| dbo:abstract
|
- VI. Adorján pápa (eredeti nevén: Adriaan Florenszoon Boeyens; Utrecht, 1459. március 2. – Róma, 1523. szeptember 14.) a 218. római pápa 1522-től haláláig. 1978-ig, II. János Pál pápa megválasztásáig ő volt az utolsó nem olasz származású pápa. VI. Adorján a pápaság történetének egyik legsötétebb szakaszában foglalhatta el az egyház legmagasabb hivatalát. Adorján, aki egyházfői beiktatásakor járt életében először Itália földjén, teljesen üres kincstárat és hatalmas adósságokat, illetve égető problémákat örökölt Szent Péter trónjával. A későbbi krónikák alig győzték lajstromba venni, hogy a repedező egyház szervezeti, erkölcsi és hatalmi válságait milyen területeken kellett volna alapvetően megreformálni. A Németországban dúló reformáció, a keresztény Európát egyre jobban fenyegető Oszmán Birodalom, az itáliai hercegek és a leghatalmasabb európai uralkodók állandó szembenállása és háborúzása, valamint a korrupt egyház gondjainak megoldása egyenként is komoly megmérettetést jelentett volna. Ráadásul Adorjánnak meg kellett küzdenie az általa ismeretlen római környezettel, a Kúria pénzügyi gondjaival és azzal is, hogy az egyház élére a 63 évesen választotta meg. Adorján művelt, tanult ember lévén kezdte felismerni az egyházi szervezet változtatásának szükségességét, de még mindig nem volt képes felmérni a Luther Márton által indított reformáció igazi súlyát. Rövid pontifikátusa ugyan előrelépést jelentett X. Leó pápa uralkodásához képest, de több jellemző miatt sem jelentett igazi áttörést a problémák kezelésében. Többek között ide tartozott a rövid regnálás is. (hu)
- VI. Adorján pápa (eredeti nevén: Adriaan Florenszoon Boeyens; Utrecht, 1459. március 2. – Róma, 1523. szeptember 14.) a 218. római pápa 1522-től haláláig. 1978-ig, II. János Pál pápa megválasztásáig ő volt az utolsó nem olasz származású pápa. VI. Adorján a pápaság történetének egyik legsötétebb szakaszában foglalhatta el az egyház legmagasabb hivatalát. Adorján, aki egyházfői beiktatásakor járt életében először Itália földjén, teljesen üres kincstárat és hatalmas adósságokat, illetve égető problémákat örökölt Szent Péter trónjával. A későbbi krónikák alig győzték lajstromba venni, hogy a repedező egyház szervezeti, erkölcsi és hatalmi válságait milyen területeken kellett volna alapvetően megreformálni. A Németországban dúló reformáció, a keresztény Európát egyre jobban fenyegető Oszmán Birodalom, az itáliai hercegek és a leghatalmasabb európai uralkodók állandó szembenállása és háborúzása, valamint a korrupt egyház gondjainak megoldása egyenként is komoly megmérettetést jelentett volna. Ráadásul Adorjánnak meg kellett küzdenie az általa ismeretlen római környezettel, a Kúria pénzügyi gondjaival és azzal is, hogy az egyház élére a 63 évesen választotta meg. Adorján művelt, tanult ember lévén kezdte felismerni az egyházi szervezet változtatásának szükségességét, de még mindig nem volt képes felmérni a Luther Márton által indított reformáció igazi súlyát. Rövid pontifikátusa ugyan előrelépést jelentett X. Leó pápa uralkodásához képest, de több jellemző miatt sem jelentett igazi áttörést a problémák kezelésében. Többek között ide tartozott a rövid regnálás is. (hu)
|
