonult, a Kelet-indiai Társaságoktól tisztes nyugdíjban részesült. (hu)
- <api batchcomplete="">Thomas Love Peacock (Weymouth, Dorset, 1785. oktr 18. – Lower Halliford, Middlesex, 1866. január 23.) angol költő, regény- és drámaíró.Apja londoni üvegkereskedő, aki fia születését követᔞn hamarosan elhunyt. Thomas egy magániskoln tanult a surrey-i Englefield Greenben. Korán, már tanulmányai közben elkezdett írni. Első önálló írásai nem voltak túl sikeresek. Az első, The Monks of St. Mark (Szt. Márk szerzetesei), 1804-ben, a második (Palmyra) 1806-ban jelent meg, ezt követte 1810-ben a The Genius of the Thames (A Temze szelleme), a The Philosophy of Melancholy (A búskomorság filoz༿iája) 1812-ben, valamint néhány, nem túl jelentős lírai és egy-két soha elő nem adott színpadi mű.Rövid ideig a Brit Királyi Haditengerészet egy parancsnokának, Sir Home Riggs Pophamnak magántitkára volt. Ebben az időszakban egy walesi utazása során ismerkedett meg Percy Bysshe Shelley-vel. Első sikereit az 1816-ban kiadott Headlong Hall című novellájával érte el. 1817-ben Great Marlow-ba költözött, ahol napi kapcsolatban volt Shelley-vel. Ebben az évben jelent meg következő novellája, a Melincourt. Itt készült el leghíresebb írása is, a Nightmare Abbey (1818).Egy volt iskolatársa, Peter Auber közbenjárására 1819-ben munkát kapott a Kelet-indiai Társaságoknál.1820-ban elvette a walesi Jane Gryffydh-et, akit előtte még sohasem látott. A kezét regénybe illő m༽on, levélben kérte meg. Négy gyermekük született. Lányuk, Mary Ellen Peacock lett az író és költő George Meredith első felesége.짞sanyja haláláig (1833) a következő művei jelentek meg: Maid Marian (1822), The Misfortunes of Elphin (1829), Crotchet Castle (1931), ezután ideiglenesen cikkírásra korlátozta irodalmi tevékenységét. A Westminster Review és a The Examiner napilapok hasปjain publikált.A Társaságnál egyre fontosabb feladatokat látott el, tk között sikeresen vຝte annak liverpooli sóval kapcsolatos állásfoglalását James Silk Buckingham támadásai (Calcutta Journal) ellenn. Indi gőzhajózott, ahol a Képviselőház t bizottságn is képviselte a Társaságot. 1835-ben Peacock volt a felelős Francis Rawdon Chesney eufráteszi expedໜiójának megtervezéséért és szervezéséért. 1836-ban, James Mill halálát követᔞn átvette annak hivatalát az India House vizsgál༻izottságának élén. 1839 és 1840 között a Kelet-indiai Társaságok flügyelőjeként a Jóreménység fokának megkerülésére tervezett acélépítményű gőzhajók kivitelezését felügyelte. Ezeket egyປként az első ópiumhปor諸n (1839) is bevetették. 1856-ban visszavonult, a Kelet-indiai Társaságoktól tisztes nyugdíjban részesült. (hu)
- <api batchcomplete="">Thomas Love Peacock (Weymouth, Dorset, 1785. október 18. – Lower Halliford, Middlesex, 1866. január 23.) angol költő, regény- és drámaíró.Apja londoni üvegkereskedő, aki fia születését követően hamarosan elhunyt. Thomas egy magániskolában tanult a surrey-i Englefield Greenben. Korán, már tanulmányai közben elkezdett írni. Első önálló írásai nem voltak túl sikeresek. Az első, The Monks of St. Mark (Szt. Márk szerzetesei), 1804-ben, a második (Palmyra) 1806-ban jelent meg, ezt követte 1810-ben a The Genius of the Thames (A Temze szelleme), a The Philosophy of Melancholy (A búskomorság filozófiája) 1812-ben, valamint néhány, nem túl jelentős lírai és egy-két soha elő nem adott színpadi mű.Rövid ideig a Brit Királyi Haditengerészet egy parancsnokának, Sir Home Riggs Pophamnak magántitkára volt. Ebben az időszakban egy walesi utazása során ismerkedett meg Percy Bysshe Shelley-vel. Első sikereit az 1816-ban kiadott Headlong Hall című novellájával érte el. 1817-ben Great Marlow-ba költözött, ahol napi kapcsolatban volt Shelley-vel. Ebben az évben jelent meg következő novellája, a Melincourt. Itt készült el leghíresebb írása is, a Nightmare Abbey (1818).Egy volt iskolatársa, Peter Auber közbenjárására 1819-ben munkát kapott a Kelet-indiai Társaságoknál.1820-ban elvette a walesi Jane Gryffydh-et, akit előtte még sohasem látott. A kezét regénybe illő módon, levélben kérte meg. Négy gyermekük született. Lányuk, Mary Ellen Peacock lett az író és költő George Meredith első felesége.Édesanyja haláláig (1833) a következő művei jelentek meg: Maid Marian (1822), The Misfortunes of Elphin (1829), Crotchet Castle (1931), ezután ideiglenesen cikkírásra korlátozta irodalmi tevékenységét. A Westminster Review és a The Examiner napilapok hasábjain publikált.A Társaságnál egyre fontosabb feladatokat látott el, többek között sikeresen védte annak liverpooli sóadóval kapcsolatos állásfoglalását James Silk Buckingham támadásai (Calcutta Journal) ellenében. Indiába gőzhajózott, ahol a Képviselőház több bizottságában is képviselte a Társaságot. 1835-ben Peacock volt a felelős Francis Rawdon Chesney eufráteszi expedíciójának megtervezéséért és szervezéséért. 1836-ban, James Mill halálát követően átvette annak hivatalát az India House vizsgálóbizottságának élén. 1839 és 1840 között a Kelet-indiai Társaságok főfelügyelőjeként a Jóreménység fokának megkerülésére tervezett acélépítményű gőzhajók kivitelezését felügyelte. Ezeket egyébként az első ópiumháborúban (1839–1842) is bevetették. 1856-ban visszavonult, a Kelet-indiai Társaságoktól tisztes nyugdíjban részesült. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- Thomas Love Peacock angol költő, regény- és drámaíró. Apja londoni üvegkereskedő, aki fia születését követően hamarosan elhunyt. Thomas egy magániskolában tanult a surrey-i . Korán, már tanulmányai közben elkezdett írni. Első önálló írásai nem voltak túl sikeresek. Az első, (Szt. Márk szerzetesei), 1804-ben, a második 1806-ban jelent meg, ezt követte 1810-ben a (A Temze szelleme), a The Philosophy of Melancholy (A búskomorság filozófiája) 1812-ben, valamint néhány, nem túl jelentős lírai és egy-két soha elő nem adott színpadi mű. (hu)
- <api batchcomplete="">Thomas Love Peacock (Weymouth, Dorset, 1785. oktr 18. – Lower Halliford, Middlesex, 1866. január 23.) angol költő, regény- és drámaíró.Apja londoni üvegkereskedő, aki fia születését követᔞn hamarosan elhunyt. Thomas egy magániskoln tanult a surrey-i Englefield Greenben. Korán, már tanulmányai közben elkezdett írni. Első önálló írásai nem voltak túl sikeresek. Az első, The Monks of St. Mark (Szt. (hu)
- <api batchcomplete="">Thomas Love Peacock (Weymouth, Dorset, 1785. október 18. – Lower Halliford, Middlesex, 1866. január 23.) angol költő, regény- és drámaíró.Apja londoni üvegkereskedő, aki fia születését követően hamarosan elhunyt. Thomas egy magániskolában tanult a surrey-i Englefield Greenben. Korán, már tanulmányai közben elkezdett írni. Első önálló írásai nem voltak túl sikeresek. Az első, The Monks of St. Mark (Szt. (hu)
- Thomas Love Peacock angol költő, regény- és drámaíró. Apja londoni üvegkereskedő, aki fia születését követően hamarosan elhunyt. Thomas egy magániskolában tanult a surrey-i . Korán, már tanulmányai közben elkezdett írni. Első önálló írásai nem voltak túl sikeresek. Az első, (Szt. Márk szerzetesei), 1804-ben, a második 1806-ban jelent meg, ezt követte 1810-ben a (A Temze szelleme), a The Philosophy of Melancholy (A búskomorság filozófiája) 1812-ben, valamint néhány, nem túl jelentős lírai és egy-két soha elő nem adott színpadi mű. (hu)
- <api batchcomplete="">Thomas Love Peacock (Weymouth, Dorset, 1785. oktr 18. – Lower Halliford, Middlesex, 1866. január 23.) angol költő, regény- és drámaíró.Apja londoni üvegkereskedő, aki fia születését követᔞn hamarosan elhunyt. Thomas egy magániskoln tanult a surrey-i Englefield Greenben. Korán, már tanulmányai közben elkezdett írni. Első önálló írásai nem voltak túl sikeresek. Az első, The Monks of St. Mark (Szt. (hu)
- <api batchcomplete="">Thomas Love Peacock (Weymouth, Dorset, 1785. október 18. – Lower Halliford, Middlesex, 1866. január 23.) angol költő, regény- és drámaíró.Apja londoni üvegkereskedő, aki fia születését követően hamarosan elhunyt. Thomas egy magániskolában tanult a surrey-i Englefield Greenben. Korán, már tanulmányai közben elkezdett írni. Első önálló írásai nem voltak túl sikeresek. Az első, The Monks of St. Mark (Szt. (hu)
|
