| dbo:abstract
|
- Az upaszampadá (páli) szó szerinti jelentése „az aszkéta hagyomány megközelítése”. A buddhizmusban ezt arra a szertartásra használják, amely során a világi gyakorló az egyház kötelékeibe lép és felvételt nyer, mint szerzetes (bhikkhu) vagy apáca (bhikkhuni). A szertartásra az esős évszakkor történő elvonuláskor (vassza) kerül sor, amely Dél-Ázsiában a monszun időszaka. A felvételt nyert szerzetesek és apácák általában számolják az utána eltelt esős évszakok számát – „öt eső óta nyertem felvételt”. A buddhista egyházi magaviseleti szabályzat (Vinaja) szerint csupán a 20. évet betöltött személyek válhatnak szerzetesség vagy apácává. A fiatalabbak nem vehetnek részt az upaszampadá szertartáson, viszont papnövendékek lehetnek (fiúk: srámanera, lányok: srámanerí). Húszéves kor után a papnövendékek elérhetővé válnak az apaszampadára. Egyes szervezetek megkövetelik, hogy az upaszampadá előtt egy bizonyos időn keresztül a jelentkező a világi életről már félig lemondott állapotban töltsön. Ez a felkészüléshez és a kulturális hozzászokás miatt szükséges. A papnövendékek számára előírt szabályok enyhébbek mint a teljes jogú szerzeteseké. Hagyományosan az upaszampadá szertartást egy erre a célra megjelölt, meghatározott helyen, az ún. szimában (szima malaka) végzik, amelyen jelen kell, hogy legyen egy adott számú szerzetes: „tíz vagy akár elég öt is a nagyon félreeső területeken”. (hu)
- Az upaszampadá (páli) szó szerinti jelentése „az aszkéta hagyomány megközelítése”. A buddhizmusban ezt arra a szertartásra használják, amely során a világi gyakorló az egyház kötelékeibe lép és felvételt nyer, mint szerzetes (bhikkhu) vagy apáca (bhikkhuni). A szertartásra az esős évszakkor történő elvonuláskor (vassza) kerül sor, amely Dél-Ázsiában a monszun időszaka. A felvételt nyert szerzetesek és apácák általában számolják az utána eltelt esős évszakok számát – „öt eső óta nyertem felvételt”. A buddhista egyházi magaviseleti szabályzat (Vinaja) szerint csupán a 20. évet betöltött személyek válhatnak szerzetesség vagy apácává. A fiatalabbak nem vehetnek részt az upaszampadá szertartáson, viszont papnövendékek lehetnek (fiúk: srámanera, lányok: srámanerí). Húszéves kor után a papnövendékek elérhetővé válnak az apaszampadára. Egyes szervezetek megkövetelik, hogy az upaszampadá előtt egy bizonyos időn keresztül a jelentkező a világi életről már félig lemondott állapotban töltsön. Ez a felkészüléshez és a kulturális hozzászokás miatt szükséges. A papnövendékek számára előírt szabályok enyhébbek mint a teljes jogú szerzeteseké. Hagyományosan az upaszampadá szertartást egy erre a célra megjelölt, meghatározott helyen, az ún. szimában (szima malaka) végzik, amelyen jelen kell, hogy legyen egy adott számú szerzetes: „tíz vagy akár elég öt is a nagyon félreeső területeken”. (hu)
|
