dbo:abstract
|
- UTF-32 és UCS-4 különböző nevei egy, az Unicode karakterek kódolási eljárására, amely pontosan 32 bitet használ minden egyes Unicode kódpont ábrázolására. Ez a módszer a legegyszerűbb kódolási forma, mivel minden más Unicode kódolási séma valamilyen megoldással változó hosszúságú kódokat rendel a különböző kódpont értékekhez. Ennek ellenére, mivel az UTF-32 4 byte-ot használ minden karakter ábrázolásánál, a megoldás nem a legjobb területkihasználású. Különösen igaz ez a nem-BMP karakterekre, amelyek a legtöbb szövegben nagyon ritkán fordulnak elő, így érdemes lenne egy nemlétező, hossz csökkentési módot megfontolni. Ez azt jelenti, hogy az UTF-32 általában legalább kétszer annyi helyet igényel, mint más kódolási sémák, ami néhány esetben még négyszer akkora helyigényt is jelenthet. Ugyan az első pillanatban nagyon hasznosnak látszik a fix számú byte kódpontonkénti hozzárendelés, a gyakorlatban mégsem nagyon használják. A viszonylag egyszerűen megvalósított csonkolások miatt az UTF-8 és az UTF-16 elterjedtségével össze sem lehet hasonlítani az elterjedtségét. A fix 4 byte-os hosszak ellenére egyszerűen nem határozható meg a megjelenítés helyigénye (összetett karakterek miatt), különösen igaz mindez a szóképek esetében, ahol az "egy kódpont karakterenként" elv nem is igaz minden esetben. Az összetett jeleket a szövegszerkesztők sem tudják egyszerre feldolgozni, szemben a többi egy kódpont egy szerkesztési egység közelítés miatt. Ezen okok miatt az UTF-32 a gyakorlatban kevésbé elterjedt, mint az UTF-8 és az UTF-16 a Unicode szövegek normál kódolására/dekódolására. (hu)
- UTF-32 és UCS-4 különböző nevei egy, az Unicode karakterek kódolási eljárására, amely pontosan 32 bitet használ minden egyes Unicode kódpont ábrázolására. Ez a módszer a legegyszerűbb kódolási forma, mivel minden más Unicode kódolási séma valamilyen megoldással változó hosszúságú kódokat rendel a különböző kódpont értékekhez. Ennek ellenére, mivel az UTF-32 4 byte-ot használ minden karakter ábrázolásánál, a megoldás nem a legjobb területkihasználású. Különösen igaz ez a nem-BMP karakterekre, amelyek a legtöbb szövegben nagyon ritkán fordulnak elő, így érdemes lenne egy nemlétező, hossz csökkentési módot megfontolni. Ez azt jelenti, hogy az UTF-32 általában legalább kétszer annyi helyet igényel, mint más kódolási sémák, ami néhány esetben még négyszer akkora helyigényt is jelenthet. Ugyan az első pillanatban nagyon hasznosnak látszik a fix számú byte kódpontonkénti hozzárendelés, a gyakorlatban mégsem nagyon használják. A viszonylag egyszerűen megvalósított csonkolások miatt az UTF-8 és az UTF-16 elterjedtségével össze sem lehet hasonlítani az elterjedtségét. A fix 4 byte-os hosszak ellenére egyszerűen nem határozható meg a megjelenítés helyigénye (összetett karakterek miatt), különösen igaz mindez a szóképek esetében, ahol az "egy kódpont karakterenként" elv nem is igaz minden esetben. Az összetett jeleket a szövegszerkesztők sem tudják egyszerre feldolgozni, szemben a többi egy kódpont egy szerkesztési egység közelítés miatt. Ezen okok miatt az UTF-32 a gyakorlatban kevésbé elterjedt, mint az UTF-8 és az UTF-16 a Unicode szövegek normál kódolására/dekódolására. (hu)
|