| dbo:abstract
|
- A varázsszám, más néven mágikus szám az egyik legrégebben megfogalmazott antiminta a számítógép-programozásban. Az elnevezés arra utal, hogy a kódban tisztázatlan jelentésű számok szerepelnek, amikről nem lehet tudni, hogy miért éppen annyi. Fő problémája, hogy megnehezíti a kód megértését, ezzel rontja annak karbantarthatóságát. A varázsszámok elkerülésére már az 1960-as években felhívták a figyelmet a COBOL, FORTRAN és kézikönyvek. A varázsszámok gyakran (de nem kizárólag) olyan konstansok, amelyek nem a program belső logikájából fakadnak, hanem külső ismeretet (például üzleti logikát) közvetítenek. A varázsszámok elhomályosítják az eredeti jelentést, nem lehet tudni, hogy mire használták, így mindenütt el kell gondolkodni, hogy az adott számnak mi a célja, mit fejez ki. Megnöveli a hibázás valószínűségét is, még annál is, aki tudja, hogy mit jelentenek ezek a konstansok, mivel az elírásokat nem jelzi a fordító, így nehezebb megtalálni a hibát. Nehezíti a módosítást is, mert a programbeli összes előfordulásról egyenként el kell dönteni, hogy az adott mágikus szám értéke áll-e ott, vagy véletlen egyezés van. Az antiminta megoldása, hogy értelmesen elnevezett konstansokat vezetnek be, így könnyebb a programot olvasni, megérteni, karbantartani. A programok elemeit úgy kell elnevezni, hogy értelmesen illeszkedjenek a program kontextusába. A nem intuitívan elnevezett konstansra példa az int SIXTEEN = 16 deklaráció, ezzel szemben a int NUMBER_OF_BITS = 16 értelmezhetőbb. A varázsszámokkal kapcsolatos problémák nem kötődnek kizárólag számokhoz, hanem bármely típussal kapcsolatban felmerülhetnek. Így például a const string testUserName = "John" deklaráció jobb, mint a tesztelő programban előforduló "John" mágikus érték. (hu)
- A varázsszám, más néven mágikus szám az egyik legrégebben megfogalmazott antiminta a számítógép-programozásban. Az elnevezés arra utal, hogy a kódban tisztázatlan jelentésű számok szerepelnek, amikről nem lehet tudni, hogy miért éppen annyi. Fő problémája, hogy megnehezíti a kód megértését, ezzel rontja annak karbantarthatóságát. A varázsszámok elkerülésére már az 1960-as években felhívták a figyelmet a COBOL, FORTRAN és kézikönyvek. A varázsszámok gyakran (de nem kizárólag) olyan konstansok, amelyek nem a program belső logikájából fakadnak, hanem külső ismeretet (például üzleti logikát) közvetítenek. A varázsszámok elhomályosítják az eredeti jelentést, nem lehet tudni, hogy mire használták, így mindenütt el kell gondolkodni, hogy az adott számnak mi a célja, mit fejez ki. Megnöveli a hibázás valószínűségét is, még annál is, aki tudja, hogy mit jelentenek ezek a konstansok, mivel az elírásokat nem jelzi a fordító, így nehezebb megtalálni a hibát. Nehezíti a módosítást is, mert a programbeli összes előfordulásról egyenként el kell dönteni, hogy az adott mágikus szám értéke áll-e ott, vagy véletlen egyezés van. Az antiminta megoldása, hogy értelmesen elnevezett konstansokat vezetnek be, így könnyebb a programot olvasni, megérteni, karbantartani. A programok elemeit úgy kell elnevezni, hogy értelmesen illeszkedjenek a program kontextusába. A nem intuitívan elnevezett konstansra példa az int SIXTEEN = 16 deklaráció, ezzel szemben a int NUMBER_OF_BITS = 16 értelmezhetőbb. A varázsszámokkal kapcsolatos problémák nem kötődnek kizárólag számokhoz, hanem bármely típussal kapcsolatban felmerülhetnek. Így például a const string testUserName = "John" deklaráció jobb, mint a tesztelő programban előforduló "John" mágikus érték. (hu)
|
