dbo:abstract
|
- A vanitas (latin: ’hiábavalĂłság, semmisĂ©g, hiĂşság, hazugság’; magyaros helyesĂrással: vanitász) a festĂ©szet több Ă©vszázados tĂ©mája. Gyökerei a zsidĂł-keresztĂ©ny vallásosságban keresendĹ‘ek, amelyben a földi javak elmĂşlása központi fogalom Ă©s amely a Bibliában is megtalálhatĂł (PrĂ©dikátor könyve, Ă“testamentum (PrĂ©. 1, 2): „Minden hiábavalĂłság“). A vanitasmotĂvumok alapvetĹ‘ álláspontja, hogy az ember nem ura saját Ă©letĂ©nek, minden Isten kezĂ©ben van, avagy „Ember tervez, Isten vĂ©gez”. LegfeltűnĹ‘bbek az elmĂşlásra, illetve az elmĂşltra utalĂł olyan kĂ©pmotĂvumok, mint a koponya vagy a (homok)Ăłra. Az elsĹ‘ jelentĹ‘s vanitasábrázolások NĂ©metalföldrĹ‘l származnak, nem vĂ©letlenĂĽl. A reneszánsz Ăłta egyre terjedĹ‘ vanitasmotĂvum szinte karikatĂşraszerűen ábrázolja a közĂ©pkor Ă©s az Ăşjkor, az ember vallásos alázatossága Ă©s a felvilágosodás öntudatos gĹ‘gje közötti egyre inkább tátongĂł szakadĂ©kot. TetĹ‘pontját a barokk idejĂ©n Ă©ri el, a festmĂ©ny mintegy beismeri önnön hiĂşságát. A 18. századtĂłl egyre inkább az alázattĂłl megszabadulni akarás motĂvuma Ă©rvĂ©nyesĂĽl: az elkĂ©pzelĂ©s, hogy az ember fejlĹ‘dni akarása nem lehet hiĂşság. KörĂĽlbelĂĽl 1760-tĂłl kezdĹ‘dĹ‘en a vanitász tĂşlhaladása a polgári kultĂşra Ă©s Ă©letvitel központi tĂ©mája lesz. Antonio de Pereda Vanitas kĂ©pe egy angyalt ábrázol, aki egy földgömbre támaszkodva felmutat egy portrĂ©t, ami V. Károly nĂ©met-rĂłmai császárt ábrázolja. Egy faasztal Ă©s egy leterĂtett asztal láthatĂł a kĂ©pen. Az ĂĽres deszkán, a nagyobbik asztalon könyvek, fegyverek Ă©s koponyák vannak, a másikon gyöngyök, aranypĂ©nzek Ă©s kártyák láthatĂłk. MellĂ©jĂĽk állĂtva egy kialudt gyertya Ă©s egy homokĂłra van. Ezek a tárgyak szimbolizálják az elmĂşlást, a hatalom, a gazdagság Ă©s egy impĂ©rium elmĂşlását. (hu)
- A vanitas (latin: ’hiábavalĂłság, semmisĂ©g, hiĂşság, hazugság’; magyaros helyesĂrással: vanitász) a festĂ©szet több Ă©vszázados tĂ©mája. Gyökerei a zsidĂł-keresztĂ©ny vallásosságban keresendĹ‘ek, amelyben a földi javak elmĂşlása központi fogalom Ă©s amely a Bibliában is megtalálhatĂł (PrĂ©dikátor könyve, Ă“testamentum (PrĂ©. 1, 2): „Minden hiábavalĂłság“). A vanitasmotĂvumok alapvetĹ‘ álláspontja, hogy az ember nem ura saját Ă©letĂ©nek, minden Isten kezĂ©ben van, avagy „Ember tervez, Isten vĂ©gez”. LegfeltűnĹ‘bbek az elmĂşlásra, illetve az elmĂşltra utalĂł olyan kĂ©pmotĂvumok, mint a koponya vagy a (homok)Ăłra. Az elsĹ‘ jelentĹ‘s vanitasábrázolások NĂ©metalföldrĹ‘l származnak, nem vĂ©letlenĂĽl. A reneszánsz Ăłta egyre terjedĹ‘ vanitasmotĂvum szinte karikatĂşraszerűen ábrázolja a közĂ©pkor Ă©s az Ăşjkor, az ember vallásos alázatossága Ă©s a felvilágosodás öntudatos gĹ‘gje közötti egyre inkább tátongĂł szakadĂ©kot. TetĹ‘pontját a barokk idejĂ©n Ă©ri el, a festmĂ©ny mintegy beismeri önnön hiĂşságát. A 18. századtĂłl egyre inkább az alázattĂłl megszabadulni akarás motĂvuma Ă©rvĂ©nyesĂĽl: az elkĂ©pzelĂ©s, hogy az ember fejlĹ‘dni akarása nem lehet hiĂşság. KörĂĽlbelĂĽl 1760-tĂłl kezdĹ‘dĹ‘en a vanitász tĂşlhaladása a polgári kultĂşra Ă©s Ă©letvitel központi tĂ©mája lesz. Antonio de Pereda Vanitas kĂ©pe egy angyalt ábrázol, aki egy földgömbre támaszkodva felmutat egy portrĂ©t, ami V. Károly nĂ©met-rĂłmai császárt ábrázolja. Egy faasztal Ă©s egy leterĂtett asztal láthatĂł a kĂ©pen. Az ĂĽres deszkán, a nagyobbik asztalon könyvek, fegyverek Ă©s koponyák vannak, a másikon gyöngyök, aranypĂ©nzek Ă©s kártyák láthatĂłk. MellĂ©jĂĽk állĂtva egy kialudt gyertya Ă©s egy homokĂłra van. Ezek a tárgyak szimbolizálják az elmĂşlást, a hatalom, a gazdagság Ă©s egy impĂ©rium elmĂşlását. (hu)
|
rdfs:comment
|
- A vanitas (latin: ’hiábavalĂłság, semmisĂ©g, hiĂşság, hazugság’; magyaros helyesĂrással: vanitász) a festĂ©szet több Ă©vszázados tĂ©mája. Gyökerei a zsidĂł-keresztĂ©ny vallásosságban keresendĹ‘ek, amelyben a földi javak elmĂşlása központi fogalom Ă©s amely a Bibliában is megtalálhatĂł (PrĂ©dikátor könyve, Ă“testamentum (PrĂ©. 1, 2): „Minden hiábavalĂłság“). A vanitasmotĂvumok alapvetĹ‘ álláspontja, hogy az ember nem ura saját Ă©letĂ©nek, minden Isten kezĂ©ben van, avagy „Ember tervez, Isten vĂ©gez”. LegfeltűnĹ‘bbek az elmĂşlásra, illetve az elmĂşltra utalĂł olyan kĂ©pmotĂvumok, mint a koponya vagy a (homok)Ăłra. (hu)
- A vanitas (latin: ’hiábavalĂłság, semmisĂ©g, hiĂşság, hazugság’; magyaros helyesĂrással: vanitász) a festĂ©szet több Ă©vszázados tĂ©mája. Gyökerei a zsidĂł-keresztĂ©ny vallásosságban keresendĹ‘ek, amelyben a földi javak elmĂşlása központi fogalom Ă©s amely a Bibliában is megtalálhatĂł (PrĂ©dikátor könyve, Ă“testamentum (PrĂ©. 1, 2): „Minden hiábavalĂłság“). A vanitasmotĂvumok alapvetĹ‘ álláspontja, hogy az ember nem ura saját Ă©letĂ©nek, minden Isten kezĂ©ben van, avagy „Ember tervez, Isten vĂ©gez”. LegfeltűnĹ‘bbek az elmĂşlásra, illetve az elmĂşltra utalĂł olyan kĂ©pmotĂvumok, mint a koponya vagy a (homok)Ăłra. (hu)
|